Page 6

– Honnan vetted a Vagabond ötletét? – Napjaink borzalmait igen sokan és sokféleképpen bemutatják, s szerettem volna reményt keltő sztorival előállni, amely kiutat mutat a horror világából. Sokan mondják, hogy a táncháznak leáldozott, de én azt gondolom, hogy a jelenlegi hullámvölgy után ismét felemelkedik, s szeretném, ha minél többen kedvet kapnának ehhez a kultúrához. Hangsúlyozni akartam, hogy a hagyomány és a „modernség” között átjárás van, nem szakadék, s a táncházat igen alkalmasnak tartottam arra, hogy ezt filmen is érzékeltessük. Különleges feladatot jelentett, hogy létezik egy élő jelenség, a táncház, s miként lehet ezt egy történet keretében bemutatni. Egyesek szerint még így is lepusztult és durva, amit filmre vittem, de nem lehet amellett elmenni, hogy ilyen világban élünk. Egy viszonylatot próbáltam felmutatni, nem belülről ábrázolni a táncházat. – Korábban betyárokról szóló filmeket is készítettél, amelyek szintén kapcsolódnak a népi kultúrához... – Éreztem akkor is: ahhoz, hogy egy betyársztorit mai, korszerű filmre vigyünk, hűen kell ábrázolnunk a történelmi, néprajzi hátteret, de a barátaim, Sebő Feri és Halmos Béla módszerét is alapul vettem. Ők az előkészületekben is részt vettek, s ha nem is pont a filmekhez kapcsolódóan, de jártuk az országot – Hortobágyon is voltunk –, s Erdélyben is gyakran megfordultunk. Érdekelt, hogy miként lehet filmben is megcsinálni azt, ahogyan ők visszanyúltak a hagyományokhoz. Igaz, a zene tovább élt, de a betyárkultúrának is maradtak fenn hagyományai. Úgy gondoltam, hogy vissza kell menni a múltba, meg kell találni e kultúrának az építőelemeit, ugyanakkor olyan filmet akartam készíteni, amely a fiataloknak szól. A Talpuk alatt fütyül a szél Szűcs Sándor írásai alapján készült, aki akkor, a hetvenes években már nagyon idős volt, a 90. évéhez közeledett. Régebbi generációhoz tartozott, ő még regényes, novellisztikus formában dolgozta fel a témáit. Nem egy száraz tudóstípus volt, nagyon ízesen, érzékletesen, sok humorral írta le ezeket a történeteket. A Rosszemberek témáját viszont a kaposvári levéltár anyagaiból ástam elő. Gerencsér történetének ugyanis írásos emlékei is vannak, s ezekből készítettem el a forgatókönyvet. E sztori kicsit később, a XIX. század második felében játszódik. – A népi kultúrához való kötődésed mire vezethető vissza? – Urbánus ember vagyok, hiszen a belvárosban cseperedtem fel, noha az őseim Szatmárból származnak. Luby Margit is a rokonom volt, írásaiban számolt be a szabolcsi életről. Rám az hatott revelatívan, amikor meghallottam azt a zenét, amit Sebő Feriék játszottak. Leginkább a széki muzsikát szólaltatták meg, de aztán igyekeztek bővíteni a repertoárjukat. Úgy éreztem, nagyon szívhez szóló ez a zene, így számomra meghatározó élményt jelentett. A rockzenében nőttem fel, de mivel populáris kultúrában gondolkodtam, s a magyar rockban nem igazán jelent meg a hagyomány, ezért elkezdtem mozogni a táncházas körben, s bár

6

Hogyan készült a Vagabond? Beszélgetés Szomjas Györggyel, a film rendezőjével

Olvasóink közül is vélhetően sokan látták Szomjas György Kopaszkutya című filmjét, amely egy történeten keresztül a magyar rockzenét népszerűsíti többek között Hobó, Deák Bill Gyula és Schuszter Lóránt közreműködésével, koncertjelenetekkel. A rendező most valami hasonlót „követett el” Vagabond című filmjével: jeles és neves népzenészek és táncosok szerepeltetésével, s a történeteikből összefűzött sztori segítségével és táncházas jelenetekkel ennek a kultúrának igyekszik további híveket szerezni. Miközben idehaza viták folynak arról, hogy a filmben a történet rovására sok-e a zene és a tánc, vagy ennek a fordítottja igaz, berlini, moszkvai, olaszországi, lengyelországi és amerikai filmfesztiválokon a nevezésen kívül vetített Vagabond hatalmas sikereket aratott. Idehaza a film egyes szereplői – Szalonna és zenekara, a Söndörgő, s a Szigony tagjai és Horváti Kata énekes – már megalakították a Vagabond Band nevű együttest, amely a diósgyőri Kaláka Fesztiválon is föllép. A filmet hazánkban ősszel mutatják be, s a rendezőhöz hasonlóan azoknak is ajánljuk, akik otthonosan mozognak a táncházak világában, de azoknak is, akik még sohasem tapasztalták meg e szórakozási forma mibenlétét. Reméljük, teljesül a rendező szándéka, s a film hatására sokan kedvet kapnak arra, hogy benézzenek valamelyik táncházba. nem vagyok zenész, rájöttem, hogy ha populáris kultúrát akarok csinálni, annak a gyökereit itt kell keresnem, ez a mi saját hagyományunk. Ha például a Vagabond előtti utolsó filmemet, a Gengszterfilmet nézzük, a híres gengszterek a népi kultúra részévé váltak, hiszen a bulvárlapok írnak róluk, s az emberek is róluk beszélnek a kocsmában. – A Vagabond története miként állt össze? – Néprajzi gyűjtőktől olvastam, hogy végig kell követni az emberek történetét a valóságban. Én is ezt csináltam, azzal a kiegészítéssel, hogy e történeteket transzponálni kell a játékfilmbe. A filmsztori építőkövei a valóságból származnak, a Vagabond esetében ráadásul nem közvetve, hanem közvetlenül. Lényegesnek tartottam, hogy egyrészt valóságos, az életünkhöz közeli sztorikat meséljek el, ugyanakkor ezek – a filmben sűrítve – kerek történetté álljanak össze. Az anyaggyűjtés és a forgatókönyv-írás két folyamat. Tévériportjaink révén ismerünk mindenkit, aki a táncházas műfajban felütötte a fejét. Benke Gráci személyes történetét is beépítettük, ő egy időben építkezéseken dolgozott. Vele együtt Kerényi Robi, Horváti Kata, de a többiek is egyszerre váltak

folkMAGazin

szereplővé, s adták a történeteket, emellett beépítettem olyanokat is, amiket más zenészektől és táncosoktól hallottam. Az életből vettünk történeteket, melyeket aztán meg kellett szerkeszteni, hogy összefüggő eseménysorozattá, a film gerincévé váljanak. A zenéket is be kellett illeszteni, de a történetnek is folynia kellett. Vitatkoznak is az arányokról, de én így gondoltam megfelelőnek. Sikerült megnyernünk a szereplésre olyan zenészeket, táncosokat, akik meghatározói ennek a műfajnak – Sára Feri például egy emblematikus figura – vagy olyanokat, akiket egyszerűen csak szeretünk, illetve a táncházak világának egyéb ismert alakjait. Úgy alakítottuk a filmet, hogy a történet a táncjelenetek közben is haladjon előre, ám ekkor némán kellett továbbfűzni a sztorit, hogy a táncház valódi atmoszféráját közvetíteni tudjuk. A filmben vagy zenélnektáncolnak, vagy beszélnek. El akartam kerülni, hogy tánc közben arra kelljen koncentrálni, hogy egy szereplő miként mond el egy dialógot, ezt leválasztottam a zenéről. Ugyanakkor a táncházas jelenetek hangját is élőben vettük föl, szó sincs playbackről. Épp ez volt a vállalkozás lényege, tehát, hogy a táncház-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

Advertisement