Page 37

„Tinka bácsi” „Siess késő század, Jövel oly boldog kor. Én ugyan lelketlen por leszek már akkor, De jöttödre vígan zengem énekemet, Vajha te csak egyszer említnéd nevemet!” Csokonai Vitéz Mihály

Ez a Csokonai-idézet Martin György egyik kedves verséből való, amelyet a figyelmembe ajánlott egy magyar irodalmi dolgozathoz. Olyan szép ez a pár sor, hogy könnybe lábad tőle a szemem, ahányszor eszembe jut, s ha magamban elmondom, most már mindig Tinka bácsi jut róla eszembe. 10 évet volt szerencsém eltölteni társaságában, s most már ugyan nincs közöttünk, a nevét gyakran emlegetjük egymás között. Ez alatt az idő alatt személyisége beköltözött környezetébe, s onnan nem is távozik el addig, míg mi élünk, ám munkássága révén kitörölhetetlenül beírta magát az örökkévalóságba. Már 20 éve próbáljuk közkinccsé tenni az őáltala örökül hagyott vagy csak tervezetben megmaradt munkáit.

1970 tavaszán kerültem állásba az MTA Népzenekutató Csoportba. 16 éves voltam akkor – szinte még gyerek, aki a mesék világában élt. Nem vettek fel gimnáziumba a nagy túljelentkezés miatt – bár az átlagom jóval 4-es fölött volt. Hasraütés szerűen kellett pályát választanom. Tanáraim a gép- és gyorsírást javasolták. Amikor beiratkozásnál megláttam azt a sok „hieroglifát” a táblán, elképzelni sem tudtam, hogy ezt valaha meg fogom tanulni. Végül is a gyorsírást elég könynyedén elsajátítottam, ugyanakkor első évben majdnem megbuktam gépírásból, annyira nehezen ment. A következő évben meg iskolaelső lettem ebből a tantárgyból, mert nagy rutinra tettem szert kedvenc kölcsön kapott regényem – a 600 oldalas Három testőr – magánszorgalomból való legépelésével. (Ide illik a mondás: „Gyakorlat teszi a mestert!”) Az iskola mellett angolt tanultam a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál. Nagyon szeretem ezt a nyelvet, s magamtól kezdtem el tanulni édesapám otthoni „amerikai angol” kiejtésű könyveiből. Angol tanárnőm ismeretségben állt Víg Rudolffal, aki az akkor már a Várnegyedbe költözött Népzenekutató Csoportban dolgozott, s ahol éppen egy fiatal gépírólányt kerestek a Magyar Népzene Tára és egyéb kiadványok munkálataihoz. Az ő közvetítésükkel kerültem a mostani – s máig egyetlen – munkahelyemre, amely akkor Vargyas Lajos (nekem Lajos bácsi) vezetése alatt állt.

Készülődés a filmezésre; Inaktelke (Kolozs m.) fotó: Deák M., 1983.

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

Advertisement