Page 44

Pintyőke Fesztivál, Nagykanizsa    A gyermek óvodás korban rendkívül fogékony, mindent befogad, minden érdekli, és mindent utánoz válogatás nélkül. Ezért fontos, hogy életkoruknak megfelelő szintű, művészi értékű zenei, játékos, kézműves anyaggal és tudással ismertessük meg őket, s hogy ebben a magyar néphagyomány ápolása is mind hangsúlyosabb szerepet kapjon.

H

agyományos paraszti kultúra a rendszerébe nem illeszkedő dolgot nem fogad be, mert érlelődő, letisztult formákat őrző kultúra. A népművészetben érvényesül az anyag-szerkezet-funkció egysége. Sohasem öncélú, rigmusokkal, hiedelmekkel, manuális tevékenységekkel kapcsolódik össze. Világkép, hiedelmek és kollektív tudat tükröződik bennük. A parasztember számára a túléléshez szükséges tudásanyagot tartalmazza, amely rendszerben mindennek jól meghatározott szokásrendje volt. A tárgyi és szellemi népi játékvilág nemzedékeknek jelentette a munkába való belenevelődést, s alkalmas eszközeit. A gyermekek a fejlettség bizonyos foka után a játékaik anyagát a felnőttek szellemi és tárgyi világából vették, s játékká formálását egyre több önállósággal végezték. Kiformálták tárgyaikat, s ezekhez fűzték játékos cselekedeteiket, mondókáikat, dalaikat. Örömüket lelték bennük, s játékos céljaik szolgálatába állították környezetüket, nyelvi szókészletüket és a szellemieket is. Ez nem módszer, hanem rendszer: a hagyomány által kialakított szokásokkal, rítusokkal, magatartási mintákkal, sajátos megjelenési formákkal. Egyetlen eleme kiemelve nem adja vissza a hangulatot, érzelmeket, szellemiséget, értékeket, a belső hajtóerejét. A ma egyre jobban terjedő digitalizált kulturális formák nem túlzottan kedveznek az ember természetközeli létformáinak. Márpedig az ének, a játék, a tánc, valamint a kézműves foglalatosságok, még ha gyökereik a múltba nyúlnak is vissza, sokkal inkább szolgálják a gyerek személyiségének fejlődését, lelki épülését, mint a mai világ rafinált „videócsodái”. Minden tevékenységünkkel környezetünket formáljuk, s ízlést, érdeklődést alakítunk, ismeretanyagot nyújtunk. Fontos azonban, hogy ezt magas színvonalon tegyük, s ennek igényét törekedjünk minél szélesebb körben kialakítani. Ha ezt szem előtt tartjuk, s ízlést, esztétikai érzéket akarunk alakítani, az elméleti, gyakorlati és közösségi értékeit akarjuk emberközelivé tenni, akkor jó hangulatú, átgondolt, értékes, használható, gyakorlatias rendezvényt és

44

elfoglaltságot kell nyújtani a résztvevőknek és érdeklődőknek. Mi is arra törekedtünk, hogy a fesztivál mindig színvonalasabb, több értéket nyújtó legyen. Az indításnál az alapötletet az adta, hogy a hagyományos önellátó paraszti kultúrában szerves egységben voltak jelen a kézművesség (mint az önellátás és iparosság alapja), a tánc (mint igazából egyetlen szórakozási forma, mely meghatározott keretek között zajlott például ismerkedés, udvarlás, mulatságok alkalmával). Mindenki számára természetes volt ez, s már gyermekkorban a gyermekjáték – és gyermektánc – révén belenőttek ebbe a világba a gyerekek, amíg el nem érték a felnőttkort. Jól meghatározott rend szerint zajlottak az események. Ebben a rendszerben mindenki tudta, hol a helye, s mit várnak el tőle nemét, korát és társadalmi helyzetét is figyelembe véve. Idén negyedik alkalommal találkoztunk ilyen körben. Örömteli, hogy a fesztiválra évről-évre ugyanolyan lelkesedéssel, érdeklődéssel, izgalommal készülnek gyerekek és felnőttek. Az óvódás korosztálynál teljesen természetes, hogy egy-egy produkció nemcsak néhány hétig tartó felkészülés, hanem hosszú folyamat eredménye. Ami igazából határt szab az utazásnak, az a pénz, illetve meghatározó még az óvodai gyermeklétszám alakulása is.

Az első Pintyőke Fesztiválra 17, a másodikra 23, a harmadikra 18, a negyedikre 17 csoport érkezett Zala, Somogy, Veszprém megyéből, Budapestről és Szlovéniából. Az utolsó találkozón sajnos 8-9 csoport pénzhiány miatt nem vett részt. Az ittlévő sok-sok óvodás játszott, énekelt és kézműveskedett önfeledt örömmel, kíváncsian keresgélték a kiállított gyermek kézműves munkák között a sajátjukat. A produkciókon látszott a tudatos, tervszerű felkészülés. A gyerekek előadásában játékfűzéseket, gyermektáncokat és szokásokat láthattunk (tavaszvárás, lakodalmas, vásárosdi, farsangi csúfoló, zöldágjárás, lilázás, pünkösdölő, szüret, komatálazás, májusfa kitáncolás). Horvát, cigány és szlovén produkciók is színesítették a találkozókat.

folkMAGazin

Mivel kicsi gyerekekről van szó, akik nem képesek hosszú ideig egymás produkcióit figyelemmel kísérni, számukra a taps, és a dicséret a fontos. Hogy ne unatkozzanak, odakinn kézművesek várták őket, akikkel gyerekek és felnőttek egyaránt dolgozhattak. Ezek a szakmák a jelen társadalmi tendenciák mellett kezdenek háttérbe szorulni, de kézműveseink elszánt emberek, s azon munkálkodnak, hogy ezt a folyamatot fékezzék. Kosárfonó, csuhés, szövő, bőrösök, babások,

fafaragók várták, hogy megmutathassák mesterségük alapfogásait. Az ő munkáikat is megcsodálhatták vendégeink. Mellettük gyerekek és óvónők is elhozták alkotásaikat, s idén már 7 óvodában készült tárgyakat nézegethettünk. Örömteli, hogy évről-évre egyre több a gyermekmunka. Polai Józsefné nyerges szavait idézem: „Abban a hitben és reményben vállaltuk a felkérést, hogy a mai gyerekek a technika világától távolabb kerülhetnek, és újat, mást ismerjenek meg. Megérezhetik szívükben azt az örömöt, amit egy tárgy elkészítése jelent, így lelki világukhoz közelebb kerülhetnek azok a természetes anyagok, amelyek ősidők óta léteznek és körülvesznek minket. S nem utolsó sorban mindez a gyerek finom mozgásainak fejlődését is segíti. Idén a kézműves foglalkozásokon a kétszer annyi gyermek részvétele mellett jóval kevesebben vettek részt, mint az előző évben. Az elmúlt esztendőben nem akadt olyan gyermek, aki ne vett volna részt a foglalkozásokon. Az asztaloknál sorban álltak, ami az érdeklődésüket mutatja. Örömtől sugárzó arccal újságolták szüleiknek, óvónőiknek: Ezt én készítettem! Most

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

Advertisement