Page 3

A TARTALOMBÓL: 4. „Míg egy gyufaszál...” Kóka Rozália 7. Hodorog András új CD-je Bolya Mátyás 9. Álom-álom, kitalálom Bolya Mátyás 12. Budai László köszöntése Takács András 13. ÖRÖKSÉGÜNK Darmos István 14. Somoskai Faluhét Bolya Mátyás 16. A Vujicsics együttes 30 éve Abkarovits Endre 22. FOTÓGALÉRIA Kása Béla 27. A zenét az égiek adták... Molnár Miklós 28. Halmos Béla emlékei „lcsán”-ról K. Tóth László 30. Egynapos folklóróra Raj Rozália 32. Silladri Raj Rozália 34. „Kijátssza a nóta hímjét” Juhász Zoltán 36. Ünnep és emlékezés Bodi Ildikó 37. Edwin van Schie Abkarovits Endre 38. Dudafej, dudabőr Kozák József 40. Húsz éves a Boglya Együttes Molnár Nándor 43. Hanganyagok digitalizálása II. ifj. Vitányi Iván 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Rózsasikátor Abban az esztendőben is, november dereka mintha esküdt ellenségként vonta volna maga köré a falut, sűrű ködburkának fojtásától szenvedett minden. A jószág fogai alatt nem ropogott, csak nyáladzott a széna, a füst aljasul visszakúszott a kéményekbe, és megalázva az amúgy is nyers fától szenvedő tüzet, a kályhák száján ömlött ki. A nyálkás időjárásból kifolyólag mármár a falu határán kívül is nagy elismerésnek örvendő idős asztalosmester testi fenyítése is kilátásba volt helyezve egy gyászoló gyülekezet részéről, amikor szerettüket egy felhólyagzott festésű koporsóban engedték le a kőeres sírgödörbe. A könyörtelen idő nyirka beleette magát a műhely minden szegletébe, a simára gyalult deszkába, a festékbe, a nappalokba és az éjszakákba, az ember minden mozdulatába, gondolatába. Tehetetlensége az idős mestert bánatossá tette, és egyre gyakrabban maradozott ki a temetés utáni torokból, ahol rangjának megfelelően a kántor és az egyházfiú közé ültették évtizedek óta. „Az időt nem lehet kimagyarázni, mert félreértésekre adhat okot!” – csapkodta száraz öklével a kocsma ragacsos bádogasztalát. – „Éljünk úgy, hogy szeressenek, s haljunk meg úgy, hogy elfelejthessenek!” A mester intelmeitől zengett az üres kocsma, mert a férfiak mind visszaportyáztak a toros házhoz, ami rendszerint a halott alsó vagy felső szomszédjánál volt kijelölve. Ilyenkor csak idegenek vetődhettek be egy pohár italra, füstölt szalonnás fuszulykafőzelékre. Leginkább a magurai deszkaárusok fordultak meg itt gyakran, akik az ilyen se nem lát, se nem hall időt kedvelték a legjobban havasi fűrésztelepekről lopott faanyaguk eladására. A falu milicistája csak azért zaklatta őket tolvajlásukért, hogy az ő melléképületei is magurai fenyőből épüljenek... (Azokat 1989 decemberének

zűrzavarában a mokánylovasok saját kezűleg lobbantották lángra, mondván: „meghalt a gyerek, oda a komaság!”) Azóta már nekik sem kell lopni a fát, visszakapták erdőiket, többé már nem alkuszik velük az asztalosmester sem, már régen a túlvilágra költözött nemes lelkű iparos társai mellé, alighanem ott is ő viszi a szót a susztervasárnapi összejöveteleken... Akkoriban kevés szóval és még kevesebb kenyérrel éltek az emberek. Kimondhatatlan szavaik megcsomósodása egy ideig étvágytalanná, később torkig jóllakottá tette őket. A porzó üszök is nyúlós penésszé változott, hogy rendre bemaszatolhasson mindenkit, akárcsak a faluban portyázó, janicsárlelkű titkosrendőr. Lakodalomból hazatérő fiatal párokat kényszerített autójába, hogy a szekupincében némi „puhítás” után írásba adják: „ők a lakodalmakban rendszeresen román-ellenes dalokra mulatnak.” A koholt vádak aláírásának pillanatától a bőrkabátosok látogatása egyre gyakoribb lett a faluban. „Rákaptak” a táncházakra is! Ott lábatlankodtak a fiatalok között, és a többnyire írástudatlan muzsikásoktól még a táncrend elkezdése előtt követelték az este folyamán éneklésre kerülő dalok románra fordított szövegét. – „Repertoriu in limba romana!” – ordították a megszeppent hangászoknak. Még szerencse, hogy abban az esztendőben is jól eresztett a szilva, s a tyúkvész is elkerülte a falut... A megmaradást jelentő értékek elleni merénylőket csak a dagasztótálnyi jércesült, a vernyicéből kigurított pálinkáshordó gyöngyöző nedűje tudta fékezni. A Rózsasikátor öreg szilvafáit most nesztelen hópelyhek raja táncolja körül, hogy jövő nyáron is teremjenek, s jókedvükben ringassák a körülöttük nyíló millió pipacsvirágot... Széki Soós János

Címlap: Toader Bogdan prímás, Stejaru, 2001. – Kása Béla felvétele

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

Advertisement