Page 42

Jó-e egy kritikus kritikus?

Szomorkás válasz a „Szomorkás jubileum” (folkMAGazin, X/4.) válaszára („Mátyás az igazságos...” – folkMAGazin, XI/1.) Sokakban felvetődött a kérdés: miért ragadtam tollat, miért nyúltam ehhez az eszközhöz? Pillanatnyi hév csupán vagy kiérlelt gondolatok papírra vetése mindez? Kinek szólnak az indulatok, egyes embereknek vagy irányoknak, amelyeknél választhatnánk kívánatosabb utakat? Az emberi kommunikáció igen sokoldalú dolog, rengeteg formája létezik. Ha képviselünk valamit, azt folyamatosan közvetítjük kifelé, akarva-akaratlan. Egy színpadon eljátszott dal ugyanúgy, mint a tanítványt segítő mondat. Ez mind ugyanaz, más-más formában. Ezért találom furcsának, hogy ugyanaz a mondanivaló egy – tőlem – új formában ilyen nagy vihart kavart. Csupán gondolkodom arról, ami körülöttem történik, okokat kutatva. Nem az „Aranykort” siratom a távoli múltra tapasztott tekintettel. A jelenben kell megfelelni az új kihívásoknak. Ebben segít, ha megfelelően működő kritikai tevékenység alakul ki. A jól megírt cikkre válaszoló kénytelen végiggondolni a más által végiggondoltakat, amit már más is végiggondolt... és így tovább. A végeredmény olyan általános meglátások, tapasztalatok gyűjteménye – illetve ami fontosabb, közkézen forgása –, ami feltétele egy szellemi áramlat vagy közösség értékvesztés nélküli fennmaradásának. A cikk megírása, a Zurgóval indult zenekari pályafutásom és a Kárpátia szerepe a jubileumon mind-mind csak véletlen egybeesés. És ha már a konkrétumokról beszélünk: a koncerten való részvétel elutasítását a szervezők nem csak elfogadták, hanem tiszteletjeggyel ajándékozták meg az egykori Zurgósokat. Szép és ritka emberi gesztus. Sokan tanulhatnának tőlük. Sőt, a sokéves gyakorlaton felülemelkedve idén a Kárpátia is részt vett a Csángó Bálon zenészként és szervezőként egyaránt. Ezen okok és egybeesések miatt volt egy olyan gondolatom, hogy jobb lenne megőrizni az anonimitást a vitaindító cikkben, de döntésemnek végül is örülök. És most hadd osszam meg néhány tapasztalatomat a cikk fogadtatásával kapcsolatban. Aki prekoncepcióval állt neki az olvasásnak, az hamar önmaga szabta korlátokba ütközött anélkül, hogy lett volna ilyen irányú külső kényszerítő erő! Azonosítás – Fontos tisztázni, ezt nem X. Y. írta Z-nek, hanem a mozgalom írta saját magáról saját magának. Nem egy ember véleménye. Apró kis öltözőbeli morgások, kimondatlan elégedetlenkedések, finom jelzések összességéből összeállt vélemény, mely tendenciákat tár fel. El kell engednünk azt a mentalitást, hogy a mondottakat csupán a cikk írójával azonosítjuk és válaszunk gondolkodás nélkül csak annyi: „Miért, TE jobban csinálod?” Ne a kollektív bűnbakkeresés kovácsoljon minket közösséggé! Általánosítás – Ha kritika fogalmazódik meg, sokan úgy hiszik, ezzel támadás érte az egész csángó revival mozgalmat. Tisztában vagyok annak pozitív oldalaival is, egyszerűen ebben a cikkben nem erről írtam. Ez nem azt jelenti, hogy azokat nem ismerem el. Egyszerűen nagykorúnak éreztem magunkat ahhoz, hogy szembenézzünk a hibáinkkal is. Mindez belülről, belső kontrollként, elfogadhatóbb kellene hogy legyen. Nemkívánatos tendenciákra válaszoljunk átgondolt, értékes folyamatok elindításával! Gyújtsunk ellentüzeket! Sokan úgy tesznek, mintha ez lenne az egyetlen cikk ami valaha is íródott, vagy íródni fog. Épp ezért elvárják, hogy minimum tökéletes legyen, feltárjon minden összefüggést, öleljen fel minden témakört, stb. De ez a cikk a hazai előadók gondolkodásmódjával foglalkozik. Se nem több, se nem kevesebb. Így nem is vitat el olyan érdemeket, amelyekről nem is szól. Nem érdemes olyan kérdésekre válaszolni, amelyek nem is vetődtek fel. Hogy nyílt vitáinknak legyen értelme, fektessünk le néhány játékszabályt! Indítványozom, vessünk el minden olyan technikát, amelyről elmondható, hogy tudatosan gátolja a megértést, elfedi-elmossa az eredeti jelentést! Klikkesítés – Vitát csak két szembenálló tábor közt tudunk elképzelni? Kár ezt az érzést mesterségesen erősíteni, mert eredményre még sosem vezetett. Szerencsés-e ismert neveket használni a magunk oldalán csupán azért a látszatért: „Ők bezzeg velünk vannak!”? Egy biztos: nem becsületes

42

eljárás. Én úgy képzelem, hogy egy tűz körül ülünk és nem két tűz között. Nem jó előfeltételként abból kiindulni, hogy a másik rosszat akar. Kizáró logika – Nem lehet úgy vitatkozni, hogy az egyetlen cél a cikkíró hitelességének aláásása. Ez nem feltétlenül függ össze a mondanivalóval és nem is etikus. Úgy sem, hogy logikai sarokba szorítóst játszunk, témától függetlenül, önellentmondásba kényszerítve a kérdezőt. A logika fontos, de nem kizárólagos. El kell fogadnunk, hogy mondhatunk nem tetszőt „ügyféltésből” is. Kiforgatás – Kár kiragadott idézetek vélt tartalmával vitába szállni, hisz ezek gondolatfolyamok részei csupán. Például a Heltai-idézet végéről ez a pár sor maradt ki: „De mindazáltal hiszem, hogy vannak jámborok, kiknek fog tetszeni e munkám, és kik jó hasznot vesznek belőle... (...) Ajánlom magamat e jámboroknak minden munkáimmal egyetembe, kiknek mindnyájan kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.” Így mindjárt érthetőbb. Ha válaszunk nélkülözi az idézeteket, akkor talán jobban oda tudunk figyelni a valós mondanivalóra, és könnyebben feltételezzük a megértést a válaszíróról is. Nem azért született a cikk, mert azt feltételeztem, hogy valaki nem képes felvetéseimre választ adni. Egy köztes elgondolkodós fázisban reménykedtem. És kívánom, legyen Cyranónk, ki válaszunk modorát megítéli. Ferdítés – Szájba adni az egyedül üdvözítő út fogalmát vagy a ki nem mondott szavakat nem elegáns, legkevésbé etikus. Ha pedig ezzel saját tájékozatlanságunkat is leleplezhetjük, akkor mi végre? Nem vagyunk politikusok, nem kell élni a módszereikkel. Érdemes abba belegondolni, hogy Balogh Sándor „Moldvai hangszeres dallamok” című könyvébe írt fejezetem, mely elsőként foglalta össze a használatos kobzos technikákat, javasolt módszert a tárgyalásukra, közölt fogástáblázatokat, szinte semmilyen

Nyíri László és Bolya Mátyás (Kárpátia) – fotó: Schmidt András

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

Advertisement