{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 24

20 éve nincs közöttünk

„Martin Gyurkára emlékezem” Mai fiatal barátaim számára fél évszázadnál régibb emlékek morzsáit, barátságunk kezdetét elevenítem fel, idézem meg. 1947 ragyogó tavasza lehetett, amikor a Parasztszövetség frissen alakult Csokonai Együttesében, a Báthory utcai „próbateremben” megismerkedtünk.1 Gyurka 15-16 éves, vékony, mindig mosolygós, szemüveges gimnazista fiú volt. Ekkor már egyetemet végzett, szigorló mérnök voltam 23-24 évesen; népfőiskolai tanárkodásom, vállalt kötelezettségeim mellett utolsó vizsgáimat rakosgattam le. Gyurkánál többször voltam a zuglói, Miskolci út környéki lakásukban (akkor csak a Mexikói útig járt a 44-es villamos), édesanyját, édesapját is jól ismertem. Társamnak éreztem őt törekvéseimben és nagyon imponált a táncos érdeklődése.

E

bben az életkorban 7-8 év korkülönbség viszonylag nagy idő. Mi a magyar táncművészet különleges szeretetében kötöttünk életre szóló barátságot. Akkor már nemcsak két nagy színházi előadás sikerei, és ezekben szólisztikus szerepeim után voltam. Egyedül vittem sikerre az első Munkás Kultúrversenyen a Ruggyantagyár együttesét (1947). Ez nemcsak táncos siker volt, hanem a kor nagy politikai és tanári sikere is. Kitűnt (amire én így soha nem gondoltam), a magyar hagyományokat nemcsak a parasztság,

de a munkásság is képes vállalni.2 Ezt a politikai felismerést az akkori központi pártirányítás helyesen karolta fel. A siker következtében országos táncos mozgolódás indult el. Ami bennünket később szorosabban hozott össze, Molnár István Magyar Tánchagyományok című, 1948-ban megjelent könyve volt, melynek nyomdai és előkészítői munkáiban közre is működtem.3 Az elkövetkező években e könyv táncainak Gyurka lett a legjobb ismerője. A közös táncismeret és szeretet alapozta meg barátságunkat.

Sem a táncházas mozgalom előtt, sem utána nem tudok arról, hogy valaki legalább közölte volna a Molnár-könyv szellemi koncepcióját (szerkezetét és törekvéseit), melyet indulásunkban mindketten korszakalkotónak éreztünk.4 Majd később mindez bennünk is a feledés homályába süllyedt. (Molnár a figurák leírását típusokba rendszerezte, ritmikai beosztással, és ábrázolva „ahogy a filmszalag mutatta”.) A mozgás sajátosságai alapján a magyar táncok hasonlóságot mutató figurakincsét hét fejezetre osztotta: 1. Talajt ütögető, dobogó figurák (65) 2. Bokázó vagy bokaverő figurák (28) 3. Sarkazó-hegyező figurák (35) 4. Csizmaütögető, tapsoló figurák (32) 5. Eszközös táncok figurái (15) 6. Férfitáncok, ahogy a filmszalag mutatta 7. Páros táncok, ahogy a filmszalag mutatta

A könyvben korszakalkotóan újszerű és széleskörűen feldolgozott magyar tánckincs összesen 185 figura leírását tartalmazza Néhány közölt táncfolyamat megeleveníti a figurák térbeli és időbeli megjelenését. Molnár – a mai napig szokatlan módon – a magyar táncok előadói mozgásvilágát stílus-egységben látta. Rendszere ennek a magyar mozgás-stílusegységének (legyen az pásztortánc vagy legényes) elemi bontását dolgozta föl. Mindig szem előtt tartotta ugyanakkor a mozgás továbbfejlesztésének lehetőségét is. (A palóc vagy a szegedi tájszólás „kiejtési” sajátosságait nem lehet tovább fejleszteni, felnőtt korban el sem lehet sajátítani.5) Nem „tájnyelvekben”, hanem a sajátosan magyar táncnyelv „irodalmi” egységének jellemző jegyeiben, azaz „stílusában” gondolkodott. Ezek leírásában Pista bácsi saját rendszerének jelzett elemeit használta föl. Gyurka a 185 leírt, különböző táncokban előforduló figurák nagy részének elnevezését és betűjelét is jól ismerte. Valahogy így: T /14, B/9, S/3 kétszer jobb és ballábbal stb. Ebből eredően egyes, Molnár által leírt táncfolyamatokat is el tudott táncolni. Teljesen elsajátította mesterünk célkitűzését, melynek központi témája, a magyar néptáncok stílushűségének szem előtt tartása, életünk végéig megmaradt. (Gyurka erre vonatkozó táncos felkészültségét ismeretségi körömben egyedül Vásárhelyi László emlegette fel a későbbiekben.) Gyurka még gimnazista volt, amikor nekem rendszeresen helyettesítenem kellett Pista bácsit a Testnevelési Főiskolán, a Fővárosi Tanács által szervezett Rákóczi úti tanfolyamokon és másutt. A táncokat tanító tanároknak kötelezővé vált szakmai tanfolyamon a magyar néptáncok elsajátítása. Fiatalon olyan táncos nagyságokat taníthattam, mint Bordy Bella, Géczy Éva, akik az Operaház prímabalerinái voltak, s meg akarták tartani korábbi tanári felkészültségüket. Sürgetésemre, Pista bácsi 1948 november végén Harsányi Istvántól, a Magyar Művelődési Intézet igazgatójától támogatást szerzett kettőnk számára Abaúj-Zemplénbe tervezett gyűjtőútra. Gyűjtőúton Szlovákiában (Archív fotó Borbély Jolán gyűjteményéből)

24

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

Advertisement