Page 9

Zöld erdőben táncolnak

– -       – E: Juhász Zoltán hosszúfurulya, rövid furulya Berecz András - ének Fábián Éva - ének Sáringer Kálmán - furulya Dsupin Pál hosszúfurulya, flóta, ének Nyitrai Mariann - ének Husi Gyula - citera A BT. 009 • 2004

Betyárokról, pásztorokról és rabokról „Csak még egy utolsó nótát a hosszifuruglán” – mondta a molnár a zsiványoknak, akik azért rontottak rá egy este, hogy pénzét és életét elvegyék. A zsiványok nem tudták, mi az a hosszifurugla, hát megengedték, hogy fújja. A zenét meghallották a molnár kutyái, bejöttek a csukott ajtón, és a kéménykürtben még éppen elérték a menekülő zsiványokat – egynek sem kegyelmeztek. A kutyákat csukott ajtón is átcsaló, a magas kéménykürtbe is felküldő, életmentő hangszer igen különös, csak a Dél-Dunántúl – Somogy, Zala, Baranya – magyar pásztorai által használt furulya. Öt lyukával, félhold alakú sípjával, 8o-1oo centiméteres hosszával, sajátos, ún. semleges hangsorával egyedül áll a furulyafélék népes családjában. Rokonait is csak Keleten találjuk, ahogy keleti gyökerű a rajta megszólaló zene is, a maga ötfokúságával és dünnyögős, a hangszer rezonanciáit felerősítő előadásmódjával. Szerencsénkre a XX. században még jó néhány hosszúfurulyás pásztor élt, így maradhatott az utókorra az a régiségében páratlan zenei hagyomány, mely ehhez a hangszerhez kötődik. A molnár mágikus erejű nótáját is az utolsó hagyományos hosszifuruglások néhány jeles képviselőjének – a berzencei Jankovics Imrének, a bolhási Molnár Józsefnek és a törökkoppányi Györki Györgynek köszönhetjük. Talán még a kürtös Lehel vezér is ilyen varázslattal, ilyen hatalmú zeneszóval szabadította ki lelkét az augsburgi csapdából.

Számos hosszifurugla mint műtárgy is bámulatra méltó alkotás. A gyönyörűen spanyolozott ostffyasszonyfai hangszeren például a sötétség sárkányán diadalmaskodó kutyát láthatunk, akit talán éppen a mágikus furulyaszó segített eme fényes győzelemre. A pásztorok jeles ünnepére, Sárkányölő Szent György napjára utalhat ez a jelkép. Bár a hangszer utolsó hagyományos mesterei – a felsoroltakon kívül a látrányi Pálházi János, a murakeresztúri Bíró István, a berzencei Káplár János, a zádori Német Vince – ma már nem élnek, a Dél-Dunántúl gazdagon rögtönző, mindig újat alkotó, jellegzetes hangszeres zenei hagyománya nem veszett ki a hosszifuruglával. A hatlyukú furulya és a citera olyan mestereitől vehettük, vehetjük át ma is ezt a zenei hagyományt, mint a zalavégi Badacsonyi Lajos, a Somogyban és Zalában egyaránt pásztorkodó Balog Flórián vagy az osztopáni pásztor Farkas István. Ez a gondolkodásmód olyan különleges, hangszeres motívumokból építkező műfajokat is létrehozott, mint „Mátyás király török indulója” vagy a dudazenében gyökerező „Mozsártánc”, és olyan nagy ívű, szabad ritmusú hangszeres dallamokat is termett, mint a murakeresztúri Bíró István darabjai. Félreértés ne essék, az itt látható régi pásztorfaragás nem a molnár életére törő zsiványt ábrázolja. Fegyver a vállon, hosszifurugla a kézben – nem ócska zsivány ő, hanem betyár, a betyár pedig, mint látható, nagyon is jól tudja, mi az a hosszifurugla. Maga is

pásztorivadék – igazsága, értékei, műveltsége, tudománya a pásztor-ősöktől származik, eszerint cselekszik, ezt a tudományt veti be harcaiban. Ezért is marad emlékezetes a pásztortársadalom későbbi nemzedékeiben, márpedig akit ez az emlékezet megőriz, abból biztos, hogy nóták, mesék, faragványok hőse lesz. Így maradt fent napjainkig a régi életformájához, hagyományához az üldözöttségben is ragaszkodó, fegyverre fegyverrel válaszoló betyárság epikája. A régi törvényen belüliből az új törvényen kívülivé, pásztorból betyárrá – és „igaz emberré” – váló Juhász András nótáját az osztopáni pásztor, Farkas István hagyta ránk. A Sobri Jóska szülőházában felnőtt, Zalavégen ma is élő Badacsonyi Lajos eposznyi nótát, történetet tud a legyőzhetetlen betyárról. Sobri életét kanász apja révén régi tudós pásztorhagyomány védte, ezért őt „a fegyver nem fogta”. Nem is tudták legyőzni a császár katonái – maga vetett véget életének, amikor Lápafőnél végül mégis bekerítették a kompániát. Bár lehet, hogy csak „általment a Kerkán”. Vissza is tér majd, jövő évnek a nyarán, aranyszőrű paripán. Szerelme, Répa Rozi is vele jön akkor, hiszen ő is „általment utána”. Legyen a segítség paripa vagy keskeny palló, az e világ és túlvilág határát jelképező vízen átjárni nem könnyű és nem veszélytelen – betyárnak való kaland. „Bene Vendel nótája” is a halállal játszó, halálból visszatérő betyárt idézi meg a hagyományos lakodalmi játék keretében, ahogy a sokhelyütt lakodalmi szokásban élő ének, a Rákóczi-nóta dallamán megszólaló „Révész nóta” is a halálra utal, az élet legnagyobb ünnepén. Halálnak látja sorsát a rab is, és lám, rabnótáinkban ebből a halálból is van feltámadás. A páva hozza el, Krisztus madara, aki a régiek szerint ott ült a betlehemi istálló tetején. Mintha csak oda szállna vissza, úgy érkezik a vármegyeházra, csőrében hozva a szabadulás vizét: „Megszabadultok!”. Juhász Zoltán

9

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

Advertisement