Page 20

Táncház a Fekete-tengernél... Mangalia felé zötykölődtünk Hódorog András klézsei furulyással és hét külsőrekecsini fiatallal (Tündik Tamás jóvoltából). A gyerekek még soha nem jártak erre, András bácsi is harminc éve nyaralt utoljára a Fekete-tengernél, ezért mindenki izgalommal várta a „nagy találkozást”. Miután mindenki elfoglalta szállását, a vacsora után óriási „bulit” csaptunk a parton. A zenészek a lemenő nap fényénél bujkáltak a táncosok által kreált porfelhőben. A határőrök ritmusos duda-tülköléssel köszöntötték a „sokadalmat”, míg néhány vadkempingező riadtan kandikált ki sátrából a szokatlan hangzavarra.

Hodorog András (fotó: Benkő András)

Fáradt arcú, német turisták egykedvűen kóstolgatták tovább tízenvalahányadik sörüket, míg lelkes, fiatal román naturisták tapssal hálálták meg produkciónkat. (Többen szívesen táncoltak is volna velünk.) A sokat tapasztalt olaszok pedig valamilyen idegenforgalmi attrakciónak vélték a tengerparton ritkán látott „előadást”. Mindannyian úgy éreztük, hogy az érdekes akusztikus hangszerekkel és a számukra szokatlan, mégis ismerősnek tűnő dallamokkal, hangzással, valamint a lelkes tánccal sikerült megbolygatnunk az amúgy sem csendes tengerpartot. Egy hétig a rap, a rock és a metál kistestvére volt a moldvai csángó népzene. Minden stílusnak, így e fura zenének is akadtak hívei, ezért jövőre – ha nem is mindenki – a kürtőskalácsárus biztosan visszavár bennünket. Benkő András

Kocsán László: A jászsági hagyományokról Hagyományok Háza, Budapest, 2003 Igen hasznos összeállítást tart kezében az olvasó, ha a Jászság egyes folklórműfajai és azok kutatástörténete iránt érdeklődik. A különböző, nehezen hozzáférhető, többnyire „elszórt” helyeken megjelent anyagközlések összebúvárlásával már önmagában is dicséretes munkát végzett a szerző, aki ezeknek a részeknek mintegy „csak” összeállítója. Azért is üdvözlendő ez a vállalkozás, mert nem csupán a helyi vagy regionális kiadványok számbavétele révén jött létre, hanem a nagyobb tematikus monográfiák anyagából is kerültek bele – ott csak hellyel-közzel előforduló – adatok. Ily módon a „jászsági szemüvegen” keresztül nézve fontosak itt egymás mellett találhatók meg. Függetlenül az apróságokra is kiterjedő részletektől, ez a kézikönyv jellegű munka minden bizonnyal hosszú ideig és sokak számára lesz nélkülözhetetlen. Segítségül szolgál mindazoknak a pedagógusoknak és/vagy népművelőknek, honismereti szakkörvezetőknek, akik a helyi – vagy tágabb kistérségi – azonosságtudatot szándékoznak a fiatalokban elültetni, az idősebbekben tudatosítani, esetleg megerősíteni. Erre pedig az uniformizálódással együtt járó – a rendszerint amerikai mintát többnyire ésszerű mérlegelés nélkül követő – világunkban egyre nagyobb szükség van. Mai magyarországi társadalmunk is sok tekintetben egészségesebb lenne, ha a valahova tartozás tudata – természetesen a kívánatos irányultsággal társulva – mindenkiben a megfelelő mértékű volna. Nagyon valószínű, hogy Tamási Áron Ábele sem véletlenül – és éppen Amerikában – jött rá, valamint fogalmazta is meg: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Kívánom mindenkinek, akinek ez a kötet eljut a kezébe, különösen ha a Jászság kultúrája iránt közelebbről is érdeklődik, hogy forgassa eredményesen és – még ha pénzben rövid időn belül és közvetlenül nem is kifejezhető – haszonnal! Pálfy Gyula

20

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

Advertisement