__MAIN_TEXT__

Page 24

F O TÓ G A LÉ RIA

csoma gergely – elveszett szavak a moldvai magyarság írott nyelvemlékei

Petrás Ferenc emlék-keresztje Nagypatakon (Csoma Gergely, 1992) 1977 óta járom Moldvát. A torokszorító megrendüléstől azóta sem szabadultam. Az erőszakos asszimiláció, az önkéntes beolvadás és a szelíd ellenszegülés számtalan esetére emlékszem. A moldvai katolikusság magyar származása számomra kezdettől fogva elfogadott tény volt. Mindenütt magyarul beszéltem velük, énekeltem dalaikat, hallgattam ősi „bájiló” ráolvasásaikat Aknavásár, Bákó (régiesen Bakó) és Románvásár környékén. A beolvasztásra ítéltek miatti fájdalom késztetett fényképezésre, előtte sosem fotóztam. Emléküket akartam megőrizni képekben: a világnak, a magyaroknak és azon toleránsabb románoknak egyaránt, akik nem a moldvai magyarságot tekintik Románia területi egységére nézve a legfőbb veszedelemnek. A még fellelhető írásos emlékeket kutattam. Temetők dűlő keresztjeit, templomtornyok pókhálós, galambmocskos harangjait. Énekes asszonyokkal ismerkedtem meg és „diákokkal” (kántorokkal), akik az üldözött és megvetett magyar nyelv őrzői voltak. Láttam és láttatom a talán utolsó magyarnyelvű búcsúvezetőket Csíksomlyón, a halottbúcsúztatókat virrasztáskor, s az életre elindítókat a harsány esküvők során, sok faluban. Mindezek alapján meggyőződéssel kijelentem: tévhit, hogy a moldvai magyarság írásnélküli, analfabéta népcsoport. Fényképeztem, mert azonnal tudtam, hogy képeim fontosak lehetnek egyszer. Akár csak emlékként, de a vád bizonyságaiként is. Mert hitem szerint vádolnak ezek a képek: agresszív beolvasztót és

24

azt gyáván eltűrőt egyaránt. Talán sokan nem tudják, de Klézsén még 1994-ben is égettek magyar könyvet! Bolyongásaim során kincsekre leltem Moldvában. Papírra rótt, fába vésett, fémbe öntött magyar nyelvemlékekre. Ezek a tárgyak túléltek háborút, könyvégetést, mindennemű pusztítást. Gyakran izgalmas „nyomozómunkát” kellett végeznem, hogy felleljem őket, legyűrve félelmet, bizalmatlanságot, ellenszegülést. Sokszor csalódtam, de időnként örülhettem is. A félelem légköre sajnos máig meghatározó ezen a tájon. Magam is megtapasztalhattam, amikor magyar nyelvtanárként egyedül éltem egy csángó faluban, bekapcsolódva a nem egészen legális, háznál tanító programba. Naponta kellett megküzdenem egy hamis, kártékony ideológia fenekedő őreivel: gyűlölködő katolikus pappal, helyi iskolaigazgatóval és tanárokkal. Tevékenységük révén mindenüvé befészkelte magát a megalázó félelem. Kutatómunkámban sarkallt a pusztulás tempóját örökösen gyorsító idő, valamint a hűség Domokos Pál Péter, hajdani mesterem emlékéhez. Csoma Gergely etnofon népzenei kiadó •  levélcím: h- budapest, falk miksa u. . telefon: (.) -; fax: (.) - e-mail: order@etnofon.hu • web: www.etnofon.hu

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

folkMAGazin 2004/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Valaki fogja a kezem; Darmos István: Örökségünk – Lefutott dolog?; A Magyar Dudazenekar albuma: „Burgondia utca”...

Advertisement