Page 27

terének, összefüggéseinek, kezdeteinek hiteles megismeréséhez. Gyurka ebben az időben emlékeim szerint még nem tartozott az Akadémián Kodály Zoltán csoportosulásához, de viszonylag sok lehetősége nyílt otthoni munkára (félmunkaidősként dolgozott a Népművelési Intézetben). Ez a helyzet nem mindig volt felhőtlen, sem az intézetben, sem otthon. Ha visszafogottan, de szólt erről is. Úgy láttam, nagyon egyedül érzi magát, s jólesett könnyíteni fájdalmain. Szívesen látott volna munkatársának, ha besegítek a felgyűlt anyag feldolgozásába, főleg a táncírásba áttételt illetően. Mindig mondogatta, hogy nekem, mint mérnöknek, s jó rajzolónak ez gyerekjáték lenne. Néha még dühös megjegyzésekre is fakadt, amikor ismételten visszautasítottam. De mi tagadás, én is nagyon szétszakítottan éltem. Feszültségekből – még ha azok más természetűek voltak – nekem is kijutott. Súlyos felelősséggel járó, ellentétes jellegű mérnöki és művész-alkotói feladataim mellett két tehetséges, hangszeren tanuló gyermek nevelésében is részt kellett vennem, melynek súlya rám hárult. Festőművész feleségem szervezte a család ellátását, annak összefogását és saját, de a családot is kisegítő művészi törekvéseinek megvalósítását (az éjjel és a nappal felhasználásával). A Pesti Színházban a bogártelki kalotaszegi legényes kiemelkedő sikere 1968-ban valószínűleg megerősítette Gyurkát az eredeti táncok széleskörű elterjesztésének időszerű és sikeres lehetőségében. Mindezt örömmel nyugtázta is nekem: „...láthattad magad is – mondta –, ha az eredeti táncokat valaki stílusosan képes eltáncol-

ni, annak nagy sikere van.” A következő évben, talán másfél évi szünet után a Vadrózsák együttes az új művészeti vezető alatt vészes állapotba került, s a szakszervezeti vezetés megkeresett, vállaljam el újra az együttes összerendezését, felkészítését; emlékezetem szerint ez 1969 körül történt. Nagyon kritikus idő volt. Csak Halmos Béla visszaemlékezéséből ismerem, hogy Sebő Ferivel Gyurkánál éppen ebben az időben jelenhettek meg, segítséget kérve. A Vegyipari Szakszervezet megdöbbentő módon ezzel egy időben oszlatta föl, szüntette meg a Tímár Sándor vezette Bartók táncegyüttest. Hallottam arról, hogy ott is problémák vannak, de saját fülemmel kellett meghallanom a felszólítást a Szaktanács magas rangú vezetőjétől, valahogy így: „Falvay elvtárs! Megszüntettük az elmúlt napokban a Vegyipari Együttest, légy szíves, menj át a kosztümtárukba, és amire szükségetek van, azt, leltárt felvéve, szállítsátok el!” Döbbenten hallgattam, ilyenkor nem lehet kérdezni... (Ez ilyen egyszerűen megy?) Átmentem, gondoltam körülnézek, miről lehet szó. Láttam a SZOT együttes Kascsák Margit által festett román kosztümjét, ezt ők is úgy kapták, amikor a SZOT együttest feloszlatták. Gondoltam, ezt az egyet elviszem, hátha szükség lesz rá! (Semmi más nem jöhetett szóba!) A mai napig megvan. Ebben az időben két minisztérium munkáira kiterjedő, vezető mérnöki és főszakértői megbízásom ellátása mellett, a Vadrózsáknál alkotó és irányító művészi munkát végeztem. Mindkét feladatköröm ellátásával feletteseim magas szinten elégedettek voltak. A Vadrózsáknál ekkor az együttes többségét – néhány

megmaradt idősebb táncos mellett – teljesen gyakorlatlan fiatalok alkották. Az agrigentói fesztiválra, Szicíliába küldött Vadrózsákat kéthárom hónap alatt kellett felkészítenem. Ez nem volt kis felelősség. Az ekkor Gyurka körül zajló párhuzamos történéseket csak évtizedek múlva, a táncházmozgalom 30 éves jubileuma ünnepi szónokainak visszaemlékezéseiből tudom összerakni, melyeknek bizony Gyurka barátom volt a főszereplője. Tímár Sándor, Vásárhelyi Laci és Gyurka a SZOT együttes alapító tagjai voltak. Mind Vásárhelyi, mind Gyurka a végveszélybe került Tímár Sanyi és a Vegyipari együttes megmentésére szövetkeztek. Ez nem ment könnyen, de végül is sikerrel járt. Ma már nem vitás előttem, hogy ebben Gyurka kiemelkedő és meghatározó szerepet játszott, mert az elmúlt időszak felismeréseiből megérezte a csillagok kedvező állását célkitűzései megvalósításához: Először is, kinézte a Halmos-Sebő párosból, hogy az eredeti és stílusos zenei kíséret – végre „ezekkel a mérnökökkel” – egyenesbe kerülhet (mint ahogy tökéletesen bekövetkezett). Másrészt, erre a feladatra kitűnő társra akadt Tímár Sándor személyében, aki a kényszerhelyzetben egyszerűen rá is szorult a baráti támogatásra, hogy talpon maradhasson. S végül, ott van a rászoruló együttes készen, akik hálásak lesznek, és azt csinálják, amit ő elgondolt! Gyurkán kívül a szükséges tényezők mind együtt, még soha senkinek nem álltak ehhez a célkitűzéshez rendelkezésére! Ennek tudatában vette rá Gyurka Vásárhelyi Lacit (a „hivatalos" Népművelési Intézet

Magyarbece, 1956. – Falvay Károly felvétele

folkMAGazin

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

Advertisement