Page 32

„Tedd ki a pontot!” VIII. Nemzetközi Legényesverseny Az idei György-napi legényesverseny a Budapesti Művelődési Központban nem hagyta hidegen a nézőt. Már az is figyelemre méltó, hogy a tavalyi holtponthoz képest kétszeresére nőtt a versenyzők száma: huszonheten vállalták a megmérettetést. Ha ehhez hozzávesszük a változatos produkciókat, a bennük megnyilvánuló, olykor homlokegyenest ellentétes felfogásokat, érthetővé válik, hogy felkeltette az érdeklődést. A kiegyenlített döntőbeli teljesítmények a zsűrinek is feladták a leckét – a díjak megosztásával végül kompromisszum született. Az alábbiakban egy zsűritag és két versenyző mondja el benyomásait az eseménydús napról. Karácsony Zoltán és Jaskó István „Pitti” fotó: Sárdi István

Karácsony Zoltán táncfolklorista 1997-től – három évet leszámítva – végigzsűrizte a versenysorozatot. Így foglalta össze a célkitűzéseket: – A közép-erdélyi sűrű legényes tánctípus népszerűsítése érdekében mindig egy-egy tájegységet, falut képviselő jelentős táncos anyagát írják ki kötelező feladatul. Ebből a versenyzők megismerhetik ezen táncos alkotó egyéniségek táncépítkezési metódusát: azt, hogy egyáltalán miként jön létre egy folklóralkotás, a tánc. Nem figuravadászat a cél, hanem a három kijelölt folyamat teljes elsajátítása. A szabadon választott részben viszont arra nyílik lehetőség, hogy mindezt a saját egyéniségükhöz alkalmazzák, megmutatva, hogyan dolgozható fel, alakítható át a mintakép tánca mai koreográfiává. Ez a két szempont a

32

pontos elsajátítás, a hitelesség, illetve a kreativitás, az egyéni feldolgozás egyaránt fontos. – Hogyan alakult a verseny népszerűsége? – Az elején népesebb volt a mezőny, majd viszszaesés következett. A tavalyi tíz-egynéhányhoz képest most ismét javulás figyelhető meg. A jelentkezők száma egyébként mindig meghaladja a ténylegesen színpadra lépőkét. – Az eltelt nyolc év elég nagy idő, szinte egy generációváltás. – Sok fiatal próbálkozik, ami nagyon jó, nagyon örvendetes dolog. De mi igazán azt szerettük volna, olyan tekintélye legyen ennek a versenynek, hogy a nagy táncosok, az érett, befutott egyéniségek is elinduljanak rajta. Komoly húzóerő lehetne a fiatalok számára, hogy együtt jelenhetnek meg azokkal, akikre mint példaképekre néznek fel. Mindemellett a legé-

nyes, s különösen a kalotaszegi legényes olyan tánctípus, ami az érett táncosoknak kedvez inkább. Annyira bonyolult a szerkesztés, anynyira gazdag a motívumanyag, hogy igazán úgy 30 év fölött kezd beérni egy-egy táncosegyéniség, akkorra válik példaértékűvé, ellesésre méltóvá. – Tulajdonképpen nem is legényes ez, hanem férfitánc. – Így van. Kutatási tapasztalataim azt mutatják, hogy a bemutatószerű alak már kései fejlemény a tánctípus történetében, valószínűleg a XIX. században Kalotaszegen is csoportosan előadott, kollektív férfitánc volt a legényes, ugyanúgy mint Mezőségen. Sajátos belső fejlődés következtében vált azzá a reprezentatív tánctípussá ahogy ma ismerjük, s ebben a formájában egy-egy faluközösségből nem is tudja mindenki elsajátítani. Legfeljebb öten-hatan, a közepes vagy gyenge képességűek nagyon ritkán táncolják. Nádas-mentén kivételt képez az egykori gyöngyösbokrétás falu, Inaktelke, ahol 30-35 előadója is akadt. A harmincas évekbeli fiatalok, a mozgalom nyújtotta szereplési lehetőségektől ösztönözve, újratanulták a legényest. A csoport hagyománya az ötvenes években is folytatódott, s a hetvenes évekig fennmaradt. – A most választott anyag, a györgyfalvi Jaskó István „Pitti” tánca milyen jellegű? – A györgyfalvi legényes a közhiedelemmel ellentétben nem a kalotaszegi, hanem a mezőségi típushoz tartozik. Más a zárlati ritmikája, s ennek következtében a szerkezete is megváltozik, a kalotaszegi legényes tömörségéhez, zártabb struktúrájához képest oldottabb, nagyobb ívű lesz. A másik különbség, hogy Györgyfalván kollektívan táncolják a legényest, körben állva, bár előfordulhat, hogy egyénileg állnak ki. A kollektív formából adódik, hogy megjelennek a tánc folyamán tréfás mozzanatok, ilyen adott esetben „Pitti” bácsi játékos szájütögetése. Kalotaszegen viszont a legényes táncolása nagyon komoly dolog, olyan hangulata van, hogy megáll a levegő, mindenki megnézi, ki az, aki föl mer állni. A férfiak komolyak, méltóságteljesek, mintegy belső dühvel táncolják, az egésznek szertartás jellege van. A cigányok oldottabban viselkednek, megengednek maguknak egy-egy tréfás gesztust, fallikus mozdulatot, de a magyarok elhatárolják magukat ettől. Györgyfalván ezek a mozzanatok nem annyira a táncos személyes extrovertáltságának kifejezői, mint inkább az adott hangulattól függnek: lehet, hogy most megcsinálom, de a következő alkalommal már nem. – Sokan próbálkoztak most a verseny során olyan poénokat elsütögetni, hogy homlokon csókolták a prímást, majdnem nekimentek, elsodorták. Van, aki ezt nagyon jól tudta előadni, másoknál viszont inkább

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

Advertisement