__MAIN_TEXT__

Page 3

Valaki fogja a kezem

A TARTALOMBÓL: 7. ÖRÖKSÉGÜNK – Lefutott dolog? Darmos István 8. „Burgondia utca” – ETNOFON RECORDS 9. A Magyar Dudazenekar albuma DUDASZÓ HALLATSZIK ALAPÍTVÁNY 10. Aki dudás akar lenni... G. Szabó Zoltán 12. Magyar Citerás Antológia I. Bolya Mátyás 14. Moldva és Bukovina népzenéje MAGYAR NÉPZENEI ANTOLÓGIA VII. 17. Magyar népzenei dallamgyűjtemény Gombai Tamás 20. Interjú a FolkEurópa vezetőivel K. Tóth László 21. Hóc, hóc Kassára... Darmos István 22. Tizenöt év kölcsönös tanulás Sándor Ildikó 23. „Kende” néprajzi képeslap-sorozat Kádár Ferenc

Hatéves koromig nem tettem ki a lábam Székről, de nem is volt miért. A falu zárt világa nekem a létező mindenséget jelentette, nem tudtam, hogy létezik más vidék is, ahol egy vékony visszaköszönés reményében bal kezem mutatóujjával pöccenthetek egyet rojtosodó szalmakalapom karimáján.

F

alum elég tágas és szellős volt számomra, s történt benne egy nap alatt is anynyi, hogy két álló nap is kevésnek bizonyulna arra, hogy mindazokról számot adjak. Akkor még nem tudtam, hogy a történésekkel együtt mi is történünk. A falu házsoraitól, utcáitól, kertjeitől távolra eső sokféle fajta növényekkel, élőlényekkel benépesített ponkokat, vagy az elégedett ember arcára hasonlító lapályokat csak akkor kezdtem komolyabban szemügyre venni, miután az iskolában a látóhatárról is prüntyögött valamit a vastagon kifestett Pintyikán tanító nénink, akiben még egy körömfeketényi kedvesség sem lakozott. Ha nem tévedek, a férje román ember volt, akit sohasem ismertünk, de azzal tisztában voltunk, hogy őmiatta hallgat a mi „tantónénink” a Pintecan névre, ami – köztünk legyen szólva – senkit sem érdekelt, ez alól kivételt képeztek a megyei tanfelügyelőség nagyságai, akik talán éppen a „jól hangzó” neve miatt helyezték őt a mi nyakunkra. Én leginkább vad kegyetlenségét kifogásoltam – persze csak úgy magamban –, ugyanis engem kivétele-

sen mindennap felpofozott, kettőt-hármat nagyot suhintott a tenyerembe azzal az orgonavesszővel, amit már reggel lemetszett rozsdásodó halnyelűjével a jóságos ferences Fábián atya kertjéből. Azok az orgonabokrok választották el egytantermes iskolánkat csak úgy jelképesen a plébániától, ahonnan mindennap tizenegy harminckor kihallatszott Özséb szolga csengettyűrázása, hogy a madárléptű Fábián atya igyekezzen magához venni a szigorúan böjtös eledelét. Szóval itt tanultam a betűvetést és itt hallottam először a látóhatárról is Pintyikánné örökké fokhagymás kolbász-szagot árasztó szájából. Nem is ettem én a kolbászt tizenhét éves koromig, de egyáltalán nem biztos, hogy a tanító néni orrfacsaró lehelete miatt. Hogy iskolába nem szerettem járni, az viszont az ő lelkét terheli. Házi feladat minden napra volt adva, amit én legtöbbször a mezőn csaptam össze tehénőrzés közben, mert délutánonként azt csináltam. Csak másnap vettem észre, amikor ismét megcsapott az undorító szájbűz, s a suhogó vessző, hogy az aznapi leckénél összecsukott füzetlapokon néhány szétpuk-

24. FOTÓGALÉRIA: Csoma Gergely 29. NYÁRI

NÉPMŰVÉSZETI TÁBOROK

32. „Tedd ki a pontot!” dr. Nagy Zoltán 35. Egy zsűritag így tudja – így mondja

36. Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról II. Kóka Rozália 40. A gyűjtő és a nótafa Kóka Rozália 42. A Kaláka kettős jubileuma K. Tóth László 44. Előbb-utóbb fel kell ébrednünk! Abkarovits Endre

Szüleimmel és nővéremmel, 1964 nyarán.

Busai Norbert

50. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Címlap: Klézsei harang (1984) – Csoma Gergely: Elveszett szavak (ETNOFON Kiadó, 2004.)

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

Advertisement