__MAIN_TEXT__

Page 43

Lajos és Kaposi Edit pedig elvitt a Magyar Állami Népi Együttes énekkarának és a Honvéd Művészegyüttes énekkarának október hatodikán a Károlyi kertben tartott csodálatos hangversenyére, ahol bemutattak, megismertettek Kodály Zoltánnal is. Együttesek próbáira kezdtem járni, elvittek a Biharihoz, a Vasashoz, amit aztán Novák Feriéknél vagy Szigeti Karcsiéknál reggelig tartó viták követtek. Ezt az indítást adta nekem a Martin Györggyel és a népművészet hozzá hasonló megszállottjaival való akkori találkozásom. Mert ők már akkor megszállottjai voltak a magyar népi-nemzeti kultúrának. Mindannyiuk meg is maradt a pályán, hűen akkori elveikhez. Hazatértem után az amatőr tánccsoportvezetők és koreográfusok iskoláztatásánál, a szakmai és műsorfüzetek szerkesztésénél és írásánál, a néptáncgyűjtés fontosságának tudatosításánál és a gyűjtés tempójának fokozásánál, a néptánc és folklórversenyek rendezésénél, s mint koreográfus az Ifjú Szívek Magyar Népművészeti Együttes megszervezésénél és tánckara vezetésénél – hogy csak a fontosabb területeket említsem –, hasznosítottam a tanultakat. Ezen kívül felvettem a kapcsolatot a Szlovák Tudományos Akadémia Népzenei Intézetével, személy szerint Štefan Tóth és Elschek Oszkár népzenekutatókkal, valamint az általam is képviselt Intézet táncosztályával. Štefan Tóthtal – akihez személyes barátság is fűzött – megismertettem a Lábán táncjelírás alapjait. Ő, a hivatásos balett-táncosból lett néptánckoreográfus és pedagógus, tudományos néptánckutató és néptánckoreográfusokat képző főiskolai tanszékvezető tanár (a tanintézet alapítva Pozsonyban, 1953.), akinek a Szlovák Állami Népművészeti Együttes megszervezésében (1949.) is jelentős szerepe volt, akkorra már könyvben megjelentette saját táncjelírás rendszerét (Tanečné písne, Bratislava, 1952.). Később őszintén sajnálta, hogy nem korábban ismerkedett meg a Lábán-rendszerrel. A főiskolán a kettőt egy ideig párhuzamosan tanította. E kis kitérő után, visszatérve az eredeti alapgondolathoz, Štefan Tóth és Martin György később barátsággá vált kontaktusa jóvoltából is szoros kapcsolat jött létre a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémiák Népzenei Intézetei között. Ehhez hozzájárult az is, hogy Martin a teljes tánckutatási feladatkörrel és filmarchívummal időközben átkerült az MTA Népzenekutató Csoportjába. Az Intézetek e kapcsolat eredményeként cserekutatási programokat, tudományos tanácskozásokat szerveztek, s ezek segítségével Martin megismerhette a Kárpát-medence egy újabb népének, a szlováknak a hagyományos néptáncait. Erről egy összefoglaló tanulmányt éppen Štefan Tóth tollából közölt: A szlovák néptáncok alaptípusai. Tánctudományi Tanulmányok 1965–66. Budapest). Štefan Tóth korai tragikus halála (1963) nagyon kedvezőtlenül hatott a kapcsolatok további mélyülésére s azok a tervek, melyek a szlovák–magyar határ mindkét oldalán közös gyűjtést fogalmaztak meg, a feledés homályába süllyedtek. A másik, a népművelési vonalon a kapcsolat a Cyril Zálešák vezette pozsonyi Intézeti táncosztályon keresztül erősödött meg, s a nemzetiségi néptáncszakember-képzésben, a tánc- és gyermekegyüttesek országos fesztiválokon történő kölcsönös felléptetésében, az együttesek, az alacsonyabb szintű intézmények közötti kapcsolatok létrehozásában, az egymás országos fesztiváljainak és a kapcsolódó nemzetközi tanácskozásoknak a látogatásában csúcsosodott ki. Ez is az első találkozásunk baráti indíttatásának az eredménye. A kapcsolat soha nem szűnt meg közöttünk, jöttek, mentek a levelek, az üzenetek. Gondos szellemi atyaként mindig biztatott, szakmai tanácsokkal látott el, bevont a szlovákiai, az erdélyi gyűjtőútjaiba, sőt a szlovákiai magyarok között külön gyűjtőutakat, szakmai tanfolyamokat szerveztetett velem, velünk. Soha nem volt számára megoldhatatlan a feladat, ha mi kértük a segítségét. Az együtt végzett gyűjtéseink közül a jelentősebbek, az egész faluközösséget megmozgatók az alábbiak voltak: Martoson Pesovár Ernővel és Tóth Margittal; Tardoskedden és Kéménden Borbély Jolánnal

Pálfi Csaba, Maácz László, Martin György Encsencs (Szabolcs m.); fotó: Vadasi Tibor, 1958.

és Tóth Margittal; Gombaszögön az országos kulturális ünnepély keretében, amelyre Hemerka Olgával, Méryné Tóth Margittal és Quittner Jánossal felkészítettük az Ung vidéki Szirénfalva, a Kassa vidéki Magyarbőd, a Sajó menti fennsíki Szilice és Szádvárborsa, valamint a Garam menti Kéménd község hagyományőrző néptánccsoportjait. Zoboralján Pesovár Ernővel, Klaus Franz-cal, Quittner Jánossal és Jókai Máriával; Naszvadon és Komáromszentpéteren Quittner Jánossal és Ritomorszky Piroskával; a Hont megyei Déménden Bors Évával; a Maros menti Magyarlapád és más községekben Quittner Jánossal és Sztanó Pállal. Az 1970-es években pedig több alkalommal a Méryné Tóth Margit szervezte két hetes, tíz napos nyári Csemadok néprajzi gyűjtőtáborban is, ahol ő volt a néptáncgyűjtés szakmai irányítója és filmoperatőre (például a rimaszombati és a rozsnyói járásban). Amikor a Szlovák Tudományos Akadémia vendégeként jött hozzánk, akkor is minket, a Csemadokban dolgozókat és a Csemadokot kérte segítőtársnak. Így járta be Quittnerrel a híres zempléni, sárosi táncos hagyományaikat is őrző községeket, például Parchnovanit-Parnót, Pozdisovcét-Pozdiest, Finticét-Fintát. Szívesen jött hozzánk, szlovákiai magyarokhoz a fesztiváljainkra is. Ott volt Zselízen, az országos népművészeti fesztiválon – ahol különösen a hagyományőrző együttesek műsora érdekelte –, Gombaszögön az országos kulturális ünnepélyen, Východnán a szlovák országos és Stráznicén a cseh–morva–szlovák köztársasági fesztiválokon. Ilyen alkalmakkor is gyakran én voltam a kísérője. Egyszer, az 1970-es évek közepén-végén, Východnára egyenesen az erdélyi Székről érkezett, s hozott egy szalmakalapot ajándékba, mert sejtette, hogy ott leszek. Jól sejtette – azóta is szent ereklyeként őrzöm, és minden fesztiválon viselem. Nagy bánatunkra Ő már tíz éve halott. Takács András Pozsony, 1993

Utóirat: Fenti írásom tíz évvel ezelőtt készült. Tudtommal Magyarországon nyomtatásban nem jelent meg, nálunk a Szabad Újság közölte 1994 februárjában. Lehet, hogy idővel sor kerül a kibővítésére. Talán annyit tennék hozzá, hogy 1981-ben a pozsonyi Madách Kiadó gondozásában napvilágot látott a mátyusföldi közös gyűjtéseink eredményét magába foglaló Mátyusföldi népi táncok című monográfia.

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

Advertisement