{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 16

ÖRÖKSÉGÜNK

Farsang Százhalombattán Alig telt el kétszer hét nap attól a pillanattól, hogy a 2004-es évbe léptünk, s az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület közgyűlést tartott Százhalombattán. Minden évben annak érkezik el

L

áthattunk egy koreográfiát. Ez volt számomra az egyik legemlékezetesebb. Nem a térformái, virtuóz táncolási módja, s még csak nem is az ún. koreográfiai ötletek fogtak meg benne. Az ősisége fogott meg, amely számomra homlokegyenest mást jelentett, mint a cím. Talán az itt-ott felbukkanó szövegtöredékek utaltak a címre: „Édes kicsi Jézusunk”. A mozgás, a zene lüktetése, a résztvevők megjelenése egy ősi világot idézett, amely a – sokak által helytelenül pogányságnak nevezett – magyar ősvalláshoz vitt bennünket közelebb. Számomra nem egy katolikus ünnepet idézett ez a jelenet, sokkal inkább egy ősi mágikus szertartást, egy samanisztikus varázslatot. Csobántánc egy bukovinai székely betlehemesből. Mi is történik a betlehemesekben? Szinte minden változatnak része egy, a szereplők által járt egyszerű körtánc. Körtánc? Körforma? Csak nem az ősi, rontást távoltartó eszköz? Csak nem ugyanaz, amikor a keresztúton boszorkánynézőben kört húz a porba a kíváncsi, s védekezésül abba áll bele? De ekkor eszembe jutnak a régi körtemplomok is. Azt gondolom, a közös gyökerek ennél egyértelműbben nem jelenhetnek meg. tánc szereplői az állatbőrbe bújt, tollakkal, csontokkal díszített sámánok mellett eszembe juttatják azokat a farsangi maskarákat, amelyeket olyan kitartóan üldözött a katolikus egyház, s amelyet a XX. század végéig sem sikerült eltüntetni. A színpadon megjelenő kötött mozgásformák melletti földre vetődés, eksztatikus vo-

A

16

ilyenkor az ideje, hogy a beszámolót, pénzügyi mérleget, s a következő időszak terveit megbeszélhessük közösen. A találkozó ezen részéről nem kívánok többet szólni, talán inkább arról, ami utána következett, hiszen rendhagyó programban vehettek részt az ide érkezők. Farsangi bál vette kezdetét a vacsorát követően, zenével, tánccal. Akik komolyan vették a farsangot, jelmezbe öltöztek. Így találkozhattunk többek között barokk dámával, madárijesztővel, zsidó férfival, jósnővel, koldussal, medvetáncoltatóval, Csicsóné három lányával, bohóccal, keleti figurával, a zarándoklatot – a magányos cédrushoz – megjelenítő élőképpel s számos remek jelmez mögé bújt táncoktatóval. Szinte mindannyian szerveztünk, rendeztünk már saját csoportjainknak tanítványainknak maskarás farsangi mulatozást, ahol ha merészkedtünk is jelmezbe bújni, bizony feszélyezve éreztük magunkat. Táncpedagógusok, egymás között, kicsit szabadabban, mint a mindennapokban. Itt jól megfért egymás mellett a mezőségi táncrendben a két szoknyába bújt figura alkotta pár – bár a csapásoknál kissé furcsa volt a szoknya libbenése –, és a Hófehérkével táncoló törpe, s jól érezhette magát mindenki e zenés-táncos mulatságon. Darmos István

,   Nem kritikát kívánok írni a Néptáncantológia rendezvényeiről vagy a műsoron megjelenő koreográfiákról, sokkal inkább az a célom ezzel az írással, hogy megosszam minden olvasóval egy táncprodukció kapcsán felmerült gondolataimat. Gondolatokat a tánckultúránkról, ősi örökségünkről, gyökereinkből sarjadó művészetről, s talán nem is művészetről, inkább gondolkodásról.

naglás szintén a varázs eszköze kell legyen, s utal arra a szabadságra, amelyet a farsangi maskarások éltek meg törvényen, társadalmi konvenciókon kívül, minden év néhány tél végi napján. Párhuzamokat fedezhetünk fel a hétfalusi csángók boricájával vagy az erdélyi románok hagyományában fellelhető vad kaluserrel. tt van a példa előttünk, hogy ősi szertartásaink hogyan élhettek tovább a katolikus világban. Egy betlehemesben miként fedezhetjük fel az ezer évvel ezelőtti magyarokat. S hol van a többi szertartás, varázslás, amely eleink életét átszőtte, meghatározta? Ma már például a gyermektánc-antológián. Ott vannak elrejtőzve a gyermekjátékokban, kapuzókban, vonulásokban, mágikus szövegekből egyszerűsödött mondókákban. Ott van az ősi analóg varázs a pünkösdölők végén, amikor a királynét felemelik: „ekkora legyen a kendtek kendere, búzája”. Ott van a szerelmi mágia a párválasztó játékok-

I

ban, vagy ahol összeéneklik az egymásnak teremtetteket. Szépségvarázslás a „Fehér liliomszál”-ban, ahol mimetikus formában jelenik meg a dal szövege, felidézve a szokásainkban is megmaradt harmatszedést, aranyosvíz-vivést, rituális mosdást. A víz maga is mágia, s a századokkal ezelőtt élt ember a törzsfejlődés, emberré válás ismerete nélkül is tudta azt, mi az élet „forrása”. Áldozati ajándékait – évszázadokon át a katolikus Magyarországon is – természetes módon ajánlotta fel a forrásoknál, patakoknál, hidaknál. Itt van tehát a példa, amelyből látható, hogy ősi és „modern”, „pogány” és vallásos, avar, magyar, jász és török közösen hozott létre olyan kultúrát, amely egy nemzetet éltetett, éltet és éltetni fog, ha mi is úgy akarjuk. mi minden van még a táncban, mozdulatban, abban, ahogy egy férfi egy nőhöz lép, ahogy megérinti, amiért megforgatja, mennyi jelentése lehet annak, ha a lányok karikáznak, vagy annak, ha ebbe a körbe beállnak a fiúk, s így bontják a formát. Úgy, ahogy a népi díszítőművészet csak nekünk az – néhány emberöltővel ezelőtt a még hagyományos kultúrába születő ember számára minden, amit ma dísznek gondolunk, jel volt, mondanivalót hordozott –, úgy a mozgás sem önmagáért, a tánc öröméért, mások szórakoztatására volt egykor. Szerelem, viaskodás, összetartozás, kiközösítés, bánat, öröm, születés és halál, jog, közösség, társadalom, nemzet. Illúzió, varázslat, mágia... – mint a csobántáncban. Darmos István

S

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

Advertisement