__MAIN_TEXT__

Page 42

Az Utolsó Óra gyűjtés során, 2001 őszén Vavrinecz András kollégámmal kiváló muzsikusokat találtunk Borsodban, az Ózd mellett fekvő Borsodbóta és Sáta nevű falvakban. Miután a helyszínen megmuzsikáltattuk őket, eljöttek Budapestre is, ahol a Fonóban több mint 10 órányi hangfelvétel készült velük. Mikor a gyűjtések során a két brácsás eltérő játékmódjára kérdeztem rá, ők készségesen elmagyarázták, mit is jelent brácsázni, kontrázni, illetve kontrabrácsozni. Ezek a négyhúros brácsán használt különböző játékmódok, s mivel álta-

a terminus hangszer- és nem játékmódbeli különbséget takar!) Nekem először a Szabolcs-Szatmárban muzsikáló bandáknál tűnt fel, hogy nagy létszámú együttesben külön brácsás és kontrás is szerepel. Mi hát a különbség? A szatmárököritói muzsikusok elmesélték, hogy ez két különböző játékmód: habár mindketten négyhúros brácsán játszanak, de ugyanazokat az akkordokat más-más fordításban, egymást kiegészítve fogják le! Hogyan lehet ez? A klasszikus hangolású (C–G–D–A) brácsán – szemben a 3-húrossal – egy-egy

a cimbalommal együtt válik. Ám azokon a vidékeken (például Gömörben vagy Szabolcs-Szatmárban), ahol gyakran 6–7 fős bandák is muzsikáltak, két brácsás is volt a zenekarban. Mint ahogyan több hegedűs esetében is az egyik vezet (prím), a másik kiegészíti (tercel), úgy a brácsásoknál is különbséget találunk. Az adott dallam harmóniái mindannyiuknál (brácsások + cimbalom, bőgő) azonos, de ugyanazt az akkordmenetet – a fent említett nagy variációs lehetőség miatt – sokféleképpen játszhatják. Már „csak” nagyfokú összeszokottság és figyelem kell ahhoz, hogy a két brácsás egymást kiegészítse, s így tegye teljessé a harmóniát. A szatmárököritói zenészek elbeszélése alapján a brácsások gyakran összeültek, s egy-egy dallam akkordjait tudatosan összecsiszolták, a különböző akkordmeneteket kidolgozták! Akkoriban még a zenén volt a hangsúly... A két borsodi (Bari László sátai és Horváth Gyula bótai) brácsás elmondása alapján három különféle játékmódot tudunk alapvetően megkülönböztetni attól függően, hogy a brácsás melyik húrt használja és milyen hangközöket játszik. Brácsázás: elsősorban a C–G húrokat használják, de időnként erősebb vonónyomással mindhárom húrt (C–G–D) egyszerre is megszólaltathatják. A brácsások előnyben részesítik a kvintnél kisebb hangközöket, azaz a mélyebb (C) húron feljebb fognak, mint a G-húron. Ezért ezt többen keresztfogásnak hívják. Kontrázás: a G–D húrokon játszanak, így kontrázni a hegedű két legmélyebb húrján is lehet. A hiányos hangzatokat úgy játsszák, hogy legtöbbször kvint vagy ennél nagyobb (szext, szeptim) hang-

lánosan jellemzőek a magyarországi és felvidéki cigánybandákra, fontosnak tartom, hogy a népzenét játszó brácsásokban is tudatosodjanak eme fogalmak. Az erdélyi falusi vonósbandáknál felváltva találkozhatunk kontrás és brácsás elnevezéssel, függetlenül attól, hogy az illető muzsikus 3- vagy 4-húros brácsán játszik, illetve hogyan harmonizál. (A széki „Icsán Pityu” vagy a mérai „Tóni Rudi” például kontrások, míg a vajdaszentiványi Horváth Mihály vagy a magyarpéterlakai Ponczi Gyula brácsások.) A táncházmozgalom zenészei között az vált elfogadottá, hogy a 3-húros brácsát kontrának, míg a 4-húrost brácsának nevezik. (Tehát

akkord sokféleképpen eljátszható attól függően, hogy a hangzat melyik fordításából melyik hang hiányzik. Például egy G-dúr hármashangzatot a kottán látható módon foghatunk. (Az „A”-húrt népzenében csak elvétve használják.) A gazdag harmóniakészlet, a nagy variációs lehetőség azzal az előnnyel jár, hogy a 4-húros brácsán az akkordokat szépen összefűzhetjük, mintegy kis belső szólamot játszhatunk a prímás dallama alá. Ezt hívják a szakmabeliek „menetelésnek”. Hátránya, hogy az esetek java részében hiányos (négyeshangzatoknál kétszeresen hiányos!) akkordokat használunk, ami teljes harmóniává csak a bőgővel vagy

közöket fognak. Az „A”-húrt alig használják, habár Horváth Gyula szerint „szépségnek néha azt is hozzászólítom”. Ezt a játékmódot találjuk pl. Seres Kálmán „Fütykő” szútori muzsikusnál. A harmonizáló hangszerek tekintetében bizonyos hierarchikus rendet tapasztalunk. Ha volt cimbalom a bandában, ahhoz kellett igazodni az egész kíséretnek, egyébként két brácsás esetében „a kontrás mindig alárendelt a C-húrosnak” (azaz a brácsásnak). A fent említett két borsodi brácsás ismerte egymást, de ritkán muzsikáltak együtt, így komoly figyelmet igényelt az együttes játék. Egy brácsás rendszerint csak egyféle játékmódot használt,

Brácsázás, kontrázás, kontrabrácsozás... Már sok kitűnő tanulmány jelent meg a népi vonós hangszerek játékmódjáról, a hegedűsök díszítéstechnikájától a brácsások akkordjain át a bőgősök vonókezeléséig. Jelen cikkem is e témakörben íródott: a négyhúros, klasszikus hangolású brácsán használt harmonizálás-módokat vettem alaposabban szemügyre.

Bari Lehel prímás, Bari László brácsás Sáta, 2001. november 3. fotó: Árendás Péter

42

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/5  

A TARTALOMBÓL: Mohácsy Albert: Fodor Sámuel „Neti Sanyi” (1922–2004); Kóka Rozália: „Hogy es bír ki ennyit az ember?”; Két új videokazetta:...

folkMAGazin 2004/5  

A TARTALOMBÓL: Mohácsy Albert: Fodor Sámuel „Neti Sanyi” (1922–2004); Kóka Rozália: „Hogy es bír ki ennyit az ember?”; Két új videokazetta:...

Advertisement