Page 27

Lányi Ágoston

– a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége néptánccsoportjainak oktatója –

L

ányi Ágoston 1964-ben kezdte meg a német nemzetiségi néptáncegyüttesek oktatását. Elsőként a pilisvörösvári táncosokkal ismerkedett meg. Húsz évig istápolta őket, nem csoda, hogy szinte szülő-gyermek kapcsolat alakult ki közöttük. Elkísérte őket külföldi vendégszereplésükre is. Sokoldalú segítséget adott nekik, ha kellett, konferált, s még táncosként is beugrott, ha valamelyik fiú bármilyen okból nem táncolhatott. A Német Szövetség sok vonalon kérte segítségét. A nemzetiségi szövetségek – német, szerb-horvát, szlovák, román – nyaranként többhetes tanfolyamot szerveztek táncoktatóik számára. Ezeken a tanfolyamokon saját koreográfiáit mutatta be Lányi Ágoston, és táncjelírást is tanított. A koreográfiákat sokszorosították, így magukkal vihették a tanfolyam résztvevői. Első művei zsánertáncok voltak, amikor azonban egy német tánctudós, Dr. Kurt Petermann országos felmérést végzett Magyarországon, ismertté lettek az egykor hazánkba telepített németek táncai, azokat dolgozta át Lányi Ágoston színpadi táncokká. A Petermann-gyűjtésben ő is részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának képviseletében 1972 őszén. (A filmfelvételek Harta, Hajós, Nemesnádudvar, Mecseknádasd, Tótvázsony, Ceglédbercel, Soroksár, Pilisvörösvár, Sop-

ronbánfalva, Ágfalva helységekben készültek, és egy példányuk megtalálható a Zenetudományi Intézet Néptánc Archívumának Filmtárában). Nagy lendületet adott a német néptáncmozgalomnak a Német Nemzetiségi Néptáncfesztivál létrehozása Sopronban. A rendezőség először csak német koreográfiák bemutatását tűzte ki feltételül, az országos gyűjtés után azonban eredeti táncanyagból komponált mű bemutatását írta elő. Elindult a vetélkedés a táncegyüttesek között. Pilisvörösvár, Mecseknádasd, Sopron, Soroksár jelentették az első vonalat, hol egyik, hol másik vitte el a pálmát. Ekkor születtek Lányi Ágoston legértékesebb alkotásai: a Szűri táncok, Bánfalvi táncok, Csallóközi táncok. Más feladatot is kapott Lányi Ágoston a német szövetségtől: tánckiadványok szerkesztését. Két kiadvány elkészült, a harmadikat – halála miatt – tanítványainak kellett befejezniük. A német táncok alkotásának, előadásának, kiadványainak ő lett a legnagyobb képviselője. Sokat köszönhet neki a német néptáncmozgalom. Dr. Kiss Gáborné Eötvös Ella,

a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének volt művészeti főelőadója

(fotó: „Gusztival Pécsre tartva” – 1969.)

LÁNYI ÁGOSTON (1923–1986) Lányi Ágostonra emlékezünk születésének 80. évfordulója alkalmából, aki hányatott sorsa ellenére is megőrizte emberségét és derűs életszemléletét, s aki csaknem négy évtizeden át a tánc bűvöletében élve örökítette meg számunkra az alkotás varázslatos pillanatait. Művészeket megszégyenítő ihletettséggel és fogékonysággal tette halhatatlanná kiemelkedő táncos egyéniségeink rögtönzéseit úgy, hogy azok az elkövetkező generációknak is támpontul szolgálnak népünk táncművészetének a megismeréséhez, a paraszti táncalkotás elveinek, átkos törvényeinek a megértéséhez. Több mint száz tanulmány jegyzetében húzódik meg a szerény mondat, hogy a táncokat lejegyezte Lányi Ágoston. S összefoglaló művek sora az, amiben a tudományos koncepció kimunkálásához Lányi Ágoston tánclejegyzései adták a biztos alapot, szolgálták tánchagyományunk bemutatását. Az egyes tánctípusokat (körtánc, körverbunk), falvak és tájak (Bag, Alap, Sárköz, Dél-Dunántúl, Mátyusföld, Fejér és Vas megye, Nyírség) tánchagyományát ismertető műveken kívül olyan nagyszabású összefoglalások munkatársa volt, mint a „Magyar néptánchagyományok” és a „Magyar Néprajzi Lexikon” kötetei. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a táncos írásbeliség megteremtésében, biztosítva, hogy egzakt ismeretekre támaszkodhasson a néptánckutatás és a néptáncokat tanulmányozók népes tábora. Munkásságával nem csak a táncfolklorisztikában, de a magyar néptánc továbbéltetésében és művészi feldolgozásában elért eredmények-

nek is részese. Koreográfus- és pedagógus-generációk sora ismerkedett meg a magyar néptánccal, s kapott inspirációt olyan kézikönyvként használt művek alapján, mint a „Magyar tánctípusok és táncdialektusok” vagy a „Magyar nép táncművészete” című kötetek átfogó képet adó táncközlései. Egyedülálló ismeretei birtokában is szerény és megnyerő egyéniségének köszönhető, hogy itthon és külföldön százakkal kedveltette meg a néptánc ismeretéhez nélkülözhetetlen táncírást. S ezreknek tárta fel a rejtelmeit, amikor a számára oly kedves munkája, a „Néptáncolvasókönyv” megjelenhetett. A világon egyedülálló teljesítményével, ötezer oldalnyi néptánc-lejegyzésével az egyetemes táncfolklorisztika számára is maradandót alkotott. Életműve nem csak a magyar, de majdnem minden középkelet-európai nép tánchagyományáróI is képet ad, s különösen sokat tett a szinte második hazájaként szeretett Finnország tánckultúrája, a két népet összekötő kapcsolat ápolása érdekében. Összefoglalást írt „A finn néptáncok formai sajátosságai” címmel, és élete egyik utolsó nagy vállalkozásaként jegyezte le az 1920-as években készült, kiemelkedő jelentőségű karéliai néprajzi film táncait. Lányi Ágoston elvesztése fölött érzett közös fájdalmunkban képzeletünk méltán formálja át Axeli Gallén-Kallela drámai hangvételű képét úgy, hogy azon nem egy, hanem két anya siratja fiát, a halott Lemminkeinent. Pesovár Ernő (Táncszók, 1986. december)

folkMAGazin

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/1  

A TARTALOMBÓL: Avar Panni: A busójárás és változásai Mohácson; Abkarovits Endre: A Muzsikás és Sebestyén Márta a Zeneakadémián; Záhonyi Andr...

folkMAGazin 2004/1  

A TARTALOMBÓL: Avar Panni: A busójárás és változásai Mohácson; Abkarovits Endre: A Muzsikás és Sebestyén Márta a Zeneakadémián; Záhonyi Andr...

Advertisement