Page 34

A Carnegie Hall-tól az FMH-ig A világhírű Muzsikásnak az itthoni gyermektáncház is fontos

Február 13-án koncertet adott a Muzsikás a világ egyik legnagyobbnak tartott kvartettjével, a Takács vonósnégyessel a New York-i Carnegie Hall-ban, ahol annak idején Bartók is fellépett, de magyar népzene még sohasem csendült fel. További három felkérés teljesítése után 17-én dél körül szállt le a gépük Ferihegyen. A zenekar tagjai hazaérve ki sem csomagoltak, s este fél hatkor megkezdték szokásos gyerektáncházukat a Fővárosi Művelődési Házban, ahogy ezt teszik minden kedden, immáron 30 éve. Mert egyesek véleményével szemben számukra ez is legalább annyira fontos, mint népzenénk külföldön történő propagálása. Hamar Dániel, a zenekar vezetője a Muzsikás amerikai turnéjáról számolt be lapunknak. Nekünk mintegy tíz évvel ezelőtt kezdődött a kapcsolatunk a komolyzenével, amely mára odáig fejlődött, hogy február 13-án (pénteken) koncertet adhattunk Sebestyén Mártával és a világhírű Takács vonósnégyessel az Egyesült Államok és a földkerekség egyik legrangosabbnak tartott hangversenytermében, a Carnegie Hall-ban. S hogy miként kerültünk abba a helyzetbe, hogy olyan hangversenyen játsszunk, amelyen a komolyzene és a népzene együtt szerepel? A Bartók lemezünk sikere után sorozatban kaptuk és kapjuk a meghívásokat a komolyzenei szervezőktől, fesztiváloktól és zenészektől, melyeknek a folk- és a világzenei koncertjeink mellett boldogan teszünk eleget. A Carnegie Hall-ban megtartott koncertünkön a kvartett Bartók IV. vonósnégyesét játszotta el úgy, hogy tartottunk egy negyedórás bevezetőt egy magyar népzenei összeállítással, majd a

34

vonósnégyes következett a Bartók-művel úgy, hogy annak tételei között magyar népzenét szólaltattunk meg. Persze nem önkényesen választottuk az általunk bemutatott zenét, hanem figyelembe vettük, hogy Bartók a hihetetlenül szimmetrikus vonósnégyes tételeit szervesen illesztette egymáshoz, s e szerkezetet nem szabad felbontani. Ez azt jelentette, hogy amit játszottunk, annak hangulatában, lelkében összhangba kellett kerülnie a XX. század legnagyobb zeneszerzőjének művével. S hogy ez mennyire sikerült? Néhány pozitív visszajelzést már a kritikákon kívül is kaptunk. A koncert után például odajött hozzánk egy hölgy, aki elmondta, hogy negyven esztendeje csak Bartókot hallgat, s úgy érzi, hogy most az eredeti népzene segítségével értette meg igazán a magyar mestert. A IV. vonósnégyesben egyébként egyetlen konkrét népzenei dallam sem ismerhető fel, így szó sem lehetett arról, hogy a népzene csupán illusztráció legyen. A hangverseny célja egy teljesen új típusú zenei nyelv létrehozása volt, amelyben nem illusztrálják, hanem erősítik egymást a műfajok. Gara György, a párizsi éâtre de la Ville igazgatója ezért az egy koncertért repülte át az óceánt. Takácsékat és minket is ismert, s a hangverseny után bevallotta, hogy szkeptikus volt előtte, mert attól tartott, hogy a két profi társaság együtt amatőr produkciót mutat be. A koncert alatt viszont felállt a szőr a hátán, s amikor vége lett az „első felvonásnak”, nem tudta elképzelni, hogy miért jövünk ki majd még a színpadra, úgy vélte ugyanis, hogy azt a gyönyörű zenei élményt, amelyben elmondása szerint az első félidőben részesült, képtelenség felülmúlni. Ám a végén úgy ítélte meg, hogy tévedett, s azonnal meghívta a produkciót Párizsba is. A szünet után Kodály II. vonósnégyese következett, majd mi játszottunk marosszéki táncokat. Ezt követően Sebestyén Márti dudautánzásokat énekelt, utána Bartók Szonatinájából adtuk elő a Dudások és a Medvetánc című tételt. (Bartók ezen kívül még egy Medvetáncot írt zongorára, amelynek zenekari változata a Magyar képek második tétele. A zongorára komponált Szonatinát a szerző zenekarra is átírta, e művet Erdélyi táncoknak nevezte el.) A Takács vonósnégyes a Szonatina említett tételeinek bemutatására kiegészült népi nagybőgővel, e hangszeren én játszottam. Márti később a pakulár balladát is elénekelte, ami ennyi vonós hangszer kíséretében fantasztikusan hatott. Majd következett egy összeállítás Bartók Román népi táncaiból,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

Advertisement