Page 15

Az idén a szlovákok vitték el a pálmát Jubileumi néptánctalálkozó Egerben Tizenötödik alkalommal került sor az Agria Nemzetközi Néptánctalálkozóra Egerben 2003. augusztus 21. és 24. között. Az eseményt az utóbbi években mindig augusztus utolsó harmadában rendezik a Megyei Művelődési Központ munkatársai Jámbor Ildikó fesztivál-menedzser vezetésével. A résztvevő tizenkét együttes fele ezúttal is külföldi volt, a többiek helyi vagy régióbeli csoportok. A szervezők igyekeznek évről-évre minél több ország népi kultúráját megismertetni a város lakóival és vendégeivel. Lehetőleg minden évben más országokból hívnak vendégeket, de néha előfordul, hogy egy országból két együttes is érkezik. Az idén a görögökből volt kettő, rajtuk kívül horvátok, olaszok, szlovákok, lengyelek képviselték a külföldieket.

Már tavaly is említettem, hogy az egri néptáncmozgalom meglehetősen szétforgácsolt állapotban van. Ez azóta sem változott. Még leginkább a közelmúltban is sikeres olaszországi turnén részt vett Szederinda képes megfelelő színvonalú produkció bemutatására. Rajtuk kívül az utánpótlás nevelése terén sikeres egri Eszterlánc és az Eger melletti Felsőtárkányban igen lelkes munkát végző Németh Erzsébet ifjú táncosai dicsérhetők. A nagyobbak között inkább a rendszeresen visszatérő bodonyi Kenderszer és a színpompás viseletével is kiemelkedő mezőkövesdi Matyóföld együttes tűnt ki. Ami a külföldieket illeti, a mediterrán csoportoktól a közönség elsősorban temperamentumos táncokat remél. Az olaszok, akik Lazio tartományból érkeztek, hozták is a Dél-Olaszországra jellemző hangulatos és lendületes táncokat, életképeket. A két görög együttes viszont olyan vidékről érkezett, ahol inkább a lassú táncok dominálnak, de a lépéskombinációk és a ritmusok váltakozása mégis nehéz, ha nem is annyira látványos feladat elé állítja a táncosokat. Mindkét együttes az autentikus zenéhez és tánchoz ragaszkodott előadásában. A táncban is kevés volt a görög csoportoknál mostanában gyakran látható akrobatikus elem. Az északkelet-görögországi Ioannina városából érkezett csoport az idén először megrendezett – a Líceum díszudvarán, a fesztivál utolsó estéjén tartott – Egzotikus Néptáncgálán hozta legjobb formáját. A csoporttal mindössze két éve dolgozó Christos Zisis láthatóan rendkívül igényes munkát végez. A Larisa városából érkező másik görög együttes a Dobó téri gálán volt jobb formában, sikeres táncházat is tartottak, sőt a színpad előtt még kóstolót is rendeztek jellegzetes görög ételekből. Eger új testvérvárosából, a lengyelországi Przemyslből érkezett együttes a fesztiválra újonnan készített népviseletben lépett fel. Táncosaik még igen fiatalok, bizonyára ígéretes jövő áll előttük. A horvátországi, közelebbről a kelet-szlavóniai Petriből érkezett Zrínyi Miklós együttes különösen kiváló énekesei, a népszerű kólók és a tamburazene révén ragadta magával a nézőket. Bár a fesztivál nem versenyjellegű, a nézők és szervezők között természetesen minden évben folyik egyfajta rangsorolás. Tavalyelőtt a Hargita, tavaly a Háromszék és a Hargita emelkedett ki a többiek közül. Ebben az évben szinte akárkivel beszéltem, ugyanazt a résztvevőt nevezte meg, mint a fesztivál legjobbját: a szlovák Chemlon Népiegyüttest. A Homonna város húsz kilométeres vonzáskörzetéből építkező 120 tagú együttes ezúttal egy közel negyventagú delegációval érkezett, s bár amatőr együttesről van szó, a résztvevők közül ők voltak a legprofibbak. Műsoruk ugyan kicsit vegyes képet mutatott, s szerencsésebb lett volna, ha csak autentikus néptáncokkal lépnek fel, egyértelmű volt, hogy tánctudásuk, színpadi megjelenésük, kitűnő zenekaruk és énekeseik révén az idén ők vitték el a képzeletbeli pálmát. Sikeres fellépésük

Chemlon Népi Együttes (Homonna, Szlovákia) – Gál Gábor felvétele

a szervezőket arra ösztönözte, hogy hosszabb távra is kapcsolatot építsenek ki az együttessel. A fesztivál fő helyszíne a Dobó tér volt ebben az évben is, amely bizonyára a külföldieket is elbűvölte hangulatával. Kár, hogy évek óta nem tudja a város megoldani, hogy ilyen rendezvényeken szükség esetén ülőhelyek is legyenek. Ez nem csak a nézők kényelmét szolgálná, hanem egyúttal annak is elejét venné, hogy a nézők közé minduntalan kerékpárosok hajtsanak, vagy mások kutyáikat épp ott sétáltassák. Egyébként különösen az esti táncházak idején a tér valóban felülmúlhatatlan hangulatot nyújtott. Talán még soha nem volt ennyi nézője az esti előadásoknak, és soha nem kapcsolódtak be ennyien az éjszakai táncházakba, amelyeken a külföldi együttesek is tanították nemzeti táncaikat, de a legnagyobb sikert minden bizonnyal az egri Kerekes együttes táncháza aratta. A táncházak után viszont már nem volt hol folytatni a mulatást: ezeket – tekintettel a környék lakóira – 11-re be kellett fejezni, s addigra az összes környékbeli vendéglő is becsukott, amit különösen az éjszakai élethez szokott mediterrán vendégek elég nehezen vettek tudomásul. Szombaton sor került még a hagyományos folkmisére is, ezúttal is Maczkó Mária főszereplésével, de most külföldi csoportok is bekapcsolódtak vallásos énekeikkel. Nem volt szorosan a fesztivál része, mégis odaillett a Petrás Mária moldvai csángó népművész vallásos ihletésű kerámiáiból rendezett gyönyörű kiállítás is. Éppen az előző napon nyitották meg a Megyei Művelődési Központban. Szombat este rendezték a már említett Egzotikus gálát a Líceum udvarán, amely igen jó ötletnek bizonyult, elsőre is telt házat vonzott, s amelyen a tőlünk délre lakó népek képviselői (a két görög, a horvát és az olasz együttes) léptek fel. Vasárnap délutánra a fesztivál résztvevői már jórészt elutaztak, amikor a záró Gajdos-koncertre sor került a Dobó téren. Ennek ellenére erre az eseményre is szokatlanul sokan voltak kíváncsiak. Abkarovits Endre

15

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

folkMAGazin 2003/3  

A TARTALOMBÓL: Csáfordi Magdolna: Kodoba Márton (1941–2003); Soós János: Mezőségi csillaghullás; Hauptmann Tamás: Brodway, végállomás; Haupt...

Advertisement