Page 15

A      P C – VIII. Csángó Bál Budapesten –

B

izonyára a résztvevők többsége nem először látogatott el a Csángó Bálra, mert ilyen rendezvények esetében szokatlanul hamar, már egy órával a kezdés előtt áradtak az emberek a Petőfi Csarnokba. Még korábbi miniszterek sem merték reszkírozni, hogy esetleg ülőhely nélkül maradnak. Hét órára zsúfolásig megtelt a nézőtér, és ismét sokan álltak a falak mentén. A rendezőknek ezúttal az a szerencsés ötletük támadt, hogy a Magyar Énekmondók már a műsor hivatalos kezdete előtt szórakoztassák a nézőket, kellemesebbé téve a várakozást. Róka Szabolcs, Fábri Géza és Kátai Zoltán több emlékezetes számot adott elő (amiket a műsorban aztán továbbiakkal toldott meg), de mintha a közönség csak fokozatosan melegedett volna bele; kezdetben még a kiemelkedőbb műsorszámokat is csak gyengébb tapssal jutalmazták, az idő múlásával azonban egyre nagyobb ováció járt a fellépőknek. Pedig már a műsor kezdetétől nagyszerű ének-, zene- és táncprodukcióknak lehettünk tanúi. Voltak évek, amikor külön szerepeltek a hagyományőrzők és a táncházasok. Az idén a szerkesztők – Diószegi László és Nagy Bercel – azt a megoldást választották, hogy a moldvai és gyimesi csángók végig a színpadon álltak, viseletükkel gyönyörű háttérül szolgálva a váltakozva fellépő csángó és magyarországi szereplőknek. Mindig csodálom azokat az egyszerű falusi hagyományőrzőket, akik ekkora közönség előtt, profi zenészek és énekesek számai között ki mernek állni egy szál hanggal vagy zeneszerszámmal. Egy ilyen nagyívű és sokszereplős műsorból mindig igazságtalan és szubjektív kiemelni néhány nevet, mégis furcsa lenne, ha nem tennénk. Bár a szereplők nagy része ismerős volt a korábbi évekből, mindig akadnak meglepetések, kiugró teljesítmények, emlékezetes percek. A nézők számára például nem ismeretlen Petrás Mária gyönyörű hangja, a Tatrossal előadott dalai mégis bizonyára sokunkra tettek nagy hatást. Ráadásul most egyazon az estén bemutathatta nem csak énekesi, hanem keramikusi tehetségét is: az előcsarnokban vallásos témájú alkotásaiból nyílt kiállítás. A hivatalos megnyitóra csak az első műsorszámok után került sor. Ezúttal Benke Pál, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége elnökségi tagja mondott köszöntőt. Beszámolt néhány újabb sikerről az iskolai és iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás területén, de azt is el kellett mondania, hogy a moldvai csángók magyar nyel-

vű misézésének megoldása továbbra is várat magára. A konferálást ezúttal is Nagy Bercel látta el. Én szívesen vettem volna még több információt, mert meggyőződésem, hogy az átlagos néző igen keveset tud ezeknek a táncoknak az eredetéről, történetéről, a csángóságot az évszázadok folyamán ért kulturális hatásokról. Nagyon örültem az Öves együttes fellépésének. A korábbi években ugyanis többnyire vagy fiatal magyarországi táncosokat, vagy érettebb korú gyimesi és moldvai értékőrzőket láthattunk. Most viszont egy Magyarországon tanuló fiatalokból összeállt együttest is megismerhettünk. Tevékenységük híre, valamint a csángó szereplők élménybeszámolói az itt látottakról remélhetően az otthoniakra is visszahatnak majd. A Kárpátia bukovinai táncokat és vénlánysiratót adott elő. Palya Bea temperamentumos, kitűnő éneke is az est egyik emlékezetes mozzanata volt. László Kati meséjének nyelvezete ugyan nem minden elemében jutott el tudatomig, mégis élvezetes volt elejétől végéig. A Vándor Vokál tiszta énekhangjai bolgár és csángó párhuzamokat vonultattak fel. A Jászság együttes ezúttal is a Zurgó kíséretével adta elő fergeteges táncát. A többi szólistához hasonlóan Nyisztor Ilona is megvívta évenként ismétlődő küzdelmét a kívülről beáradó kocsmazajjal. Az est csúcspontja számomra – és a nagy ovációból úgy tűnt, sokan mások számára is – Berecz András meséje volt. Bár sokszor hallottam már Andrást, s ezt a mesét is a Zurgó jubileumon, enynyire elemében még talán sohasem láttam. Úgy tűnt – de lehet, hogy csak érzéki csalódás volt, annyira elvarázsolt –, mintha erre az időre még az előtérben iszogatók is elhallgattak volna. Az idei műsorban a moldvaiak domináltak. A gyimesi csángóknak kárpótlás lehetett, hogy négy gyimesbükki pár olyan sikert aratott táncaikkal, hogy ráadást kellett adniuk. A színpadi műsort követte a szokásos táncház a szokásos tömegnyomorral. Még egy darabig csodáltam a színpad sarkából, magasból a temérdek táncoló impozáns látványát, de a nézőtéren – amire jobban illett az egykori Budapest Sportcsarnok „küzdőtér” elnevezése – nem volt tanácsos ácsorogni. Kár, hogy kellő anyagi források hiányában, egyelőre esély sincs arra, hogy e nagyszabású eseményt egy méltóbb helyszínen rendezzék meg. Abkarovits Endre A szerző felvételén: Petrás Mária

Néptáncosok, néptánccsoportok és bármely táncműfajt kedvelők! Különbözőfajta táncokhoz készítünk méretre is:    -      •   •  Műhelyünk címe: 8300 Tapolca, Sümegi út 20. (a gimnázium mellett) Telefon: 06 / 87-321-304; mobil: 06 / 30-286-9517, 06 / 30-224-2105 TANKA TAMÁS ÉS BÁRÁNY SZILVESZTER Népi Iparművészek, a Népművészet Iú Mesterei

Modelljeink megtekinthetők és megrendelhetők, árlistánk és méretlapunk letölthető a honlapunkról: www.tankabarany.hu

15

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

folkMAGazin 2004/2  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Harmatból egyszer tavasz nyílik; Kóka Rozália: Emlékek moldvai gyűjtőútjaimról I.; Békés Banda – Joc; Juhász Zolt...

Advertisement