a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 40

Életben tartani a ránk hagyott örökséget 50 éves a Hajdú Táncegyüttes „Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel / A népek lelkét s nemzetek ízléseit.” – jegyezte le Berzsenyi Dániel, A táncok című versében. Napjainkban, különösen időszerűek e sorok. A lélek meg az ízlés. Veszni látszó javak, amelyeket gyermekeink lassan-lassan hírből ismernek csupán. Mert bizony beteg a mi nemzetünk lelke, az ízlése pedig már régóta mások kénye és kedve szerint formálódik. Mert lélek az, amely nem tiszteli apáitól örökölt hagyományait, elei kultúráját, véreinek emlékét? Ízlés az, amelyet valahonnan a távolból – a nemzet határain jócskán túlról – egy „vezérürü” hamisan csengő kolompja igazgat? Hol van már a hagyomány, a dal, a tánc, amely „játszi ecsettel” festegeti lelkünket hol borúsra, hol pedig vigasszal telire? Hol van már az a nagy paletta, az a nagy ecset, amely egykor a Dunántúl, a Dél-alföld, a Tisza-hát, Szilágyság, Mezőség, Kalotaszeg, a Székelyföld, Gyimes vagy éppen Moldva varázslatos színeit keverte egybe és vitte a nagy Kárpát-medence vásznára? Néha azért itt-ott felvillannak ezek a szép színek, megszólalnak a régi mu1960-tól jegyezték az együttest, Építők Hajdú Táncegyüttesként, zsikák, pörögnek a szoknyák, csattognak a csizmaszárak. Ilyenkor megamelynek akkori vezetője a már említett Varga Gyula lett – ezúttal egy nyugodhat kissé nap mint nap fakuló lelkünk, hogy van még, aki mártoszemélyben. A napjainkra kiterebélyesedett debreceni néptáncmozgalom gatja „Berzsenyi ecsetjét”, hogy van még, aki színeket és vidám vonalakat „Gyula bácsija” mély és időtálló alapokat készített elő a jövő hajdúsainak. pingálgat ebbe a szürke világba, beteg lelkünk gyógyulására. Az 50 éves fennállás a szakember, kutató, táncgyűjtő Varga Gyula áldoA XXI. század első éveiben egy új világrend kialakulásának, az embezatkész munkáját igazolja, aki már akkoriban az országos néptáncmozri lélek teljes elsivárosodásának korában, „Európába vezető utunk legvégalom leghaladóbb, mégis a táncvilág százados gyökerekhez visszanyúló gén”, poroljuk hát le Berzsenyi gondolatait! Nagy szükségünk van rá! Mit irányzatát követte. Vendégkoreográfusokat hívott a cívisvárosba, és maga is jelent ennek a népnek, Kárpátok koszorúzta területén, a hagyomány, is kísérletezett az eredeti néptánc feldolgozásának újszerű lehetőségeivel. a kultúra? Bizton állíthatjuk, hogy az életben maradást, a túlélést! Ezt a Törekedett arra, hogy ne csupán a szovjet Mojszejev Együttes munkámögöttünk tudott, több mint ezer-száz év számtalanszor igazolta már. jából átplántált irányelvek érvényesüljenek a honi színpadokon, hanem A múltat idéző „színek” közül talán a tánc a legrégebbi. Valamikor a ott a magyar néptánckincs valós arca is megmutatkozzon. (Bár, mint azt jégkorszaki ősember barlangjában születhetett, egy kemény munkával eltudjuk, azokban az időkben az ilyen jellegű törekvések gyakran az egekig ejtett, kihűlt mamut teteme körül. Azóta töretlenül társa az embernek emelt falakba ütköztek.) – „sír”, amikor szomorú az, és „nevet”, amikor vigad az istenadta. Nagy A töretlenül fejlődő, sikereket halmozó, a néptáncot egyre több fiagondolkodók és egyszerű parasztemberek egyaránt, számtalanszor prótallal megismertető együttes hamar meghatározó bázisa lett a honi népbálták megfogalmazni, hogy mit is jelent valójában egy nemzet számára táncmozgalomnak. Igen, mozgalomnak! Persze, nehogy bárki is az 50-es, a tánchagyomány. Van, aki történelmünket látja meg a lépésekben, akad 60-as évek mozgalmi világába próbálja illeszteni a táncosok törekvéseit! olyan, aki anyanyelvként tiszteli. – Egy dologban azonban mindenki Az országban gombamód szaporodó táncegyüttesek és azok hitvallása egy egyetért: táncainkban a magyar lélek él, egyik részese a másiknak és ez közös céllá olvadt az idők múlásával. Utána kapni kiveszőfélben tengődő visszafelé. Hát így tiszteljük a néptáncot és mindazokat, akik számunkra hagyományvilágunknak, és megőrizni azt. Hej, ha minden mozgalom megőrizték és ápolgatják, napjainkban is! ilyen nemes törekvéseket tudhatott volna magáénak... A debreceni ÉpíHálaindító azoknak a néptáncegyütteseknek a száma, amelyek hitvallátők Hajdú együttese pedig egyre csak gyarapodott, repertoárja színesedett. sukként tisztelik a hagyományőrzés és átörökítés feladatát. Debrecenben Ezeket a színeket és sikereket azonban 1965-ben sötét gondok árnyékolis szép számmal akadnak csoportok, akik ezen gondolatok mentén jöttek ták be, amelynek következtében Varga Gyula lemondott az együttes vezelétre és dolgoznak azóta is – nagy elszántsággal. Ilyen a debreceni Hajdú tői tisztségéről. Táncegyüttes is, amely 2003-ban nemes évfordulót ünnepel. De aki egyszer megérzi a sikert, ez esetben a tánc ízét, szokták volt monNyugodt szívvel nevezhetjük fél évszázados sikertörténetnek azt az ötdani... A táncosok a kialakult közösséget, a nemes célokat féltve – amely a ven évet, amelyet maga mögött tudhat a Hajdú. néptáncot azóta is élteti –, nem adták fel. Kardos Lászlót, az akkori DebAz 1950-es években, fiatal munkásosztálybeliek közösségi igényének receni Népi Együttes asszisztensét kérték fel, hogy tovább igazgassa az kielégítésére alakult meg az Építők Népi Tánccsoportja. 1953-ban Zámbo„Építőket”. Személyében egy olyan pedagógust, művészeti vezetőt nyert ri István, az Építők Kossuth Lajos Művelődési Házának akkori igazgatója az együttes, aki záloga volt a sikereknek úgy, hogy végig szem előtt tartotta hívta életre a tánccsoportot. A szakmai munka koordinálását és a vezetést a néptáncosok „szellemi küldetését” is. Nem csak a várost, szűkebb körBéres Andrásra és Varga Gyulára bízta. Már ezekben az években megkeznyezetünket, a régiót ismertette meg a „Hajdúkkal” és őseink táncaival, dődött az a tudatos nevelőmunka, amely később meghozta gyümölcsét hanem országos, mi több, nemzetközi publikumokat is lenyűgözött az – a tánccsoportot országosan elismert hírű együttessé tette. Na, de ne roegyre gyarapodó táncegyüttes. Kardos László a táncegyüttes vezetésével, hanjunk ennyire előre! igazgatásával mintegy negyed évszázadot töltött el. A stafétát Kiss József,

fotó: Kapás Tamás

40

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

Advertisement