{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 30

Mátyás István ’Mundruc’ – Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata Bevezet eladás Martin György könyvének bemutatása alkalmával

M

artin György életműve kiadásának teljessé válását ünnepeljük „Mátyás István ‘Mundruc’ – Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata” című könyvének bemutatóján. Gyakori szokás könyvismertetések, bemutatók végén mintegy összefoglaló értékelésként kijelenteni, hogy az illető mű nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Szeretném, ha ez az olykor üres retorikai fordulat most igazán hitelesen hangoznék, s már itt, a méltatás legelején sietek kinyilvánítani a véleményemet: ez hatalmas munka dísze, kiemelkedő teljesítménye a magyar folklorisztikának, a magyar néprajztudománynak s bár az európaisággal – különösen manapság – túl könnyen előhozakodunk, ismereteim szerint bízvást az európai tudománynak, a nemzetközi néptánc-kutatásnak is. Mindenképpen gazdagodtunk általa. A többes szám első személybe nemcsak a tudomány imént fölvázolt, egymásba kapcsolódó köreit értem bele, hanem a táncházakba járók sokaságát és persze minden érdeklődőt is. Csakis elismerés illeti a könyv alkotóit, akik munkájukkal segítették a kiadást, különféle módon és részről hozzájárultak a megjelenéséhez. A nevüket (harmincan vannak) és közreműködésüket azért nem sorolom föl, mert az előszóban egy teljes A/5-ös nyomtatott oldalt megtöltenek a köszönetnyilvánítások, mindannyian méltán szerepelnek ott. Csupán a névsort vezető Borbély Jolánt, aki Martin kéziratait megőrizte, és tudományos archiválásra átadta, valamint a névsort záró, a népi kultúrával, mindenek előtt tánccal és zenével foglalkozó könyvek kiadóját, a Planétás– Mezőgazdát (Lelkes Lajost) említem. Tudom, nagyon furcsa hallani, ami most következik, hiszen a könyv szerzője testi valójában több, mint húsz esztendővel ezelőtt végleg eltávozott közülünk. Mégis bevallom, hogy a kötet kézbevételekor azonnal az járt az eszemben, ami ezekben a percekben valószínűleg mások fejében is megfordul, vajon mit szólna Martin György, ha valamilyen rendkívüli csoda folytán hirtelen köztünk teremne? Először is nagyon örülne, mert Mátyás István egyéniségével, tánctudásával, bátran mondhatjuk, táncművészetével kutatói pályáján kezdettől haláláig foglalkozott. Akik közelebbről ismertük őt, jól emlékszünk, mennyire kedves volt számára ez a téma, mennyire fontosnak tartotta, hogy ez a mű elkészüljön. De Martin nemcsak örülne, hanem ránézne a naptárra, és korholná a tanítványait:

30

hogyan tudtátok ezt a munkát ennyi ideig elhúzni? Mindig nagyon bántotta, ha a munkatársai és a barátai késlekedtek egy feladat elvégzésével, különösen a hozzá közelállókhoz volt szigorú, akiket máskülönben szeretett. Nincs értelme most külső vagy szubjektív okokat keresni, csak anynyit mondjunk: milyen jó lett volna már korábban is örülni. Aki magával annyira igényes volt és olyan kitartóan dolgozott, mint Martin György, joggal lehetett másokkal szemben igényes. S ha következetes lenne önmagához, és miért ne lenne az, alighanem bírálná is a könyvét, mind a saját kutatásait, mind a befejezők munkáját mérlegelve. Az idő ugyanis közben könyörtelenül múlt. Önvallomásként olvashatjuk a műben, miként eszmélt rá többször Martin félreértésekre vagy téves értelmezésekre. Időjáték nélkül is tudjuk, természetes, ha a szakember ma ugyanazt másképp látja és értékeli, mint évtizedekkel korábban. A Mundruc-monográfia nyilvánvalóan más hatást tett volna, ha még Martin életében napvilágot lát, mást, ha tíz évvel ezelőtt, és mást tesz ma. A sajtó alá rendezés körüli viták régen eldőltek a kiadás javára. Annál inkább nem akarom ezeket fölidézni, mert valahányszor valami belőlük eljutott hozzám, én is a megjelentetést pártoltam. Mégis teljesen helyénvaló, hogy sokunkat foglalkoztat a kérdés, vajon mi lehet a jelentősége ennek a posztumusz könyvnek?

Martin György munkásságát sokan értékelték előttem. Ahogyan növekszik korai halála és a mi életünk között a távolság, úgy becsülhetjük egyre többre, mi minden fért bele tragikusan rövid életébe. Alább a könyv néhány – mutatis mutandis – az idő múlását álló értéket igyekszem fölvillantani. Nézzük előbb, melyek a létrejöttének adottságai? Mindenekelőtt a művelődéstörténeti háttér és a földrajzi környezet, a közép-európai térség, (és nem más, eltérő múltú régió), ahol sokféle körülmény találkozásának köszönhetően megszülethetett a legényes, ez a különlegesen gazdag mozgáskultúrára épülő szólótánc. Amikor a történetének a csúcsára ért, akkor termettek olyan mesterei, mint Mátyás István. Csak azért nem nevezhetjük őt a kiválók között a legkiválóbbnak, mert senkinek sem volt teljes áttekintése a jó táncosok fél évszázada még népes csoportjáról. Persze lehet, hogy meg kell fordítanunk a tételt. A táncot mesterei emelték fejlődéstörténete csúcsára. Végül a kiváló táncost megtalálta a tudásának vizsgálatára minden tekintetben fölkészült, kiváló kutató. Ezúttal is fordítsuk meg állításunkat: a nagyszerű táncosnak és repertoárjának megismerése alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a kutató szakterülete legkitűnőbbjévé váljon. Bárha idézhetnénk minél több ilyen szerencsés egymásra találást a zaklatott történelmű XX. századból! Ez a történet azonban egyedi s nem valószínű, hogy akár részleteiben megismétlődhet. Mátyás István Mundruc 1911-ben Magyarországon született. 1941-es „fölfedezéséig” eltelt 30-, majd onnan a mostani monográfia megjelenéséig 63 év. Közben hány politikai rendszerváltás, hány háború és impériumváltás zajlott le a magyarok által lakott területen, s éppen Magyarvistán is, ahol ő egész életét töltötte? Ezeket az évtizedeket nagyon nehéz tudományos kutatáshoz és munkához kedvezőnek nevezni. Martin György másfél évtizeddel az első filmfelvétel után talált rá Vistán Mátyás Istvánra. Ezután, az ismét bekövetkező határátlépési akadályok miatt csaknem egy évtizedet kellett várnia, hogy rendszeres találkozásaik elkezdődhessenek. A kutatás nézőpontjából és a könyv bevezetőjével egyetértve, az imént mondottak ellenére én mégis szerencsésnek merem mondani kettejük párhuzamosan futó életidejét. 1941 előtt alig készült film magyar néptáncról. (Elhangzott Budapesten a Hagyományok Háza rendezvényén, 2004. szeptember 8-án.)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/5  

A TARTALOMBÓL: Mohácsy Albert: Fodor Sámuel „Neti Sanyi” (1922–2004); Kóka Rozália: „Hogy es bír ki ennyit az ember?”; Két új videokazetta:...

folkMAGazin 2004/5  

A TARTALOMBÓL: Mohácsy Albert: Fodor Sámuel „Neti Sanyi” (1922–2004); Kóka Rozália: „Hogy es bír ki ennyit az ember?”; Két új videokazetta:...

Advertisement