Page 16

A Szőttes Néptáncegyüttes sikere a Budai Vigadóban Pozsonyban a helyzet néptáncfronton változatlan. Legalábbis egy külső szemlélő számára, aki évente egyszer eljár a szokásos színházi bemutatókra, és megtekinti az együttesek új műsorait. Az előbbiek végett ugyan vonatra kell szállnia vagy kocsiba ülnie, ha a komáromi Jókai vagy kassai ália Színház bemutatóira kíváncsi. A népi kultúra pozsonyi kedvelői szerencsésebb helyzetben vannak: az Iú Szívek vagy a Szőttes bemutatóira csak egy buszjegyet kell váltaniuk. Akik úgy gondolták, hogy október közepén nézik meg a Szőttes legújabb műsorát, azoknak a Párkány környéki turnén nyílt erre lehetőségük. A magyarországiak pedig október 10-én engedelmeskedhettek a címben szereplő felszólításnak: „Jöjjenek a lagziba!”

Autentikus hagyományőrzés A lakodalom táncai bizonyították, hogy a Szőttes máig hű maradt alapfelfogásához: ugyanúgy az autentikus néptáncra építi előadásait, mint a rendszerváltás előtt. Fő támogatója, a régi, sok próbatételt megélt Csemadok ma is saját együttesének tekinti a Szőttest. Jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy a táncosok között is felfedezhettünk régről ismerős arcokat. Úgy tíz évvel ezelőtt, egykori Szőttes-rajongóként magam is több éjszakát végigbeszélgettem a megszállott táncosokkal a késő estig tartó próbák után. Akkoron a Szőttes az összetartó közösség élő példáját jelentette, s nem volt könnyű bekerülni a „csapatba”. Bevallom, előfordult, hogy időnként ott is aludtunk a próbateremben. Elalvás előtt együtt néztük Hégli Dusánnal, a Szőttes volt koreográfusával a felvidéki és erdélyi gyűjtésekről készült videofelvételeket. Dusán, az Iú Szívek jelenlegi művészeti vezetője már „csak” nézőként volt jelen a budapesti előadáson, a színpadon azonban még többen aktívan táncoltak a „régiek” közül. A keleti együttesekből (Bódva, Búzavirág, Ilosvai) származó táncosok ma is meghatározó személyiségei az együttesnek. Balta Aranka, Nagy Myrtil, Füzék György és Konkoly László mellett a dunaszerdahelyi Oláh Attila és a pozsonypüspöki Reicher Richárd is kiveszik a részüket a próbák vezetéséből, a koreográfiák elkészítéséből.

Hagyományos dél-amerikai Magyar Néptáncfesztivál 2004. január 3. és 10. között rendezzük Montevideoban, Uruguayban a VII. Dél-Amerikai Magyar Néptáncfesztivált, amelyen részt vesznek az argentínai, brazil és persze az uruguayi magyar néptáncegyüttesek. Ezt a rendezvényt a 80-as években kezdték el az argentínai magyarok, azzal a céllal, hogy összehozza a szétszórt dél-amerikai magyar néptáncegyütteseket, lehetőleg kétévente. Az utóbbi időkben gazdasági problémák hátráltatják munkánkat, és igazán nehézzé, sőt lehetetlenné válik kétévente megszervezni egy ilyen szintű fesztivált. Utoljára 1997-ben került rá sor Săo Pauloban, Brazíliában. Akkor fesztiválunk nagy sikerrel végződött, és reméljük, hogy most nyáron, vagyis januárban még nagyobb sikerrel fejezhetjük be ezt a csodálatos és felejthetetlen élményt. Montevideoban az első két este, egy előkelő színházban szerepelnek majd az együttesek, a szervező ország magyar kolóniája és az érdeklődő nem magyar közönség előtt. Ezután egy egyhetes szimpózium következik az együttesek számára, ahol egy magyar „profi” táncospár megtanítja őket néhány táncra. Mindezzel mi a célunk nekünk, dél-amerikai magyaroknak? Jobban megtartani magyar kultúránkat, néptánctudásunkat, és főképp még erősebb kapcsolatot kialakítani a Dél-Amerikában élő magyarok között. Így próbáljuk tovább vinni azt a nehéz feladatot, amit a magyarság fenntartása jelent egy távoli kontinensen. Bonapartian Edi argentínai magyar, a Regös Néptáncegyüttes vezetője e-mail: edibon1@yahoo.com

16

Magas szintű énektudás és zenei kíséret A Szőttes erőssége továbbra is a kiváló énektudás. A hivatásos együttesek is megirigyelhetnék, ahogy a lányok és a fiúk szólóéneke megszólal. A zenekari kíséret pedig remekül illeszkedik az együttes „érzésből”, s nemcsak betanulásból táncoló egyéniségeihez. A Cseh-testvérek zenekara, kiegészülve Halmos Attilával, a szatmári és gömöri dallamok specialistájával ezen az estén igazi lakodalmi hangulatot teremtett. A műsor összeállítói egyedül a zenekari számokban engedtek valamennyit az autentikából. A közönség tapsa igazolja, hogy nem tették rosszul: a cimbalomszóló és a cigányprímásokra jellemző felgyorsított ütem, valamint virtuóz díszítések jobban lekötik a közönség figyelmét, mint a tiszta forrásból származó dallammenetek, ha csak passzívan, a nézőtéren ülve van módunk hallgatni azokat. A zenénél maradva érdemes megjegyezni, hogy a koreográfusok – Nagy Myrtil és Konkoly László – különleges hangulatot adtak a műsornak az alsóbodoki fúvószenekar meghívásával. A tíz „trombitás” és a dobos a zoboralji táncok zenei kíséretét biztosította, méghozzá olyan hangerővel, hogy közben az erősítőkre sem volt igazán szükség. A lagzi A természettel mindennapi kapcsolatban álló falusi emberek őszinte szókimondását nemcsak a hangfelvételről bejátszott kommentár, hanem a násznagy ízes beszéde is remekül szemléltette, amikor a lakodalomba készülőknek megjegyezte: „Ha gyünnek, lesznek, ha hoznak, esznek!” A menyasszony-búcsúztató után a lagzi a vőlegény házánál folytatódott, ahol már rendszerint „vígabb” a hangulat. Ipolymenti és tardoskeddi (mátyusföldi) táncok jelenítették meg a menyasszonyos házhoz vonulást, valamint a menyasszony kikérését. A stációtáncra kíváncsiak ilyenkor kiszaladnak a kapuba „csudálkoznyi”. A csallóközi polgári táncok, a rábaközi dus és csárdás is jól szemléltették a lakodalmi menet hangulatát. A rimóci sarkantyús eszünkbe juttatta, hogy a hagyományok nem érnek véget a mesterségesen kialakított határoknál. A régiók (Csallóköz-Szigetköz, Gömör) igazán földrajzi egységekben tudnak jól működni – mindegy, hogy a gazdaságra vagy a kultúrára gondolunk. A menyasszonyfektetést a Dunaszerdahelyhez közeli Vásárút, a kontyolás előtti pártaköszöntést pedig Ipolyvarbó szokásrendjéből ismerhettük meg. A menyasszonytánc után „kivilágos kivirradtig” járja a nép a csárdást. Persze minden jónak vége szakad egyszer. A kartaliaknál a takarodóleves – no meg az asszonyok döfködése a kásás kanalakkal – meggyőzően jelzi, „megdöglött a lagzi”, ideje hazaindulni. Az együttes vezetőinek, Németh Ildikónak és Szabó Szilárdnak ez a nagyszerű záró képe nemcsak a lagzi, hanem egyben a Szőttes műsorának végét is jelentette. Reméljük, hogy jövőre, egy új műsor keretében ismét találkozhatunk majd a Szőttes Együttessel – mind Pozsonyban, mind Budapesten! (Záhó)

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

folkMAGazin 2003/4  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Emlékező karácsony – 2002; Szederkényi Éva – Novákné Kovács Ágnes: Barangolás az elveszett édenben; Abkarovits En...

Advertisement