Page 17

Nyáron történt... Beszámoló a néptáncos és népzenei eseményekről Hagyományőrzők Nagykárolyban A 2004-es Nagykárolyi Napok nagyszínpadán a magyar néptánc képviselői közül először a mátészalkai Szatmár Táncegyüttest láthattuk. Kalotaszegi és – stílszerűen – szatmári táncaikat a közönség hatalmas tapsa kísérte. A micskei Görböc táncosai – akik délután még Diószegen léptek fel – több száz néző előtt mutathatták be a Mohács melletti Dunafalva karikázójából, mezőségi csárdásból és felcsíki énekekből álló műsorukat. A környék sváb táncait pedig a Nagykárolyi Német Tánccsoport elevenítette fel a háromnapos ünnepségsorozat látogatói számára. A kolozsvári Ördögtérgye fellépése bizonyította, hogy a gyűjtésekre épülő szakmai munka az amatőr tánccsoportoknál is meghozza a gyümölcsét. Az ötödik születésnapját ünneplő együttes felcsíki táncrendje a csíki bálok hangulatát idézte fel. Műsorukból még a magyarországi románság gyönyörű méhkeréki táncait is megismerhettük, amivel a fesztiválon megjelenő román együttes, a Conuna Codrului (a név jelentése: az erdő koszorúja) figyelmét is felkeltették. Reméljük, az improvizációra épülő és a lány határozott vezetését megkövetelő táncokat sikeresen elsajátítják majd a román táncosok is, akik inkább a szigorú koreográfiai sorozatokhoz és a leánytáncosok „önállóságához” vannak szokva. Óriási tapsot kapott a román táncegyüttest is kísérő Iedera zenekar. A Bukarestből érkezett Radu Csordás énekessel olyan összhangot teremtettek, mintha már évek óta együtt dolgoznának. A Rekettye néptánccsoport 1998-ban a károlyi táncházból „nőtt ki”. A helyi táncházasok alapították, e törekvésükben a magyar tánchagyományok igényesebb ápolása vezérelte őket. Ezúttal a budapesti Timbura zenekar kíséretével Küküllő menti táncokat láthattunk tőlük. Az előadáson már érződött az a magas fokú szakmai elvárás, amelyet Danka Botond, a táncegyüttes fiatal vezetője a táncosok elé állított. Reméljük, hogy egy-két éven belül majd az együttes saját zenekara is megalakul. Erre biztatta a csoportot a Timbura prímása, Orbán László is, aki egykoron a székelyudvarhelyi táncházban muzsikált. Külön színfoltot jelentett a Rekettye spontán fellépése a Polgármesteri Hivatal előtt, mely az utcaszínházak hangulatát idézte fel. Azért az utcán, mert idén nem jutott pénz az előző években sikeresen működő Folkszínpadra. Az együttes és népes

közönsége arra szerette volna felhívni a rendezők figyelmét, hogy a könnyűzenei produkciók mellett a magyar, román és német hagyományokat bemutató önálló színpadra is van igény. A kézműves foglalkozások és az esti táncház sikere ugyanis bizonyítja, hogy a közönséget aktív munkára hívó, folyamatosan zajló programok a felnőttek és a gyerekek számára egyaránt vonzóak. Akik most lemaradtak a Rekettye műsoráról, azok ezt november 13-án bepótolhatják, ekkor rendezik meg a színházban és a kultúrházban a Nagykárolyi Táncháztalálkozót. A következő héten, november 20-án pedig a Kolozsvári Táncháztalálkozó keretében épülhet tovább a Kolozsvárott tanuló nagykárolyi egyetemistáknak köszönhetően a két város közötti kulturális kapcsolat. Jászberényi születésnapok A Jászberényi táncház- és zenésztábor egyik kiemelkedő eseménye a Ghymes koncertje volt. A szlovákiai magyar együttes – amely nevét egy Zobor-vidéki faluról kapta – idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A koncert során Szarka Gyula néhány mondatban felidézte az indulás pillanatait, valamint köszönettel emlékezett meg a nyolcvanas- kilencvenes évek jászberényi táboraiban szerzett élményekről. Magam is ott voltam egykor azon a bodrogközi tánctanításon, ahol a Ghymes (a szó jelentése magyarul: szarvas) zenei kíséretére ismerkedtünk a kelet-felvidéki néptáncanyag lépéseivel. Halmos Béla és a Téka együttes egykori tanítványai ma már világzenét játszanak, mely természetesen a magyar népzenére épül. A Ghymes számaiban a gitárok és a szaxofonok hangja jól megfér a „klaszszikus” népi hangszerekével: a hegedűével, a nagybőgőével, a kontráéval és a cimbaloméval. Jubileumi koncertjükön újból megfigyelhettük, hogy az együttes egyik erőssége a kiváló énektudás, amelynek köszönhetően a hangosítás kisebb problémái ellenére is jókedvet, maradandó élményt nyújtottak a közel 1500 nézőnek. A Sportcsarnokban a koncertet a Jászság Népi Együttes legújabb műsora követte. Az együttestől ezúttal nem autentikus néptáncblokkokból álló programot láthattunk. A táncszínházi produkció, amelyet a kecskeméti Csík zenekar legújabb CD-je ihletett, óriási tapsot váltott ki a helyiek és a táborlakók alkotta közönség körében. A Kor falára tükröt tartott mindannyiunk elé: szembesített az emberi életút egyes állomásainak feladataival, az áldozatokkal járó,

ám erkölcsi és szellemi tartást adó felelősségvállalás szükségességével. A „Két út van előttem...” és a „Senki nem ért semmit...” dalok szövegének többértelműsége, valamint a rock and roll és a mezőségi táncfigurák közötti kontrasztos váltások a magyar paraszti hagyományok értékeire hívták fel a figyelmünket egy új megközelítésben. A jászberényiek műsora bizonyította, hogy a színpadi teljesítményt tovább javíthatja, ha egy együttes tagjait a szakmai mellett baráti kapcsolat is fűzi egymáshoz. Az előadást követő, éjszakába nyúló, családias hangulatú „szülinapi partin” Szűcs Gábort, a jászságiak művészeti vezetőjét óriási taps és „pezsgőfürdő” köszöntötte. A Györgyfalváról érkezett Pitti bácsi köszöntő rigmusai igazi erdélyi hangulatot varázsoltak a sportcsarnok színpadára. Az ünneplés az együttes székházának udvarában gulyásfőzéssel és tortaevéssel folytatódott. Ezzel párhuzamosan zajlott a hajnalig tartó táncház, ahol külön élmény volt látni a jászberényi együttes egykori vezetőjének táncát: Papp Imre még ma is hagyományőrzőkre jellemző hitelességgel és a fiatalokat is felülmúló lendülettel, temperamentummal járja a mezőségi rendet! A táborban idén is magas színvonalú szakmai munka folyt. Szabó Szilárd mezőkeszüi, Hégli Dusán magyarbődi, Sára Ferenc gyimesi tánctanítása, valamint Halmos Béla és a Téka irányításával működő zeneoktatás mellett külön színfoltot jelentett Varga Zsuzsa eredeti gyimesi hangulatot teremtő énektanítása, ütőgardonozása. A 2004-es Csángó Fesztivál keretében – amely idén a Folkloriádának, a „népművészet olimpiájának” is egyik eseménye volt – a Malom-szigeten és több színpadon is találkozhattunk erdélyi, felvidéki és moldvai hagyományőrzőkkel, külföldi együttesekkel. A meghívottak között szerepelt többek között Petrás Mária, Nyisztor Ilona, a szászcsávási zenekar, a palatkai banda, a nagyidai Ilosvai táncegyüttes, mérai és györgyfalvi hagyományőrzők, Berecz András, a Zurgó együttes és egy kongói tánccsoport Kinshasából. Szombat reggeli ébredésünkkor megható volt látni, ahogy a viseletbe öltözött gyimesi és moldvai csángók a reggeli katolikus misére igyekeztek, melyet a Jászberényben elhunyt csángó énekes, Hodorog Luca emlékére tartottak. Zerkula János, Legedi László István, Hodorog András és táncos társaik viselkedése bizonyítja, hogy nemcsak otthon, hanem vendégségben is meg lehet találni az egészséges egyensúlyt a munka, az erkölcsös élet és a mulatás, poharazgatás között. Remélhetőleg sok fiatalnak szolgál majd mindez követendő például.

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/5  

A TARTALOMBÓL: Mohácsy Albert: Fodor Sámuel „Neti Sanyi” (1922–2004); Kóka Rozália: „Hogy es bír ki ennyit az ember?”; Két új videokazetta:...

folkMAGazin 2004/5  

A TARTALOMBÓL: Mohácsy Albert: Fodor Sámuel „Neti Sanyi” (1922–2004); Kóka Rozália: „Hogy es bír ki ennyit az ember?”; Két új videokazetta:...

Advertisement