__MAIN_TEXT__

Page 14

SOMOSKAI FALUHÉT Săptămâna satului Somuşca

Az itt következő sorokat értsük úgy, mint híradást a múltból vagy akár a jövőből, így mondhatni időtlen, mert történéseket erőszakkal az idő mércéjéhez kötni nem mindig kell. Olvashatja, aki még nem járt ott, mert bizonyosan kedvet kap, de az is, aki mindezt már megélte, mert tűzre fújni sem haszontalan.

M

inden év augusztusának első hetében kerül sor Csángóföldön a Somoskai Faluhét elnevezésű táncos-zenés táborra. A rendezvény a sok éves múltra visszatekintő Tatros Táborból nőtte ki magát. Ma már nem csupán egy zenekarhoz kötődik, hanem a műfaj élvonalában valóban tevékenykedő zenészek, táncosok, kézművesek együttes munkájának, egyfajta szellemi kalákának az eredménye. Erre a körre mindig is jellemző volt, hogy nem alkotott hermetikusan zárt közösséget, mindig is átjárást engedett egyéb műfajok képviselőinek. Szívesen és sokszor látott vendégei lettek a Tatros táncháznak jazz zenészek, vásári mutatványosok, gólyalábasok, alternatív zenészek, más dialektus népzenészei, filmesek, színházasok, képzőművészek valamint egyéb érdekesebbnél érdekesebb emberek. Az így kialakult „szellemi holdudvar” igen tágasnak és termékenynek bizonyult és bizonyul a mai napig is. Az ezeket az együttléteket uraló állandó pezsgés a Somoskai Faluhét sajátja is. A helyszín sem véletlen. A rokoni és baráti szálakra épülő, élő kapcsolatot a falubeli és a magyarországi szervezők között a ma már Magyarországon élő, de Somoskán született Benke Grátzy kezdeményezte és alakította ki.

14

Az ötlet, hogy egy dialektus zenéjét, táncát felölelő tábort a helyszínen rendezzenek meg, már régi, de csak a ’89-es romániai rendszerváltás után valósulhatott meg. A moldvai helyszín sok új megoldandó kérdést vet fel az erdélyi helyszínekkel szemben. Itt a magyarság kisebbség. A pap, a rendőrfőnök és a polgármester hatalmi háromszögében úgy lavírozni, hogy senki ne szenvedjen sérelmet, nem lebecsülendő politikusi képességeket igényel. A tábor sajátossága, hogy a résztvevő magyarországiak házaknál vannak elszállásolva. A háziak természetesen végzik a nyári teendőiket, de közben barátságok köttetnek és testközeli élmények szerezhetők a csángók középkort idéző életmódjáról, szokásairól, nyelvéről. Fontos sajátosság még, hogy mind az előzetes szervezésben, mind a bonyolításban, mind a tábori eseményekben rengeteg helybeli vesz részt. Ez olyan egyhetes ünneppé varázsolja a tábort, amit nem csupán magyarországiak vagy csángók csinálnak, hanem közösen, egymásnak, mindnyájunk épülésére. A kézműves foglalkozások, táncos-zenés játszóházak délelőttönként főleg a helyi gyerekeknek szólnak. Mivel év közben általában kevés idő jut arra, hogy ezekkel

a gyerekekkel így foglalkozzanak szüleik, tanítóik, olthatatlan szomjjal fordulnak a gyöngyfűzés, az agyagozás, a gyertyamártás és a játszóházak adta új élmények felé. Sok tehetség vész el, ha nem kezdünk idejében foglalkozni velük. Az egész tábora jellemző, hogy nem csak viszünk, hozunk is. Kölcsönösen tanulunk, „visszatanulunk” egymástól. A helyi zenészek nem feltétlenül pedagógusok, ezért kezdők oktatása nem mindig bízható rájuk. Ezt a lépcsőfokot, amikor a tanulók már alkalmasak közvetlenül a mesterektől ellesni a szakmát, magyarországi zenészek segítenek meglépni. Máskor a „hozott” tanárok mintegy tolmácsként fordítják le a falusi táncosok lépéseit, alapelemekre bontva, de nem élve boncolva. A közös ebédek és vacsorák falubeli gazdák vermeiből, kamráiból és óljaiból előkerült eleségből, helyi főzőasszonyok segítségével készülnek. A mindennapi élet a bál helyszínéül szolgáló focipálya, a „Kultúr” és a kocsma körül zajlik. A hajnalig tartó bál után ébredező táborlakók álmosan botladoznak a falu utcáin, ki kávémérő helyet, ki tánctanárt, ki csak társaságot keres. Aztán beindulnak a műhelymunkák, amit csak az ebéd szakít meg. Vannak rendszeres elfoglaltságok és vannak egyszeri alkalmak. Az utóbbiakhoz tartoznak a kocsmában zajló folk-koncertek, a gólyalábas rikkancs vezette, síppal-dobbal kísért felvonulások, a bábjátékok és színdarabok. Ezek mindegyike olyan produkció, amelyek nem csupán külsőségekkel és díszletekkel terelik el a figyelmet a lényegről, hanem valódi értékeket mutatnak fel. Együtt lélegeznek a közönséggel, elvarázsolják, viszik az embert. Hasonlatos ez ahhoz, amikor a kisgyermek egy egyszerű csontdarabbal órákig eljátszik. Ez a játék nem alábbvaló

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

Advertisement