Page 25

A gyimesvölgyi magyarok hitvilága Antal Mária, Gyimesbükkön élő tanítónő kötete elé „A falusi élet tagjai komoly, kemény és végzetes nevelésen mennek keresztül. Azok a házak, ott sorban, párhuzamosan nyújtózkodva az úttest felé, szigorú erkölcsöket nevelnek. Ott a fiúgyermeknek meg kell tanulni mindent, amit az apja a gazdaságban tud. A mezei és házi munkát. A szántás-vetés-aratást és a színben a faragást s a magvak kezelését s az üzemterv-csinálást és a szigorú takarékosságot. Az anyjától pedig meg kell tanulnia a falu lelkiségének minden titkát. A babonák itt a szellemi törvények, ezeket a fiatalember mintha lenézné, de alapjában véve úgy fogadja el, mint az anyját. Aztán meg kell tanulnia a társadalmi élet összes formaságát, a köszönésmódokat, a rangokat és különbségeket az emberek között, szóval be kell idegzenie azt a hogyant és mikéntet, amivel a falu tagjai együtt egy közösséget alkotva élik a közéletet. Meg kell tanulnia a paraszttörvényt.” (Móricz Zsigmond: A boldog ember. 1935)

A

ntal Mária gyűjteményéből a gyimesiek „lelkiségének titkait”, a gyimesi csángók sokféle tudásának egy szeletét ismerheti meg az olvasó. Régi idők, régi emberek tudását őrzik és tárják elénk az utóbbi évtizedekben feljegyzett emlékezések. Mit mesélnek a világról, mit tudnak a világról, milyen a viszonyuk a teremtett világhoz, milyen eszközeik vannak a dolgok megismerésére és ha kell, átváltoztatására. E sokféle tudás teszi élhetővé elszigetelt világukat, segítségével elviselhetőbb a tágabb környezet előítéletes magatartása, s a kétszeresen is kisebbségi lét. Ebben a világban egyidejűleg működik és hat a mágia, a keresztény vallás és a tapasztalatok során szerzett tudás. A gyimesi ember valami különös hagyományú és felfogású katolicizmusban él, régi misztériumjátékok, népénekek, csíksomlyói búcsúk, s más írott törvény nélküli szokásokkal. Kultúrája a szóbeliségben él, a népköltészetből építkezik. A gyimesi csángók által megélt történelmi idő szakaszai saját szavaik szerint: „Régi magyar üdő, régi román világ, kicsi magyar üdő, orosz béjövetel.” 15 000 magyar ember sorsa ez egy isten háta mögötti, eldugott, de szépséges völgyben. Gyimes a Székelyföld peremén, az egykori Csíkszékben fekszik. A gyimesi csángók a XVIII. század folyamán váltak ki a székelységből, s nem mentek ki Moldvába, hanem az országhatáron belül egy elzárt völgyben bújtak meg. Az a kultúra, amelyet magukkal vittek, vagy másfél, két évszázad előtti. A gyimesiek eldugott völgye a Tatros forrásánál van, hová épp olyan okok miatt menekültek, mint sokan Moldvába: az adó, a szegénység, a katonafogdosás, némelykor büntetések miatt. A területet a XVIII. században különböző csíki faluközösségek birtokolták. Moldvai kijáratában, a szoros védelmére épült vár őrzését is a tulajdonos csíki falvak lakói látták el. Itt, a határállomás és vámház körül alakult meg az első település, a mai Gyimesbükk, amelynek 1782-ben a kincstár templomot is építtet. A Tatrosba futó patakok mentén szétszórt házcsoportok szerekbe, tizesekbe szerveződő egységeiből önálló települések szerveződtek. A XIX. század derekán már mindhárom mai gyimesi település – Gyimesbükk, Gyimesközéplok és Gyimesfelsőlok – önálló közigazgatású község, külön bíróval, elöljárósággal, s két templommal. 1902-ben a felsőlokiak is saját templomot építettek (Bárth János: Gyimesfelsőloki emléklapok. 2003). A szétszórt település az emberek összeállásának régi titkait árulja el, a családi foglalás emlékeit őrzi. Egy-egy völgybe futó patak mellett egy család telepedett meg, s így a patak a rokonság nevét kapta: Antalok pataka, a Tankóék pataka. Nyomukban következtetni lehet az első települőkre. A gyimesi csángó havasi legeltetéshez szokott, nomád élethez és erdőmunkához. Ők még kaptak

fotó: Gregor Gábor

magyar papot, tanítót, mert a régi országhatáron belül maradtak. A „csángó” nevet a XVIII. század végétől használják az irodalomban, hol a moldvai, hol a bukovinai, hol pedig olyan más erdélyi magyar népcsoportok – gyimesi, hétfalusi, halmágyi, dévai csángók stb. – megnevezésére alkalmazzák, akik szülőföldjüket elhagyni kényszerültek. A gyimesi csángók, bár sérelmezték a csángó elnevezést, mára elfogadták. Így vall erről Tankó József Jáni: „ Én csángó vagyok, el sohase tagadtam, akármilyen messze voltam Gyimestől. De az a tapasztalatom, hogy biza nem örökké jó dolog csángónak lenni. Há hogyne, mikor az elődök jól tudták honnét jöttek ide, melyik csíki, gyergyói, udvarhelyi vagy háromszéki faluból, s méges a magyarok, má mint a székelyek lenéznek münköt. Én gondolom, ez a főd miatt es lehetett. Met Gyimes itt van, ahogy Csíkot elhagyod, mész Moduva felé, Szépvíztől átjössz egy hegyen, s ott van, az a vőgy le a Tatros mellett, s a küsebb vőgyek, amit itt patakoknak hínak. Az egész Gyimesvölgy van vaj 40-50 kilométer hosszú, egész Háromkútig, le Bükkig. Ezek a területek a csíki közbirtokosságok vagyonai. Tőlük vátogatták, vették meg a csángók, s még biza csak úgy es foglaltak el területeket.” (Ilyen volt... – Néprajzi Közlemények, 1994, 13.) A magyar közvélemény időnként megélénkülő érdeklődéssel foglalkozott sorsukkal. A tudományos érdeklődés főleg történelmi múltjukra irányult. Valamennyi tudósítás felfigyel kultúrájuk, nyelvük archaikus vonásaira, népköltészetük és népművészetük esztétikai értékeire. Orbán Balázs külön fejezetben mutatta be Gyimes szépségeit, népét és szokásait (A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismereti szempontból. 1868-73). E részletes tudósítást követően a gyimesi csángók eredetével elsőként Erdélyi Lajos tanulmánya (A gyimesi, moldvai és bukovinai csángók eredete. Magyar Nyelv, Bp. 1908) foglalkozott. Néprajzi, nyelvjárási közlemények találhatók az Erdélyi Múzeum 1932-es évfolyamában Balogh Ödöntől (Néprajzi jegyzetek a gyimesfelsőloki és gyimesközéploki csángókról). Vámszer Géza A gyimesi csángók című tanulmánysorozata a Keleti Újság 1939-es novemberi számai alapján 1977-ben újra megjelent (Életforma és anyagi műveltség, 1977. 194-200). A néprajzi kutatás a század második felében hoz számottevő eredményeket, elsősorban a gyimesi népköltészet, népzene és néptánc feltárása és bemutatása révén (Kallós Zoltán és Martin György gyűjtése: Tegnap a Gyimesben jártam... 1989). A hiedelemvilágból is megjelentek szép gyűjtemények Kallós Zoltán, Újvári Lajos, Bosnyák Sándor (A gyimesvölgyi magyarok hitvilága. Folklór Archívum 14. 68-157. 1982), Salamon Anikó (Gyimesi csángó mondák,

25

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: A Kaláka kétszeres jubileuma; XVIII. Mesterségek Ünnepe; Abkarovits Endre: Népművészet az egri várban; Nyulas...

folkMAGazin 2004/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: A Kaláka kétszeres jubileuma; XVIII. Mesterségek Ünnepe; Abkarovits Endre: Népművészet az egri várban; Nyulas...

Advertisement