Page 19

IV. Tekerő és Duda Szaktábor

fotó: Havasréti Pál

Csepel-sziget, 2003.

Egy tekerős szemével Kétszer vettem részt idáig tekerős táborban, s most a második alkalommal is úgy érzem, nemcsak tudásban gazdagodva, hanem lelkileg is feltöltődve térhettem haza. Jó volt ott tanulni, ahol azt érezheted, örülnek neked; ha nem tudsz valamit, a többiek segítenek, támogatnak, biztatnak, szinte húznak magukkal, s a hasonló érdeklődésű, gondolkodású emberekkel jókat beszélgetve felüdül a lélek. Nagy ajándéknak tekintem a sorstól, hogy kapcsolatba kerülhettem a népzenével, a tiszta forrással. Különösen azokat a találkozásokat érzem éltető forrásnak, ahol az ősi, áthagyományozott népzene őrző mestereivel együtt élhetjük át gyökereink megtartó erejét. Hiszen az „adatközlők” nem csupán dallamokat, régi szokásokat adnak át, hanem egy olyan – számunkra már többnyire sajnálatosan elfeledett – kultúra értékeit, kincseit mutatják meg a maguk őszinteségével, természetességével, amelyről mégis azt érezhetjük: a miénk. Ilyen kincset kaptunk itt a táborban Pál István dudás bácsitól. Néhány nap alatt a közös gyakorlások során kialakult egy olyan alkalmi zenekar, amely az együtt-zenélés örömének semmi máshoz nem hasonlítható élményével gazdagított minket. Ez az érzés olyan lelki harmóniát, belső békét adományoz az embernek, hogy akár gyógyító terápiaként is alkalmazni lehetne. Havasréti Pál személyében pedig egy olyan népzenészt ismerhettünk meg, aki ezeket a kincseket vérbeli pedagógusként, őszinte emberséggel, igazi példaadással képes átsugározni nekünk. Köszönjük! (Bukainé Ildikó) Egy dudás élményei A Csepel-szigeti Ifjúsági Táborban 2003. augusztus 21-től 25-ig dudások és tekerősök találkoztak, hogy meglévő tudásukat tovább gyarapítsák, fejlesszék, vagy éppen elkezdjenek valamelyik hangszerrel ismerkedni. A tábor szervezői Havasréti Pál tekerős, valamint Lányi György és Istvánfi Balázs dudások voltak. Örvendetes tény,

hogy a tábor összlétszáma meghaladta a 43 főt. Tanárként közreműködtek: Pál István, Istvánfi Balázs, Bese Botond, Lányi György dudások, Bartha Z. Ágoston, Szerényi Béla, Havasréti Pál tekerősök. A dalokat naponta kétszer egy-egy órában Pál István és Tárnoki Beatrix tanította. A napi program reggeli után új dallamok tanulásával kezdődött. Ebéd és vacsora előtt egyegy óra népdal-tanulásra is sor került. A délután egyéni gyakorlással indult, majd 15 órától vacsoráig ismét közös gyakorlás, muzsikálás jegyében telt. Vacsora után ki-ki egyénileg gyakorolt, vagy éppen a résztvevőkből alkalmi bandákká alakult formációk muzsikáltak. Két estén a kanadai Cifra zenekar muzsikájára táncoltunk, éjféltájban lecsendesedve pedig citerára énekeltünk együtt. Nekünk, dudásoknak fantasztikus szerencsénk volt, hiszen a szervezőknek sikerült oktatónak megnyerni Pál István tereskei dudást, a Népművészet Mesterét. Így első kézből vehettük át Pista bácsi kedves dalait, hangszerjátékának különlegességeit, megfigyelhettük méltóságteljes, letisztult előadásmódját. A mester nem csak dudálni tanított, és nem csak dalokat tanított nekünk! A szünetekben mindig előkerült egyegy odaillő története, elbeszélése, amit legalább olyan érdeklődéssel hallgattunk, mint dudajátékát. Elbeszélései hol szomorúak, hol vidámak voltak, de mind a becsületességről, az emberi méltóságról, tisztességről, egyszóval emberségről szóltak. Köszönjük Pista bácsinak ezeket a csodálatos napokat. Táborunkat sok érdeklődő meglátogatta, többek között Agócs Gergely, Birinyi József, Kozák József, Adorján István, de még a Magyar Dudazenekar és a Magyar Tekerőzenekar tagjai is eljöttek. Közülük volt olyan, aki a táborzáró bemutatón velünk együtt muzsikálta a megtanult dalokat. Úgy gondolom, valamennyi táborlakó zenész nevében megköszönhetem a szervezőknek ezt a lehetőséget, és alig várjuk, hogy egy év elteltével, a következő duda-tekerő táborban ismét találkozhassunk, együtt muzsikálhassunk, és új élményeket szerezhessünk. (Rónai Lajos)

Első Tekerős Szaktábor Szentes, 2003. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a 2003. június 16 és 19. között megrendezett Első Szentesi Tekerős Tábornak én is lakója és tanulója lehettem. Szerencsésnek az oktatókért, a társaságért és nem utolsó sorban a helyszínért, ahol szabadon, pihenés közben, a nyár örömeinek is hódolva tanulhattunk meg olyan népdalokat tekerőzni, amelyeket nem is olyan régen éppen ezen a vidéken játszottak apáink, nagyapáink. Az esti hagyományőrző bemutatók, a közös zenélések, táncolások közelebb hoztak mindannyiunkat ősi kincseinkhez, azokhoz a bizonyos gyökerekhez, amelyek megtartanak minket a mai világban is magyarnak, embernek. Köszönjük Szentes város önkormányzatának, hogy lehetővé tette és segítette ezt a hagyományápoló tábort létrehozni, igazán jó érzés volt éppen Szentesen tanulni ezen a hangszeren. Külön köszönettel tartozunk Havasréti Pál tekerőtanárnak és Karikóné Puskás Gabriella házigazdánknak, akik gondoskodó szeretettel ügyeltek minden részletre, hogy a tábor valamennyi lakója jól érezze magát és sok szép élménnyel, tudásunkat gyarapítva, új barátokkal gazdagodva térjen haza Szentesről, a tekerő „őshazájából”. A tábor lakói nevében köszönöm mindezt, bízva abban, hogy jövőre újra találkozhatunk, s a rendezvény hagyománnyá válik. Bukainé Ildikó

19

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

Advertisement