Page 43

a Népművelési Intézetnek, de 1965-től már az MTA Népzenekutató Csoport megbízásos tánclejegyzője lett, röviddel később véglegesített tudományos munkatárs, s itt dolgozott 1986-ban bekövetkezett haláláig. (Itt említem meg, hogy Kodály Zoltán felkérte, hogy feleségével is ismertesse meg a táncjelírást.) A tánc és az ahhoz kapcsolódó tevékenység szinte élete legfontosabb elemévé vált. 1948-tól kezdve folyamatosan vezetett néptánccsoportokat, de több együttesnek is készített néptánc-koreográfiát. 1964-től a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége felkérésére elvállalta a német nemzetiségű Pilisvörösvári Táncegyüttes művészeti vezetését, oktatását, amelyet a haláláig irányított. 1965 februárjában utazott először Finnországba néptáncot és kinetográfiát tanítani, s ebből tartós munkakapcsolat lett. Élete végéig szinte minden évben kint töltött egy-két hónapot magyar néptáncot és táncírást oktatni a Finn Iúsági Szövetség, a FinnMagyar Társaság, valamint a Finn Táncművészek Szövetségének meghívására. A közvetlen kapcsolat kedvéért, hogy ne németül vagy franciául – tolmács segítségével – tanítson, elsajátította a finn nyelvet. Nagyon sokat tett a két nép kapcsolatának ápolása érdekében. „A finn néptáncok formai sajátosságai” címmel összefoglaló tanulmánya jelent meg az Ethnographiaban (1967. 473–488.). Több elemző munkát hagyott maga után, de úgy vélem, külön figyelmet érdemel utolsó nagy, a finnekhez kapcsolódó munkája: az 1920-as években készült, kiemelkedő jelentőségű karéliai néprajzi film táncainak lejegyzése, amit már Fügedi János, egyik tanítványa fejezett be. Remélem, nem tűnik dicsekvésnek, ha elmondom, hogy tevékenységének köszönhetően koreográfus és pedagógus generációk sora ismerkedett meg itthon és külföldön a néptáncismerethez nélkülözhetetlen táncírással. Nagyon boldog volt, amikor megjelent a számára rendkívül kedves munkája a „Néptáncolvasókönyv”, amely a mai napig a táncjelírás-oktatás egyik alapkönyve. Élete folyamán sok helyen tanított, többek között az Állami Balettintézet frissen megalakult néptánctagozatán is ő kezdte meg a táncjelírás tanítását. Több száz tanulmány és összefoglaló művek sora jelent meg az ő közreműködésével. Olyan nagyszabású összefoglalások munkatársa volt, mint A magyar tánctípusok és táncdialektusok c. könyv mellékletei, A magyar néptánchagyományok és a Magyar Népraj-

Nagy Judit, Lányi Ágoston, Erdőhátiné Lányi Mária Fotó: Manno Andrea, 1984.

zi Lexikon kötetei. Egyik utolsó publikációjában Martin György és Pesovár Ernő szerzőtársnak is felkérte (A körverbunk története, típusai és elterjedése. Zeneműkiadó, 1983. Budapest). A túlfeszített munka kikezdte egészségét. Egy fontos, határidős munka befejezése miatt baráti-orvosi tanácsra sem volt hajlandó kórházba menni. Otthon, munka közben kapott szívinfarktust, és az orvosok már nem tudták megmenteni. 1986. október 10-én halt meg. Az MTA Zenetudományi Intézete saját halottjának tekintette, és a Farkasréti temetőben nyugszik. Halála után tíz évvel a Pilisvörösvári Táncegyüttes öregek csoportja kérte, hogy felvehesse a nevét. Boldogan járultam hozzá, úgy éreztem, ez is a Lányi Ágoston iránti tisztelet és szeretet jele. Mikor meghalt, még alkotóereje teljében volt, tele tervekkel. Nagy-nagy űrt hagyott maga után, nem csak a családban, hanem akik ismerték és szerették: barátok, munkatársak, tanítványok között is. Idén lehetett volna 80 éves. Erdőhátiné Lányi Mária

„Czompo Andor fordítja a kinetográfiai előadásomat.” Suolahti – Finnország. Fotó: Arne Kjellmann, 1973.

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

Advertisement