Page 10

ŐSTÁNC

Ökrös Csaba és Kobza Vajk koncertjéről „Őstánc. A magyarság ősi lelkületének hordozója. Örömhozó. Az Őstánchoz kelletik: a hegedű zengése, a koboz pengése, a dob dobbanása, a furulyák duruzsolása. Az ősi magyar népzene keleties hangzása tárul fel az Őstánc dallamvilágából, új életet teremtve. Népünk a Napból jött. Ahogy lelkünk fénymagjai felragyognak, úgy lejtünk táncot ezen ősi magyar zenére. A magyar lélek az ősritmuson és a szíven keresztül életfánk ágaira új hajtást varázsol. Az Őstánc egy hajtás, mely évszázadok vihara után ismét lélegzik.” (Kobza Vajk és zenésztársai önvallomása)

Ö

krös Csaba, Kobza Vajk és barátaik nagyszerű zenei produkcióval mutatkoztak be a Pesti Vigadóban. A romantikus stílusban újjáépített épület egykoron Pest társadalmi életének egyik központja volt. 2003. november 22-én ismét azzá vált, amikor az autentikus magyar népzene egy műsorban szólalt meg a XVIIXVIII. századi kódexekben feljegyzett magyar dallamokkal. A több mint 200 néző vastapsa jelezte, hogy a zenészek nagyszerűen ismerték fel az ősi magyar zene iránti növekvő érdeklődést. A közreműködő muzsikusok hűek maradtak saját zenei elképzeléseikhez, így a színpadon együtt jelenhetett meg az Ökrös és a Bekecs zenekarok autentikussága, valamint a Kecskés Együttes régizenei fesztiválokon megismert zenei igényessége. Domokos Pál Péter, Lükő Gábor, Kallós Zoltán és mai gyűjtőtársaik kiváló munkát végeztek Moldvában. Erről a koncert hallgatói is meggyőződhettek, amikor felcsendült a Tűz lángja, a Lérem, a „Róka táncz” és az Erdélyies. Külön dicséret illeti ezért az esten Példaértékű magyar nyelvű alkotótábort szervezett a szilicei lelkész-erdész házaspár, Ferencz Anikó és André János múlt év nyarán a szlovákiai Borzován és Szilicén. A világhálón élmények, emlékek, baráti üdvözlések „ülepítik le” az eseményeket az azóta eltelt hónapokban és napjainkban. Határok nyílnak és tűnnek el a szellemiség tér- és idődimenzióiban. A kétszer ötnapos eseménysorozaton naponta 50-50 fiatal és felnőtt találkozott a kézműves asztaloknál és a közös éneklés, tánc alkalmain. A tanárok, előadók és mesterek színes csapata (Budapestről, Tökölről, Kassáról és Sepsiszentgyörgyről) lelkes szorgalommal foglalkozott a két magyar anyanyelvű falu lakosságának

10

közreműködő zenészeket. Ökrös Csaba temperamentumos hegedűjátékát Molnár Péter kísérte furulyán, Kobza Vajk – nevéhez hűen – kobzán szólózott, Nagy Zoltán pedig a dobot kezelte. A Rákóczi-induló gyimesi változatában az ütőgardon aszimmetrikus ritmusai késztették csodálatra a közönséget. A „Bukovinai” felhangzásakor a Bukovinába került székelyek XVIII. századi dallamaival ismerkedhettünk meg. A koncert során gyönyörködhettünk még az 1757-es sepsiszentgyörgyi kottás kézirat dallamaiban, az Apponyi-kódexből előkerült bujdosó- és kurucnótában. Felcsendült egy középkori Mária-ének is, amely Spanyolországban maradt fenn, de dallampárhuzamai a Kárpát-medencében is megtalálhatók. A XVII. századi Vietorisz-kódex (közismertebb nevén Esterházy-énekeskönyv) magyar világi énekeket, táncdarabokat tartalmaz. Közülük most egy féloláhos került a koncert programjába. A Galántai táncok 1931-es berlini bemutatójakor Kodály Zoltán kikérte magának, amikor azt a német újságok „magyar cigányzenének” minősítették. A felvidéki magyar dallamok felhangzása során Ökrös Csaba hegedűszólójában és Nagy Zoltán cimbalomjátékában is tetten érhetők voltak a „barokkos futamok”. Ezek azonban most egyáltalán nem tévesztették meg a Vigadó zeneértő közönségét, mint a berlinieket egykoron... A vastaps utáni ráadásban a zenészek a dinamikus moldvai tánc, „Az ördög útja” dallamvilágát szólaltatták meg. A rekecsini prímás, Fehér Márton szerint ehhez a tánchoz inkább „A kedvesem útja” név illik – annál is inkább, mert az „ördög” szó román változatában csak egy k-t kell g-re cserélni, és máris a „kedvesem” szót kapjuk. A dallamot „ördögi virtuozitással” megszólaltató zenészek így egyidejűleg a nézőtéren helyet foglaló szeretteiknek is köszönetet mondhattak a lelkes buzdításért, az örömből fakadó tapsért. Záhonyi András

Határokon átívelő ölelés aprajával-nagyjával. Szőttek, fontak, üveget festettek, kosarat fontak, kerámiáztak, nemezeltek és főképp barátkoztak, gazdagítva egymást érzelmekkel, hagyománytisztelettel és tudással. A helybéliek rendkívüli vendégszeretete, a házias ételek, a pompás táj és a ragyogó idő is hozzájárult a honismereti tábor sikeréhez. A két falu gyönyörűséges templomaiban felhangzó zsoltározás, Nits Márta temperamentumos táncházai és egy kassai kirándulás tette teljessé az értékteremtő, hagyományőrző napokat. Amikor Márai Sándor, Kassa polgárának fia nyugatra indul „Európát tanulni”, az apa így

folkMAGazin

inti fiát: „Nyugatra tartasz fiam, de ne felejtsd, hogy Keletről jöttél!” A kassai Dómtól jövet, a kézműves utcán sétálva egy Németországból érkezett, hétéves táborlakó fiúcskát figyelünk meg. Márai sorai szívet melengetően elevenednek meg a hibátlan kiejtésű magyar szavak hallatán. Aachen-Düren körzetében, a holland határnál fekszik a kicsi német falu, Gay. Itt él az említett magyar anyanyelvű, de tisztán német nyelvi környezetben nevelkedő Hunor (!) nevű gyermek. Az aggteleki „régióban”, 12 km-re a határtól, ősi népi játékban karikázik a tököli Ábel, a borzovai Dávid és a Gay-i Hunor. „Nyugatról” jöttetek, kicsi fiúk, Keletre. Tanulni. (Emődi Györgyi)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/1  

A TARTALOMBÓL: Avar Panni: A busójárás és változásai Mohácson; Abkarovits Endre: A Muzsikás és Sebestyén Márta a Zeneakadémián; Záhonyi Andr...

folkMAGazin 2004/1  

A TARTALOMBÓL: Avar Panni: A busójárás és változásai Mohácson; Abkarovits Endre: A Muzsikás és Sebestyén Márta a Zeneakadémián; Záhonyi Andr...

Advertisement