{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 35

Személyes emlékeim Martin Györgyről halála évfordulóján Martin Györggyel először 1970-ben találkoztam Kapuvárott. Azelőtt többször láttam őt fesztiválok zsűrijében, de ez volt az első alkalom, hogy beszélhettem vele. Ha jól emlékszem, nyár eleje volt, a vizsgaidőszak kellős közepe. A kapuváriak egy szakmai tanácskozással egybekötött regionális fesztivált rendeztek, ahol az Akadémia munkatársai is részt vettek. Tinka a tanácskozás alatt kissé félrehúzódva ült. A két lábát szinte a lehetetlenségig szorosra fűzve, kissé előrehajolva, mereven figyelt. A fején lévő hajhálót, amit egy műtét miatt tett fel, megadóan viselte. A hosszúra nyúlt tanácskozás alatt keveset szólt. Mikor szót kapott, az Akadémián folyó kutatómunkáról, s a néptáncok színpadi felhasználásáról beszélt. (A szavaira nem emlékszem már pontosan, csak arra a szigorú elszántságra, ami belőlük sugárzott.) A szünetben, sűrű dohányfüstben beszélgettünk. Én a szegedi egyetem néprajzi szemináriumáról, a Múzeumról, Bálint Sándorról meséltem neki, s arról a szándékomról, hogy szeretnék tánckutatással foglalkozni. Tinka (akkor és későbbi találkozásaink során is) olyan barátsággal és odaadással figyelt arra, amit mondok, mint azelőtt egyetlen szakember vagy barát sem. Visszagondolva erre, most különösen élesen látom, hogy Martin Györgynek milyen ragyogó képessége volt ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni a hasonló érdeklődésű emberek hullámhosszára. Nemcsak arra figyelt, amit mond az ember, hanem egész lényére, viselkedésére, minden problémájára egyszerre. Ilyen módon hihetetlen gyorsan fölismerte, ki mire képes és alkalmas. Aki a szellemi hatókörébe került, lassan-lassan egy olyan jól megtervezett, logikusan fölépített világban (gondolat- és feladatkörben) találta magát, amelyben számára is volt egy (Martin által jól körülhatárolt) hely, megoldandó probléma, elvégzendő feladat. Érezhette volna magát az ember úgy is ebben a helyzetben, mint a légy a pók hálójában, de senki sem így élte meg a dolgot. Nem hasonlított ez a helyzet a mester és a maga köré gyűjtött tanítványok viszonyához sem. Ez ellenkezett volna szerény, visszahúzódásra hajlamos természetével. Martin az első pillanattól kezdve el tudta hitetni az emberrel, hogy egyenrangú kutatók, barátok vagyunk. Látszott, az általunk föltárt dolgok neki is fontosak, s egyúttal hozzájárulnak az általa nagyra becsült magyar és európai művelődéstörténet gazdagodásához is.

Ez a kölcsönös bizalomból, együttmunkálkodásból és kölcsönös egymásrautaltságból szőtt-font kapocs sokakat életre szólóan Martinhoz és az általa képviselt ügyhöz kötött anélkül, hogy bárkit is hálára kötelezett volna. Martin nem várt hálát, de ő maga hálás volt a legapróbb dolgokért is, sokszor erején felül. Mindenki számára egyértelművé tette, hogy ebben a szövetségben nem az ő személye a fontos, hanem a néptánc, a néphagyomány, az európai népek (köztük a magyarság) nemzeti művelődésének ügye. A kapuvári beszélgetés és az azt követő budapesti találkozások nyomán Martin az én feladataimat a Dél-Alföld soknemzetiségű tánchagyományának kutatásában jelölte ki. Nyelvtudásom és az akkor már pislákoló keleti érdeklődésem alapján úgy gondolta,

hogy a keleti finnugor népek tánchagyományáról szóló szakirodalmat is szemmel tarthatnám. (Abban az időben közvetlen terepmunkára ott még nem gondolhattunk.) Mindkét témában olyan problémákra hívta fel a figyelmemet, amelyek megoldása életre szóló feladatokat adott. Az együttes munka során derült ki számomra, hogy Martin milyen ügyesen kapcsolja össze, s helyezi tágabb történelmi és földrajzi összefüggésbe azokat a dolgokat, amelyek számomra még csak önálló, elszigetelt problémaként jelentkeztek. Folytonos elemző és szintetizáló kedve révén, úgy tűnik, egyszerre tudta megragadni a problémák elemi részeit és nagyobb összefüggéseit. Ez a szinte játékos kedv együtt járt Martin munkájában a néprajzi tények, a róluk készült dokumentumok s a paraszti kultúrát hordozó emberek végtelen tiszteletével, megbecsülésével. Aki megfordult az ő könyvtárában, s megnézte az Akadémia Néptánc Archívumát, amelynek ren-

Martin György 1932–1983

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

Advertisement