Page 8

Egymás között Ismét régi jó ismerőseink muzsikáltak Magyarországon. November 8-án, szombat délután a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban léptek színpadra a csángó zenészek és az őket elkísérő asszonyok. A táncok alá Fehér Márton és Mandache Aurél hegedült, Hodorog András és Legedi László István furulyázott, Paun Vasile kobzon játszott. A pusztinai asszonyok énekükkel igazi guzsalyas hangulatot teremtettek a gyermek-táncház résztvevői számára. A nagy sikerű „Aprók tánca” után a házigazdák állófogadással kedveskedtek moldvai barátaink tiszteletére, akik később átmentek az FMH-ba, ahol aznap este a Sültü Zenekar vendégei voltak. A nagy „öregek” teljes szívből húzták-fútták a jól ismert dallamokat a táncosok kedvére, a „pesti” zenészek pedig a közös örömzenélést élvezték. Még a visszahúzódóbb, félénkebb fiatalok is nagyokat kacagtak az asszonyok – gyakran pajzán – meséin, a legtapasztaltabbak pedig videokamerával, fényképezőgéppel és diktafonnal felszerelkezve „gyűjtötték fel” az értékeket. Sajnos, mikor a hangulat épp a tetőfokára hágott, akkor kellett búcsút venni barátainktól. Meghatottan, mosolyogva fogadták hálás közönségük szeretetét, jókívánságait. A kisbusz lassan eltűnt a ködös éjszakában, vendégeink megkezdték hosszú útjukat a távoli moldvai otthonukba. Benkő András

8

Szalamás Magyar Táncház és Népzenei Klub a Mátyás utcában A Csombor, illetve mára már Műhely Zenekar szerdai Almássy utcai klubjában ücsörögtünk a legiabb Csoóri Sanyival, és azon törtük a fejünket, hogy miként tudnánk egy kicsit többet kihozni zenekarunkból. Mivel nem jutottunk egyről a kettőre, belefeledkeztünk a zenehallgatásba. Időközben befutott Both Zoli és Porteleki Áron, a zenekar másik fele. Leültek és beszélgetni kezdtünk. „Sündi, nem húztok egy palatkait?” – kérdezte váratlanul Kongó. A rend után pár órával Szabó Gergő tette fel nekünk a kérdést: „Srácok, nem akartok saját klubot?” – dehogynem. Így született meg a Szalamás Klub és Táncház ötlete szeptemberben. Az ő segítségükkel egy hét múlva már ott ültünk Árpinál a Mátyás utcában, és rendszeres táncházunkról tárgyaltunk. Kicsit féltünk ugyan, hogy főként mezőségi repertoárunkkal bírni fogjuk-e hétről-hétre a rendszeres alkalmakat, továbbá, hogy egyáltalán lesz-e közönségünk, de aggodalmaink ellenére belevágtunk. Elkezdődött a plakát- és szórólap-gyártás és minden egyéb olyan művelet, amelylyel hírt tudtunk adni az új klubról. Az első két-három alkalom után pedig kezdtünk egyre többen és többen lenni. Igazán jó volt, hogy a „házibulis” táncos és zenész ismerőseink mellett nagy részben új, ismeretlen arcokkal találkoztunk, akik elmondásuk szerint csak most ismerkednek a népzenével. Ezek a fiatalok azóta is szaporítják a klub 30-40 fős állandó tagságát. Együtt énekelünk, mulatunk, s ha minden jól megy, táncolunk, hiszen nagy igény van az eddig hiányzó tánctanításra is. Zenész barátaink, mestereink is rendszeresen megtisztelnek bennünket, akiktől így „játszva” tanulhatunk. Színesítik is az este programját, nagyobb élményt nyújtva a megjelenteknek. Sikeresen telt tehát a Szalamás Magyar Táncház és Népzenei Klub első három hónapja. A jövőben filmvetítéseket, felolvasóesteket és rendszeres tánctanítást szeretnénk bevezetni. Akinek pedig felkeltettük az érdeklődését, azt várjuk csütörtökönként 8 órától a (Bp. IX. ker.) Mátyás utca 7. szám alatt. Budai Gergő

Új citerás hanghordozó A Nagykunsági Citeraszó című hanghordozón az alföldi zenei dialektus nagykunsági tájegységének citerán előadott dallamait mutatjuk be Tuka Zsigmond tolmácsolásában. Tuka Zsigmond 1918-ban született Kisújszálláson. Családjában kedvelt hangszer volt a citera, így már gyermekkorában elkezdett rajta játszani. Felnőtt korától versenyeken, fesztiválokon szerepelt szólóban és az általa alapított kisújszállási citeraegyüttessel együtt is, amelyek kiváló eredményeit számos oklevél, plakát és újságcikk tanúsítja... Tuka Zsigmondot nemcsak citerajátékáról hanem hangszereiről is megismerhették az ország citerásai. (Eddig közel 1500 darab citerát, több száz furulyát és tamburát készített.) 1975-ben hanglemez jelent meg az ország legjobb citeraegyütteseivel és szólistáival, s rajta ő és az általa vezetett Nagykun Citerazenekar is szerepel. Ez idő tájt a Magyar Rádió is készített vele felvételeket. Zenepedagógiai munkát is végzett: a helyi zeneiskolában hét éven keresztül tanított citerát. Hagyományőrző tevékenységének elismeréseként 1993-ban Életfa-díjjal tüntették ki. Azóta tíz év telt el, de a citera iránti szeretete a mai napig töretlen maradt. Tuka Zsigmond előadásában a Nagykunság közismert dallamai csendülnek fel a hagyományos citerajáték jellegzetes díszítéseivel. A hangfelvételek minősége különböző, egyszerű magnetofonnal gyűjtött dallamokat és stúdióban rögzített felvételeket egyaránt találunk közöttük. Az anyag közreadásával az idén 85 esztendős Tuka Zsigmondot köszöntjük. A hanghordozó megjelentetését az Óbudai Népzenei Iskola támogatta. (Balogh Sándor)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

Advertisement