Page 9

Csángó hétvége Budán és Egerben

fotó: Pilisy Elemér (Heves Megyei Hírlap)

November 7-én és 8-án két nagyszabású rendezvény zajlott a fővárosban és Egerben, mindkettő középpontjában a moldvai csángók kultúrája állt. Péntek este Budán, a XII. kerületi (volt MOM) Művelődési Központban fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte a Zurgó együttes a „Csángó Ünnep” keretében. Szombaton pedig Egerben Petrás Incze János emléke előtt tisztelegtek egy egész napos eseménysorozattal a róla elnevezett kulturális egyesület rendezésében. A budai helyszín végre alkalmas volt a csángók kultúrájának színpadi bemutatására. Egy tágas színházteremben, kényelmes helyekről mindenki jól láthatta az előadást. Habár sokan arra számítottunk, hogy a jubiláló Zurgó lesz a műsor középpontjában, ez csak részben valósult meg. Műsorszámaik ugyanis teljesen betagozódtak az előadás szerkezetébe, még ha természetesen többet is voltak színpadon más szereplőknél. Sok, korábbi csángó rendezvényről ismert előadót láthattunk viszont, de minden ilyen alkalommal felbukkan egy-két új arc is, s a pesti táncházas zenészek, énekesek, táncosok mellett most is eljöttek a moldvai hagyományőrzők. Nem könnyű – és esetleg igazságtalan is – valamely szereplőket kiemelni a tartalmas műsorból, de azért megemlítenék néhány olyan produkciót, amelyek rám nagy hatást gyakoroltak. A műsor első feléből a Zurgó vőlegénysiratója és az Egyszólam gyimesi nótái tetszettek a legjobban. Mindkét szám igazi profi zenészek, énekesek produkciója volt. A műsor ívét egyébként szépen felépítették: a legarchaikusabb táncdallamoktól haladt egészen a mai színpadi feldolgozásig, a hangsúlyt elsősorban a középkori és reneszánsz örökségre helyezve. Nagy Bercel konferálása ezúttal is kiváló volt, és jól segítette a számok elhelyezését térben és időben. A blokkok közül talán a kettős sikerült legjobban, különösen tetszettek a Mokányos együttes táncosai: Berkes Kata és Gönczöl Tamás. A szólisták közül Hodorog András, Legedi László István, Fábri Géza a tőlük már megszokott színvonalas muzsikálást hozták. Az est talán legnagyobb tetszésnyilvánítását Mandache Aurél prímás játéka váltotta ki. Bár több fellépését láttam már, ennyire virtuóz módon még nem hallottam játszani. Újra láthattuk a februári műsorban már nagy sikert aratott Zurgó

produkciót, a csángók hiedelemvilágát megelevenítő „Szépasszonyok éneke” című történetet. A műsor egy igazán virtuóz számmal ért véget: a Zurgó „Vonat” című számára a Válaszút Táncegyüttes járt fergeteges táncot. A műsort táncházak követték. Ezek helyszínei sajnos már kevésbé voltak a célnak megfelelőek. Még a nagyobb körterem is zsúfolásig megtelt, nem beszélve a szalonról. Igaz, bizonyára nehéz lehet színpadi és táncházi célokra egyaránt alkalmas helyszínt találni, méghozzá megfizethető bérleti díjért. A táncházak műsorai között is igazi csemegékre lelhettünk. Ilyen volt Berecz András mesemondása. A körterem padlójára kucorodott közönség áhítattal hallgatta, ahogy András mókásan előadta, hogyan alakultak ki az erdélyi nemzetek táncai. S nem csak mesélt, dalt is tanított, mindkettőt az ő utánozhatatlan stílusában. Bár a két esemény között nem volt szervezés szempontjából kapcsolat, aki akarta, másnap Egerben folytathatta a moldvai csángó kultúra csodálását vagy – az esti táncházban – aktív művelését. Még a szereplők között is akadt közös, ha nem is ugyanazon műfajban. Péntek este még Budán gyönyörködhettünk Petrás Mária énekhangjában, szombaton már kiállítása nyílt kerámiáiból „Csángó passió” címmel Egerben. Ez rövid időn belül már a második kiállítása a városban. Vallási tárgyú kerámiáin életteli csángó emberek, természetesen csángó viseletben elevenítik meg a bibliai szereplőket. Az egri rendezvény apropóját Petrás Incze János születésének 190. évfordulója adta, Egerhez pedig azért köthető személye, mert itt végezte el a papi szemináriumot 1836-ban. Erre emlékeztek egy igen szép, domborműves emléktábla avatásával a mai Egri Érseki Hittudományi Fő-

iskola falán. Alkotója az a Csoma Gergely, aki maga is sok időt töltött a csángók között. Az, hogy őt kérték fel az emléktábla elkészítésére – művészi kvalitásain túl – a csángók ügye iránti elkötelezettségének is szólt. Petrás Incze János, minorita szerzetes volt az első, aki népdalokat, népballadákat gyűjtött a moldvai csángók között. Személye és munkássága előtt – az emléktábla-avatáson kívül – emlékmisével és tudományos emléküléssel is tisztelegtek az esemény résztvevői. A Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesületből kinőtt, Mag Lászlóné vezette, egri székhelyű Petrás Incze János Kulturális Egyesületnek a téma legjelesebb szakemberei közül sikerült többeket tudományos előadás tartására megnyernie. Az eseményen a Moldvai Csángómagyar Szövetség több vezetője személyesen is megjelent. A kulturális műsornak Egerben is voltak moldvai résztvevői, így a Külsőrekecsini Csángómagyar Népdalkör, amely pont az egriek ösztönzésére alakult meg, s már negyedszer látogatott el a városba. Ők az esti táncházban is aktívan részt vettek, ahol a Csürrentő együttes szolgáltatta a zenét. A táncokat az a Szarka Felícia tanította férjével, aki a népdalkörnek is vezetője, és a külsőrekecsiniek magyar iskolájának tanítónője. Öröm volt nézni a csángómagyarok és magyarországiak, kicsik és nagyok közös táncát. Mindkét este azon tűnődtem, hogy vajon csángó vendégeink milyen élményt visznek haza magukkal? Mert bizonyára elmesélik otthon akár a budapesti, akár az egri rendezvény résztvevői, hogy itt menynyi lelkes városi fiatal járta a táncaikat. S vajon ettől odahaza nő-e kultúrájuk becsülete, fiataljaik többet fognak-e tenni azért, hogy az ne merüljön feledésbe? Jó lenne hinni ebben! Abkarovits Endre

9

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

Advertisement