Page 6

A régi időkben a busók tarisznyájából nem hiányozhatott két kabak [tökből készült, innivaló tárolására alkalmas butykos], egy kisebb és egy nagyobb. A kisebbikben pálinka volt, a nagyobbikban bor. Állítólag ebben nem hűlt ki olyan nagyon, hogy attól a bunda alatt kiizzadt busók meghűltek volna. Napjaink kistraktorának nádsátras utánfutóján fő busó-kellékként a kannás bor mindig megtalálható. Nagyon ritkán látni talán már busó vállon a sokácok vízhordó fáját, az abramenicát. Az a busó, amelyik ilyet visz, a szíve választottjának viszi ajándékba. Ez a gesztus tulajdonképpen annak záloga, hogy hamarosan kérőként fog jelentkezni. Az abramenicát vivő busó csak az udvarba ment be, bezörgetett az ajtón, majd az abramenicát a falhoz támasztotta. Általában már számítottak rá. Készítőjéről sokat elárult egy ilyen vízhordó fa, amelyet szokás volt szépen kifesteni és tükrökkel díszíteni. A menyasszony újmenyecskeként kapta csak meg, és aztán ezen hordta a Dunáról a vizet főzéshez, mosakodáshoz, sőt ivóvíznek is.

Jelenleg Mohácson három busóklub működik, élükön az idősebb korosztályhoz tartozó „busó főnökkel”. A tagok éves tagságot fizetnek, tagkönyvük van, cserébe komplett busófelszerelést kapnak az alkalomra. A három klub – jó esetben – öszszehangoltan működik, felosztva egymás között a feladatot, ami alapvetően az, hogy a város minden pontjára jusson busó, aki a nagyra nőtt tömeget szórakoztatja. Vannak egyéb, előre meghatározott feladatok is, amelyeket a klubok igyekeznek egymás közt megosztani Ilyen a koporsóvivők tábora (ők hurcolják speciális szekéren a farsangi koporsót végig a városon, le a Dunához, illetve a máglyához), a máglyafelelősök tábora (ők rakják és gyújtják meg a máglyát), a „tüzér-busók” (akik az ágyút sütögetik), a csónakon átkelő busók stb. (Az ágyú, mint új szokáselem beilleszkedése szintén nem volt problémamentes, bár ez nem kontinuitásbeli hanem egész egyszerűen gyakorlati ok: az első alkalommal ugyanis, amikor elsütötték az ágyút, a légnyomás hatására a téren szemközt álló Polgármesteri Hivatal összes ablaka kitörött. Azóta minden ablakot ki kell nyitni az ágyúsütögetés idejére.) Az eszközhasználat változásai A lóval vontatott tárcsa, amelyet a ’30-as években találtak ki, változatlanul előkerül ilyenkor, három busó kapaszkodik rajta, s

6

a tárcsa a vonóerő hatására körbe forog. Az első ilyen készítésére Kunovszky János jól emlékszik, hiszen a saját udvarukban állították össze, amikor ő még gyerek volt. Valamikor a rönkszállító tutajok egész Mohácsig ereszkedtek le, az itteni fatelepekig. A rönkök felemelése a tutajokról egy hatalmas fakerék segítségével történt. Egy ilyen kerék lett aztán hozzáerősítve egy kiselejtezett vilandushoz, valamint egy tengődarabhoz. Egyvalaki ült a lóra, egyvalaki vezette, és három busó ült a kerékre. Az első busók: két kovács és egy bognár. Név szerint: Kulutácz Ðuro, Plavšić Lazo és Tadič Mišo, mind sokácok. Az új keletű „busó szállító eszközök” nagyméretű, farostlemezből készült álarccal feldíszített kistraktorok, pótkocsijukon nádból készült bódé. A kereplők mérete is átalakult: a vásári árusok bódéinál a hagyományos méretű kereplőkhöz képest feleakkora kereplőket lehet kapni, ezek inkább gyerekjátékként, emléktárgyként funkcionálnak, hiszen a turisták számára készülnek. A valódi busók hagyományos kereplői úgy félméteres, masszív darabok, de újabban találunk igazán extrém méretűeket is. Az ünnep termékenységvarázsló jellege újabban a vásári árusok portékáin is megmutatkozik: ilyenek azok a pajzán, erotikus nyalókák, amelyek női és férfi genitáliát mintáznak.

folkMAGazin

Mentalitásbeli változások Bármennyire is változott az eszközkészlet, bármennyire is kiegészült a busójárás számtalan új mozzanattal, elemmel, amelyekkel a szokás hajdani jellege jóformán teljesen átformálódott, a legnagyobb változás mégis, úgy tűnik, a mentalitásban következett be. A hajdani busók komolyan vették a feladatukat, tisztában voltak szerepük létjogosultságával, viselkedésük belülről fakadóan azt az állapotot tükrözte, amikor a szokás még önmagáért létezett, a termékenységért, a tél elűzéséért, a tavasz köszöntéséért. Nem volt kérdéses a számukra, mit kell tenniük, hogyan kell viselkedniük. A mai busók – tisztelet a kivételnek – mindennek súlyát nem érzik át, számukra a busójárás nagyon kedvelt és izgalmas esemény, amikor nyilvánosan is lehet heccelődni a lányokkal, és nem utolsó sorban inni, mint a kefekötő. Ebből kifolyólag az ijesztgetés stílusa is már egészen más. Nagy többségük céltalanul lődörög, csak vonul a tömeggel együtt. Régen az álarc levétele elképzelhetetlennek számított, egyik busónak sem jutott eszébe ilyesmi. „Az már nem volt busó, aki egyszer fölemelte a maszkját, és valaki látta.” Annak ellenére nem tettek ilyet, hogy a maszk egész napig tartó viselése komoly fizikai fájdalmakkal jár, a kemény faálarc feltöri az orrot, s alig-alig lehet kilátni belőle, egészében véve tehát nagyon kényelmetlen (saját tapasztalattal is rendelkezem, milyen elviselhetetlen ez a viselet). Míg a hajdani

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/1  

A TARTALOMBÓL: Avar Panni: A busójárás és változásai Mohácson; Abkarovits Endre: A Muzsikás és Sebestyén Márta a Zeneakadémián; Záhonyi Andr...

folkMAGazin 2004/1  

A TARTALOMBÓL: Avar Panni: A busójárás és változásai Mohácson; Abkarovits Endre: A Muzsikás és Sebestyén Márta a Zeneakadémián; Záhonyi Andr...

Advertisement