Page 17

Farsangi bál Pomázon a Téka együttessel Megfér-e békességben egymás mellett a városi és a paraszti kultúra? A szociológusok, etnográfusok, pszichológusok gyakran tesznek fel ehhez hasonló kérdéseket. Az idei pomázi farsangi bál azt igazolta, hogy jól megfér. A rendezvényen a városi gyerekek egyszerre csodálhatták meg a díszmagyart és a XIX. századi kalotaszegi népviseletet. S a pajzán alakoskodás során együtt nevethettek szüleikkel, amikor a széki kendős férfiak magas hangon siratták barátjukat, akit termékenyítő ereje még a koporsóban sem hagyott cserben... A Pomázi Magyar Bál az írásban alig, szóban azonban többféleképpen is fennmaradt ősi szokásokból, ismeretekből idézett fel néhányat. Egy mai bálban rendhagyó dolognak számít, ha a palotás és a keringő mellett autentikus szatmári, kalotaszegi, Küküllő-menti, dél-alföldi táncokat is tanulhatnak-járhatnak a bálozók. Örömünkre szolgált, hogy a szokásos farsangi rendezvények programkínálatát Pomázon tovább színesítették Berecz András csodálatos népmese-gyűjtései és Juhász Katalin gondolatai a farsangi népszokásokról. Az eseménynek egyedi hangulatot kölcsönzött, hogy az ízletes vacsorához a Téka együttes és Takács Ádám barátai biztosították az autentikus népzenei aláfestést. A bál vendégei megkóstolhatták Nyers Csaba – nomen est omen – honfoglalás kori ételrekonstrukcióit, de a nyers mellett természetesen főtt ételek is kaphatóak voltak. A kisteremben berendezett étkezőhely a faluról érkezett vendégeknek és a városiaknak egyaránt lehetőséget adott a közös étkezésre, beszélgetésekre, egymás megismerésére. A nagyteremben később Bakonyi Ernő „Savanyú” és Dúcz Júlia irányításával a bálozók lelkesen és igazi átéléssel tanulták a csárdás, az átvető és a forgatások alapjait. Táncaink „eredete” Berecz András csíki meséje a néptánc kialakulásáról még azoknak is sok „újat” tudott mondani, akik táncmesterként vagy gyűjtőként széleskörű tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a területen. Megtudtuk például, hogy a „csettegtetés” forrása a sár lepergetése ujjainkról a kinti munka után. A marosszéki forgatós titka pedig a férfiak kíváncsiságában rejlik, akik oldalról s hátulról is meg kívánták tekinteni táncpartnerüket. A „rományok” tánca meg azóta olyan

„munkás”, hogy egy csíki ember eldobta a szivarját, s az beleesett az oláh gatyájába, aki aztán gyors csapásokkal kezdte azt „ótogatnyi”. A cigányok pedig – amikor eltanulták a románok figuráit – a hidegtől átfázva még rátettek egy lapáttal – innen ered például a mellre mért sűrű csapásolás. Persze a Münchausen báró történeteire emlékeztető Berecz-mesében a szászok se jártak jobban: merevebb tartásuk oka, hogy gatyájukba sok forgács „került bé” a mulatságban... Énekszó, zeneszó Egy reggelig tartó bálból persze nem hiányozhat az énekszó sem. A gyorsabb ütemű dallamokat reggel felé közeledve fokozatosan felváltják a hajnalik. Így volt ez most is. Feltűnt azonban, hogy a lelkes bálozók – akik között csak elvétve akadt egykori táncos vagy zenész – milyen jól ismerik népdalaink szövegeit. Minden titokra van magyarázat: a bált rendező Magyar Vár Alapítvány (Herpai Sándornak, a bál főszervezőjének az ötletére) nemrég CD-t jelentetett meg, amelyen a legközismertebb népdalok közül rögzítettek közel hetvenet. A szorgalmas bálozók egy része már a tavaly nyári pomázi művelődési táborban megszerette a Téka együttest és az esti táncházakat. Számukra külön öröm volt, hogy a CD-ről otthon is

tanulhatják a magyar népdalkincs legszebb darabjait. Reméljük, hogy a lemez következő kiadásánál nemcsak az előadó nevét, hanem az ének származási helyét is feltüntetik majd. Ez ugyanis sokat segítene a jobban elmélyülni vágyóknak a stílus azonosításában és a zenei kíséret felismerésében. Falu vagy város? A XXI. század nagyvárosaira az a jellemző, hogy sokan élnek-dolgoznak késő este, éjszaka. A felhőtlen estéket persze munka és tévénézés helyett a csillagos ég figyelésével is el lehet tölteni, ráadásul közben jókat lehet énekelni, beszélgetni. Aki ezen a februári éjjelen mindezt megkísérelte, miközben a báli tánctól kimelegedve rágyújtott egy cigarettára a pomázi kultúrház előtt, az éppen az Oriont (Nimród csillagképét) láthatta három övcsillagával. (Ez utóbbiakról minden egészséges bálozónak a termékenység jut az eszébe.) Aztán a böjti időszakban egy ideig megfeledkezik az örömteli mulatásról, incselkedésről. Így rendeli neki a természet ciklikus rendje. Az emberek ugyanis saját ünnepeiket a napok, évek ismétlődő keretére építették fel. A városlakóknak ma már nagyon nehéz lenne egy ilyen felhívásnak engedelmeskedni. Nem szabad azonban megfeledkezni róla, hogy egykoron ez természetes volt. A mai magas szintű technikai háttér ugyan kényelmet, gondtalanságot biztosít – ám ez nem jelent automatikusan boldogságot is . Valamit magunknak is tennünk kell érte. Akik rendszeresen eljárnak a pomázi hagyományőrző, helytörténeti és múltkutató rendezvényekre, azok már tudnak erről. S már ily rövid idő alatt is észrevehető, hogy arcukon egy kicsivel több a mosoly és szívükben az öröm. Záhonyi András

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

Advertisement