Page 35

Egy zsűritag így tudja – így mondja...

fotó: Gorácz József

M

artin György neve napján rendezték meg a VIII. Nemzetközi Legényesversenyt, amelynek kötelező táncanyaga a györgyfalvi Jaskó István „Pitti” három filmen rögzített táncából állt. A versenyen, a közönség sorai között – sokadmagammal együtt – én is jelen voltam. A látottakról mindenkinek különböző véleménye volt, ezzel a zsűri is így lehetett, hiszen a díjakat duplán adták ki. A bíráló bizottságban, a neves zenei és táncos szakemberek között „Pitti” bácsi is ott ült. Figyeltem, hogy minden produkció után elgondolkodva a papírjai fölé hajolt, s kisvártatva egy-két sort a lapra írt. Kíváncsi voltam, mi a véleménye a színpadon látottakról és az egész napos rendezvényről, de ezt nem tudhattam meg, hiszen oly sűrűre tervezték a vendégek napját, hogy hosszabb diskurálásra nem jutott idő. Annyit azért meg tudtunk beszélni, hogy amennyiben érdekel bennünket, május 2-án szívesen lát szülőfalujában, hiszen neves esemény lesz: konfirmálás. A régieknek fontos esemény volt ez az alkalom, hiszen ez jelentette a vízválasztót gyermek és felnőtt létük között. Ezután már elmehettek mulatni a „nagytáncba.” Visszakanyarodva írnivalómhoz: e nap délutánján fény derült arra, hogy mi motoszkált „Pitti” bácsi fejében, s ebből mit vetett papírra. A zsűrizésről: Nem tudom mi is az a zsűri, mit kell ott cetlizni, vagy mit kell ott összefirkálni. Karácsony Zolinál láttam ott a füzetit, mind kottázva vót, a pontokat, a jegyeket, a tévedéseket, vagy a hiányokat, azokat mind ő értette! A Zsura pedig, az most már az igazgatónk volt! A Könczei az most már onnat jár ide haza nálunk, Romániába tanítani. Az alábbiakban a díjazottakról írt véleményeket olvashatjuk: Káré Árpád – Nagyon szép volt, hibák nélkül. Erőssen kitettél magadért, és így tovább! Szuper pontokat használtál. Kovács Levente – Fürge, csomó pontjaidat mindet oda tetted, jó pontokat és jó volt a megjelenés! Babinecz Sándor – Üde mosoly, no meg a figurák, aranyakat érnek. Vastag szerepbe volt részed! Nyári Balázs – A szép táncod megérdemli a szép ruhát! Sűrűk a pontok és szépek! Csóka Bálint – Ha így csinálod tovább, engem megelőzöl! Szép lábcsavarások!

Sikentáncz Szilveszter – Igen-igen kitettél magadért, szép pontokat elloptál. Minden benne! Mindenkiről csak szépet tudtam mondani! Egy versenyzővel való találkozását így mesélte el: Egy fiatal valaki, bé jütt oda, hogy mutassa meg, hogy ű is táncolja. Betéttette a filmet. Mutatta a Pitti filmeit. S ő ugyanúgy, ahogy a film, csinálta. Ott előtte. Voltunk többen, néztünk, hogy milyen szép a valami! Csodálkoztam magamon, hogy, hogy tudtam olyan sokat táncolni akkor. Nem tudom, mit csináltam, de a sokat, hogy bírtam! Most annyira nem bírom, de még szégyellem is, alig lépek fel, és már hull ki a belem. Hetvenöt esztendő, mindjárt telik el júliusba. A táncát továbbvivő versenyzőknek ezeket a sorokat üzente, kívánta: Az Istennek az áldása kísérje és hordozza őket, és úgy szorgoskodjanak, vagy úgy igyekezzenek, hogy még másokat is, s még másokat is, s még másokat is igyekezzenek abba, hogy tanítsanak, vagy mutogassák és ne restőjenek. Mindenekbe gazdag eredményeket, a tapsokból sok-sok jusson. Mindenkinek, minden felülrűl. Szeretnék még velük találkozni, ha jó Isten megsegít, találkozzunk! Szerencsét, békét, örömöt az életbe. Úgy legyen! Jó az a jó Isten, és megadja. Úgy lesz! A verseny napja Martin György sírhelyének megkoszorúzásával indult, ahol a búcsúztató-versíró „Pitti” bácsi is felolvasott egynéhány „összerendezett” szót. ...Én három órakkor megébredtem, felkelek s lemegyek a kapus szobához. Nem lesz szíves kiszolgálni egy papírral és egy pasztás tollal, mert nem vagyok rákészülve! Ültem le, s reggelre meg vót írva! S reggel ültünk kocsiba és mentünk ki a temetőbe... „Már csak néhai, Doktor Martin György, Akik ösmertétek, sajnos örökre itt hagyott, De vannak szép emlékek. Valahányan, akik máma sírod körül állunk, Hosszú álmodra mindnyájan nyugalmat kívánunk. Aszt, hogy máma valahányan itt a temetőbe, Virágokat szórunk elhunyt portestedre. Csak ennyiket tehetünk, többet érdemelnél, A jussodat majd megkapod, fenn a jó Istennél. Oly sokat küszködtél, sokat fáradoztál, Sok verejtéket törültél, oly sokat áldoztál. De a tettek, s az eredmény mikért fáradoztál, Őrzi egész Európa, s mind amerre jártál. Sírod körül állunk, könnyeket törölünk, Özvegyen maradt hitvesed, itt van most mellettünk. A te munkád nyoma, nincsen pusztulóba, Igyekszik, hogy tetteidet tegye színpadokra. Táncmesterek, tánctanítók, szereplők, vendégek, Fiúk, lányok, ifjak, vének, sokat igyekeznek. Eredményes munkád nyoma nincsen feledőbe, Viszi a nép és küszködik és van eredménye. Neved napján porszemedre nyugalmat kívánva, Csendbe legyen elhunyt tested, s minden hajad szála. Elmegyünk mellőled, gazdag az emléked, Megőrizzük, amíg élünk, hiszen megérdemled. Egy hangon, egy szóba neked azt kívánva, Sír-álmod aludd csendbe, ott a másvilágba!” Tisztelettel lejegyezte: Busai Norbert

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

Advertisement