__MAIN_TEXT__

Page 22

Lemezkritika

Herczku Ágnes: Arany és kék szavakkal Nem szokás a mi kis népzenei mozgalmunkban szakmabeliként – nyilvánosan – „őszinte, kőkemény” véleményt mondani kollégáink munkájáról. Ha jól emlékszem, a folkMAGazin hasábjain is csupán „smirgli” dörzsölt oda egyszer-másszor – az ő kilétét azóta is legfeljebb találgathatjuk... A következőkben ezennel megtörném ezt a hagyományt, olyan lemezkritika következik, melyben nevével együtt vállalja – mélységesen szubjektív – észrevételeit a szerző. Fene nagy bátorságomat persze az is erősíti, hogy Ági maga kért fel erre a feladatra, nem sokkal a lemez megjelenése után. Elsőre meg is lepődtem a dolgon, hiszen amíg át nem „igazolt” a Honvéd Művészegyüttestől az Állami Népi Együtteshez, tán két szót sem beszéltünk soha. A hangja persze ismerős volt már: néhány válogatás (Új élő népzene, Táncháztalálkozó-sorozat) egy-egy száma és a Hegedős „Sok szép napot éjszakával...” lemeze után a Naplegenda hozta meg számára énekesként az igazi áttörést. Azóta sokan következő lehetséges világsztárunkat sejtik benne, pedig nem ilyen egyértelműen indult karrierje, hiszen a Honvédban előbb táncosként szerepelt, csak később figyeltek fel jó zenei képességeire. Mostanában a Fonó zenekar tagjaként, valamint a MÁNE műsorainak énekes szólistájaként hallhatjuk fotó: Kováts Tamás rendszeresen. Előzménynek ennyi elég is, jöjjenek a részletek. a kisördögnek is feladta a labdát: vajon ez a Első ránézésre is igényes kivitelű CD- csinos, fiatal városi lány tudhat-e annyit lemezt tarthat kezében az érdeklődő, jó mindezekről, mint azok a hatvan-hetven éves érzése csak fokozódik, amint bele is lapoz a falusi asszonyok, akiktől ezeket a nótákat kísérőfüzetbe. (De szép is lenne, ha népzenei tanulta? (Fent nevezett kisördög reméli, hogy kiadványaink mindegyike ilyen színvonalon – legalábbis ami a gyötrelmeket illeti – nem jelenhetne meg, és egyszer s mindenkorra ilyen súlyos a helyzet...) elfelejthetnénk végre a szűkös pénzügyi Ehhez képest mégsem kifejezetten szeháttér diktálta, az értékes tartalomhoz mél- relmes dalokkal indul a lemez, néhány laza tatlan műanyagtok + 4 oldalas füzetpótlék- asszociációs kört kell futnunk, amíg „szekivitelt!). Mindenképp dicséret illeti tehát gény vándor fecskétől” a „fekete hattyúig”, a Fonó Recordsot mint kiadót és a lemez a hazáját sirató bujdosótól a bánatos szerellétrejöttét támogató Nemzeti Kulturális mesig eljutunk. Zenében ez két intimebb Örökség Minisztériumát, hogy lehetővé tet- hangvételű, mindössze egy-egy hangszerrel ték az igényes megjelenést – tapasztalatból kísért darabot jelent. Az elsőben (Prológus tudom, nem két fillér lehetett... Az „arany és – Szentegyházasfalu, Udvarhelyszék) Balogh kék” itt szó szerint végigkísér: a dalszövegek Kálmán cimbalmozik, akinek virtuozitását közé színes pauszpapírra nyomott képek mindnyájan régóta ismerhetjük. Itt mégsem kerültek, rajtuk szélfútta ágak, tengerparti ezzel, hanem zenei érzékenységével válik kövek, Ági portréi, sőt (grafológusok, figye- méltó partnerévé Ági kulturált énekének. lem!) saját keze írása... Jó értelemben vett (Legutóbb a Csík zenekar új CD-jén, Janika hangulatkeltők, mint ahogy az egész füzet formabontó „Én vagyok az, aki nem jó” felnagyon kellemes lapozgatnivaló a zenehall- dolgozásában hallottam ilyen finomakat ütni gatás kiegészítőjeként. No, így tettem én is, – bár most épp az utolsó, szólóként játszott mikor először „nekiültem” a szinte kereken strófát mintha kicsit elkapkodta volna. Mer70 perces anyagnak. ni kellett volna lassan, puha verővel, tényleg Beköszöntőjében Ági kendőzetlen vallo- fecskeszárnyon.) másokat ígér „a szerelem minden gyönyöréMásodik duettként (Hazám, hazám...) ről és gyötrelméről”. Ez, túl azon, hogy ter- egy majd’ nyolc perces moldvai összeállítás mészetesen felkeltette érdeklődésemet, azért következik, melyben kobzán a nem kevésbé

22

kiváló Fábri Gézát hallhatjuk. Játékában érdekesen ötvöződnek a hagyományos és a modernebb stílus technikai-harmóniai elemei (néhol egyenesen „Paco, Paco!” bekiabálással a háttérben – na jó, ez vicc volt, senki ne keresse a lemezen!). Vitathatatlan tudását csak az apróbb hamisságok árnyékolják be – talán engem is csak azért zavar, mert hallottam őt élőben tisztábban játszani. Az összeállítást záró jutalomjátéka, saját feldolgozása „Öves Klézséből” címen ugyan szerepelt már a „Táncház-Népzene”-lemezsorozat 2001-es kiadványán, mégsem ez a baj vele. Túl azon, hogy éppen ott sikerült a szám végére biggyeszteni, ahol az kerek egészként nyugodtan be is fejeződhetett volna, nekem hangulatilag sem illik az előzőekhez. (Az eredeti változatát egyébként zsűritagként anno magam is lelkesen támogattam, innen meg egy kicsit kilóg, na.) Annak, hogy az énekről eddig nem írtam semmit, az lehet az oka, hogy nekem a lemez igazán a harmadik számtól (Költözik a vándormadár – Magyarszovát, Mezőség) „indul be”. Pedig idáig sincs semmi baj sem Ágival, sem a dalokkal, számomra mégis csak itt ér véget a térdelőrajt. (Persze, mint vonós zenészt, lehet elfogultsággal vádolni, de nem is ígértem az ellenkezőjét...) Itt hallom először azt a fajta stílusosságra törekvést, ami aztán minden ízében meg is valósul. Gyönyörű hajlítások a lassúban, sorvégi hangfelkapások a magyarban, még a periódusában eltolt csujjogatás is, megvan minden hiánytalanul, mint a szováti néniknél. (Zavarba is jöttem, most akkor melyik Ági igazi hangja? Az előzőekben megismert, mai fülnek is ismerős, vagy ez utóbbi, ami – valljuk be – csak szűkebb körben talál azonnal utat a hallgatósághoz. Ekkor még nyitva hagytam a kérdést.) Amit viszont feltétlenül meg kell említenem, az Ági jól érthető kiejtése, amely nem hagyja a stílusosságot az érthetőség rovására menni. A füzet, amely végig a kezemben volt, készen arra az esetre (is), ha valamit véletlenül nem értenék, ilyen értelemben végül is fölöslegesnek bizonyult. A sok dicséret mellett viszont begyűjtött rossz pontokat is (mármint a füzet): a Hazám, hazámból egy, a negyedik számból (Mikorjára menyecske

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

Advertisement