Page 18

Éjjel-nappal állt a bál IV. Országos Maratoni Folk Hétvége, Eger Amikor 2000-ben először felmerült egy háromnapos non-stop folk hétvége gondolata, sokan kétkedve fogadtuk az ötletet: vajon lehet-e egy vidéki városban ilyen hosszú időre megfelelő színvonalú fellépőket és kitartó közönséget toborozni? Aztán mindjárt az első „maraton” rácáfolt aggodalmainkra, s a rendezők várakozásait is felülmúló érdeklődést váltott ki. Nem volt hiány sem kitűnő együttesekből, sem éjjel-nappal táncolni kész, lelkes fiatalokból. A siker felbátorította a szervezőket, s azóta minden márciusban sor került az eseményre... Pedig a kilátások egyik évben sem voltak rózsásak! Már maga az időpont is veszélyt rejt magában, hiszen gyakran van ugyanekkor vagy közeli időpontban valamilyen más nagyszabású rendezvény – az idén is csak egyetlen hét választotta el az Országos Táncháztalálkozótól –, vagy valamely ünnep közelébe esik, amikor a szünet miatt éppen a leginkább várható közönség, a diákság jó része távozik a városból. Az időpontnál is nagyobb probléma azonban megfelelő számú és színvonalú zenekar és más fellépők biztosítása egy időben. A szervezőknek sokszor már akkor kell velük

bonyolítani a koncerteket, táncházakat, egyéb programokat. A két előadóterem is hozzásegítette az Ágoston László által vezetett lelkes rendező csapatot, hogy a műsorokat blokkokba rendezzék, s aki nem akar az egész rendezvényre szóló belépőt venni, annak lehetősége van csupán egy-egy ilyen blokkra befizetni. Sajnos, a támogatások szűkös (és sokszor bizonytalan) volta arra is rákényszeríttette a rendezőket, hogy egy-egy nevesebb előadó műsorára az átlagosnál többet is elkérjenek. Így aki nem akar három napig jelen lenni, de többféle program is érdekelné, választásra

A Szászcsávási Zenekar a Vagabond c. film forgatásán (fotó: Szilágyi Lenke)

egyeztetniük és időpontot lekötniük, amikor még nem is látják teljesen, milyen összeg áll rendelkezésükre a találkozó megrendezésére. Így egy kissé minden év „ugrás a sötétbe” a finanszírozás szempontjából. Ráadásul talán a város vezetése sem ismerte még fel igazán a program jelentőségét – jóllehet, az Egri Tavaszi Fesztivál hivatalos programjának része. Most, hogy a fesztivál értékelését olvasom a Városi Újságban, még egy mondat erejéig sem említik meg ezt a méreteiben, látogatottságában minden bizonnyal egyik legjelentősebb márciusi egri kulturális eseményt. A folk hétvégére minden évben a Művészetek Háza (korábban Ifjúsági Ház) épületében kerül sor, ahol a kevesebb nézőt befogadni képes, de hangulatos átriumban és a nagyobb, emeleti színházteremben váltakozva lehet le-

18

kényszerülhet, hogy hány blokk megtekintését engedheti meg magának. Az idén is többször voltam tanúja ilyen dilemmáknak, hogy vajon inkább erre vagy arra a részre kellene befizetni. A rendezvénynek vannak rendszeresen visszatérő előadói, de mindig akadnak olyanok is, akikkel még soha nem, vagy legalábbis nagyon régen találkozhatott az egri közönség. Az idei esemény mindjárt egy ilyen különlegességgel indult: az egriek még nemigen hallhatták, láthatták városukban a Szászcsávási Zenekart. A Jámbor István vezette együttes mind zenéjével, mind a zenészek táncos produkcióival hamar meghódította azokat is, akik eddig nem hallottak róluk. A hangosítás nélkül, az átrium jó akusztikáját kihasználva játszó muzsikusokat nehéz szívvel engedte

folkMAGazin

csak el a lelkes közönség. Őket a helyi Gajdos együttes követte a táncházával. A zenekar átalakuláson megy keresztül, hosszú évekig tartó stabil összeállításuk megváltozott, de ez nem befolyásolta a táncház hangulatát, ami főleg a „táncmester” Barsi Csabának köszönhető, aki játékokkal, legényes versennyel és egyéb ötletekkel biztosította a jó hangulatot. A program más együttesekkel hajnalig tartott – de nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha három napig éjjel-nappal minden programon magam is ott lettem volna, így beszámolómban nem is törekedhetek a teljességre. A szombati nap gyermekek részére rendezett táncházzal indult a helyi Haddelhadd együttes zenéjére. A nagyobbak első jelentősebb eseménye a Csík együttes táncháza volt – sajnos, még mindig Csík János nélkül. Az egy órakor kezdődő programnak az első percekben nem sok esélyt adtunk; alig lézengtek néhányan a teremben, de a szatmári táncok hamarosan előcsalogatták valahonnan a táncolókat. Délután a Kalyi Jag adott nagysikerű jubileumi koncertet. Az est – és talán az egész hétvége – csúcspontja az Ökrös zenekar koncertje volt. Bár régi együtteséből már jóformán csak ő maradt, Ökrös Csaba jelenlegi zenészei társaságában is elbűvölte virtuóz játékával az egrieket, akik közül ma már talán csak kevesen tudják, hogy városunkban kezdte táncházi karrierjét. Hallhattunk tőle bonchidai, gyimesi, kalotaszegi, jódi muzsikát, kun verbunkot, s részleteket készülő új Rákóczi-lemezéről. Szombat éjszaka a Kerekes együttes játszotta a főszerepet. Éjjel kettőkor kezdődő táncházuknak ugyan szintén nem sok esélyt adtak a kétkedők, de – a jelenlevők elbeszélése szerint – a végén a nagyteremben mégis három körben fértek csak el a táncolók. Az ő táncházukat is Barsi Csaba vezette, akár a Gajdos és a Csík együttesét. Vasárnap délelőtt elég hálátlan időpontra maradt a Dűvő. A kisebb, de nagyon hálás közönség lelkesen tapsolt az együttes műsorának, mely a hozzájuk legközelebb álló palócföldi és gömöri zenén kívül más tájegységekre is kiterjedt. A háromnapos esemény hatásos befejezése volt a Ghymes-koncert. A korábbiakhoz hasonlóan most is ők vonzották a legtöbb nézőt. Előadásukra sok olyan ember is eljött, aki a maratoni egyéb programjait nem látogatta. Rajongóik megvehették legújabb lemezüket, a Héjavarázst és a nemrégiben a zenekar történetéről elkészült könyvet is. Az idei program a korábbiaknál talán kicsit szerényebbre sikerült. Kiszámíthatóbb, idejében adott támogatás a szervezőket jobban segítené a műsor megtervezésében, s a jegyek is olcsóbbak lehetnének, s ezáltal a résztvevők nem kerülnének választás elé, hogy hány műsorblokkot engedhetnek meg maguknak. Abkarovits Endre

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

Advertisement