Page 28

Kovács Tivadar méhkeréki prímás Halmos Béla emlékei román cigány mesteréről

A hetvenes-nyolcvanas években a méhkeréki zene sokkal hangsúlyosabban szerepelt a táncházak repertoárjában, mint manapság. Az ottani muzsika és tánc ugyanis egyediségével komoly érdeklődést váltott ki. Táncházas körökben hamar ismertté vált Kovács Tivadar prímás, akinek csodálatos játéka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a méhkeréki zene népszerűvé vált. Az alábbiakban Halmos Béla, a táncházmozgalom egyik elindítója emlékezik egykori mesteréről.

A

kadtak annak idején, akik igyekeztek befeketíteni a táncházmozgalmat, mondván, ez egy nacionalista, magyarkodó megmozdulás. Ehhez képest én egy magyarországi román cigánytól hallottam életemben először élő népzenét hegedűn játszani, s ezt követően persze tanultam is tőle. S hogy miként ismertem meg? A történet onnan datálódik, amikor Martin György biztatására és közreműködésével a Timár Sándor által vezetett VDSZ Bartók Béla Táncegyütteshez kerültünk Sebő Ferivel népzenésznek. Újítást vezettünk be, hiszen addig a próbákon zongorán játszották a muzsikát a táncosoknak, vagy összeszedett haknizenekar szolgáltatta, kottából játszva a dallamokat. Ezzel szemben Ferivel népi hangszereken, közösen előre betanulva szólaltattuk meg a zenét, s nem csak az előadásokon, hanem a próbákon is mi húztuk a talpalávalót. A koreográfiák között méhkeréki és eleki román anyag is szerepelt, ezért a táncegyüttesből Méhkerékre is jártak gyűjteni, ahol az ötvenes-hatvanas években még keményen működött a zsok, azaz a táncház. Miután a Bartókba kerültünk, többek között a Zsok című koreográfia kottáját is megkaptuk, amelyben néhány méhkeréki dallam, köztük ardelenescu – erdélyies – is szerepelt, amelyeket megtanultam. Ezeket szolmizálni is tudtam, de hegedűn enyhén szólva iskolásan játszottam. 1971 karácsonya előtt aztán Ferivel mi is elkísértük Timár Sándort, s ekkor ismerkedtünk össze a hideg, sötét, füstös méhkeréki kultúrházban Tibi bácsival. Fejedelmi alkat volt, szép szál, jóképű férfi. Semmi rutinunk nem volt a gyűjtői viselkedést illetően, így nyomban közöltem Tibi bácsival, hogy magam is prímás vagyok. – Igen? Akkor játsszunk valamit! – válaszolta. Nekifogtunk, ám éreztem, hogy ugyanazt játszsza amit én, de valahogy egészen másképp. Variálta a dallamot, s hozzákevert olyan

28

elemeket is, amiket nem ismertem, mert a kottában nem szerepeltek, ugyanis pont a stílust nem tűntették fel benne. (Például a Lajtha-kötetben megjelent széki dallamokat már mi is ismertük, de senki nem tudta miként kell érteni, csak akkor fejtettük meg, amikor meghallgattuk a felvételeket.) Tibi bácsi a végén már egészen mást játszott, s én leálltam. Égtem mint a rongy, megmutatta, hogy merre lakik az Úristen. Rám nézett, látta, hogy milyen képet vágok, aztán elkezdte egészen dedós szinten húzni, s úgy játszottunk együtt. Ez az első találkozás számomra meghatározó élménynek bizonyult. Rádöbbentem, hogy amit addig megtanultam hege-

dűn, nagyon kevés ahhoz, hogy táncot kísérjek, holott a táncegyüttesben épp ez volt a feladatom. Pódiumon koncertet adni egészen más, mint tánc alá muzsikálni. Méhkerékre voltaképpen a János-nap ürügyén utaztunk le Tibi bácsihoz, s Duló Györggyel is találkoztunk, aki vezérszerepet játszott a helyi kulturális életben, s mellesleg egy kicsit harmonikázni is tudott. Sok János élt a faluban, s a zenekar szokás szerint házról házra járt Tibi bácsival és Gyuri bácsival köszönteni. Mindenhol megkínálták bennünket, s táncoltak, énekeltek az emberek. Azt is megtapasztalhattuk, hogy milyen érzületet teremt egy névnapi köszöntés, miként muzsikálnak ilyenkor a

Kovács Tivadar (Szeged, 1973 – Hidas György felvétele)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

Advertisement