__MAIN_TEXT__

Page 14

„Tágasságot nekünk is!” A XXII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár „Ahol még az a hit nincs meg, hogy pénzen mindent meg lehet szerezni: ott még értékelik a pénzen megvehetetlen értékeket.” (Kodály Zoltán)

H

angos, sivalkodó időket élünk. Nem lehet az utcára kimenni, valahova betérni anélkül, hogy ne süvöltsön valamilyen zene, reklám. Napjainkban a zene háttérzajjá törpült, a műsorvezetők vásári kikiáltóként rikoltoznak. „Civil államok szigorúan ellenőrzik a kábítószerek forgalmát” – írja Kodály Zoltán. „A zenei kábítószer minden fajtáját szabadon terjeszti a rádió, gramofonlemez, a lokálok, senki se törődik vele. Hatása nem kevésbé vészes, mint a testieké. ... Az élelmiszerek hamisítása ellen törvények vannak. Mikor lesznek a sokkal fontosabb lelki táplálék hamisítása ellen?” A zene és a tánc a hagyományos paraszti kultúrában nem háttérjelenség volt, hanem az élet szerves része. Amíg a paraszti élet hagyományos

formái teljesen nem bomlanak föl, addig a zene is végzi „feladatát”. A születéstől a halálig jelen van, el nem hagyja az embert. A paraszti kultúra zenéjét tekintve önellátó volt. Gondoskodott nemcsak a szükséges zenéről, de a zenészekről is. A zene és a tánc beépült az ember életébe a közösségi és az egyéni lét kifejezőjeként. Az emberek nem kultúrát teremtettek és hagyományoztak át, hanem élték mindennapjaikat, ünnepeiket. A mi életünkben ezek már kulturális tevékenységek. Életünk modernizálódott, egyszerűsödött és sok szempontból sivárabbá vált. És árvábbak lettünk. Elvesztettük az önkifejezés, a lelki megújhodás eszközét, a zenét és táncot, a közösen megélt örömöt és bánatot, s vele az együvé tartozás élményét. Pedig a lélek kapaszkodik ma is, a valóságshow-k lélekromboló, kultúraellenes világában. Erről tanúskodik az évről évre a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett (idén a XXII.) Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár is. Tömegeket vonzott a kétnapos rendezvény, amelyet március 29-30-án tartottak, a Táncház Egyesület szervezésében. Néhány hetes csecsemőtől nyolcvan éves sokat élt emberekig minden korosztály jelen volt. Sokszínű, mindenkihez szóló esemény az SAP Rendezvénycsarnokban és a Körcsarnokban. Nehéz megfejteni és megfogalmazni, mi a titka a kétnapos rendezvénynek. Miért érzi otthonosan magát az ember, hogy lehet az, hogy ismeretlenül is mindenki ismerős? Honnan az a sok kedv, mosolygás? Minden valószínűség szerint a népi kultúra kisugárzása az, ami megérinti az embert. Egy sok évszázados kultúra hitelessége, értéke, rendje mutatkozik meg zenében, táncban, viseletben, tárgyakban. Nagyon érdekes jelenség, hogy a népi kultúra a néptáncmozgalomnak köszönhetően (immár 30 éve) városi kultúrává vált, és ebben a formában – a hagyományos életmód nélkül – is képes továbbhagyományozni önmagát. Aki kapcsolatba kerül ezzel a kultúrával, hozzá szegődik örök életre. Idézhetnénk ismét Kodályt, aki így fogalmazta meg találkozását a magyar dalvilággal: „Amit el akartam dobni: nem akart tőlem elválni, testemhez volt nőve. Ekkor felismertem, hogy ettől akarva sem szabadulhatok soha... Ebbe születtem bele, ebben kell élnem és halnom, itt nem segít kivándorlás.”

14

A Táncháztalálkozó a már megszokott rend szerint haladt az idén is. Délelőtt 10-kor kezdődött különböző helyszíneken zajló programokkal. A kisebbeket – az Örökség Egyesület rendezésében – Aprók bálja címmel délutánig tartó tánctanítás várta, galgamenti, szerb, német, sárréti, szlovák, horvát, somogyi, román, moldvai, bodrogközi és széki táncokkal. Amint látjuk, népek, kultúrák békében élnek egymással; a kultúra soha nem acsarkodik. A táncokat játéktafotó: Gárdi Balázs nítással kötötték össze. A népi gyermekjáték a felnőtt tánc előiskolája volt, de nemcsak a táncé. A közösségi élet szabályait, a nemek viselkedési mintáit, az öltözködés mikéntjét a játékokon keresztül ismerték meg a gyerekek. Mai fogalmainkkal: a gyermek a játékon keresztül szocializálódik, így tanulja meg közössége szokásait, egész kultúráját. Bárcsak a mai gyermekek is hasonló módon szocializálódnának! A gyerekek mindkét nap estig kézműveskedhettek mesteremberek segítségével. Tojást festettek, agyagoztak, babát készíthettek, nem merev műanyagcsodát, hanem rongyból való, kézbe bújó, pörgős szoknyájú, mosolygós bubát. Aki pedig nem kézműveskedett, nem táncolt, bámulhatta a kézműves remekeket és a gyönyörű eredeti viseleteket a NESz kirakodóvásárán. Hiába, a lélek mindenkor vágyik a szépre, jóra. Körülbástyázhatnak bennünket mihaszna, rövid életű termékekkel, hogy minél többet vásároljunk, a szem mégis csak az örökéletű dolgokon vidul, mert ezek a tárgyak nem pusztán áruk, hanem üzenetek, egy kultúra megszólaltatói tárgyi mivoltukban is. A rendezvény szakmai bemutatkozás is egyben, amelyről a nagyközönség sincs kizárva. Talán azért is szeretek ilyen helyekre járni, mert itt nincs megbélyegzés, kizárás, itt minden tárt karokkal fogad. Ha akarom, az enyém is, nem küld el, mindig jó szívvel fogad. A zeneiskolások bemutatójára a „Tágasságot nekünk is!” című program keretében került sor. A kétnapos rendezvény egészére is illik ez a cím, hiszen a népi kultúra sajnos csak rétegkultúra. Pedig ennek ismerete nélkül nem lehetne gyereknek felnőni. Sok minden történt már ez ügyben az oktatásban, de még mindig nem elegendő. Reméljük, hogy az emlegetett tágasság egyszer oda vezet, hogy az iskolákban megismerkedhetnek vele a gyerekek, s a népi kultúra bármelyik ága egyenrangúként szerepel majd a többi művészeti ág mellett. Érdemes lenne egy szakmai napot rászánni a népi kultúra oktatására úgy, hogy minden – együttesben, iskolában – oktató részt vehessen ebben, és közösen határozzák meg – szakmai alapon – a teendőket, célokat, módszereket, ne a szakmán kívüliek döntsenek a kérdésben. Szükség lenne néhány, a népi kultúra iránt elkötelezett oktatáspolitikusra is. Szakmai program a hangszerkiállítás és zenés bemutató is, a Magyar Hangszerész Szövetség szervezésében. Minden gyereket legalább egyszer az életben elvinnék egy ilyen hangszerkiállításra, hogy megnézze ezt a többszörös csodát: a hangszer önmagában gyönyörű műalkotás. A másik csoda pedig az egymáshoz szokott hangszer és mestere együttműködéséből kerekedő zene. A rendezvény meglepetéseként bemutatkozott a Folkrádió, adásukat már lehet hallgatni. Létrejöttük ajándék. Végre megértük, hogy a kattintgatások – korunk népbetegsége lesz lassan – a népzenéhez is elvezetnek. Talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, kellő figyelmet kap-e a népi kultúra a médiában. Szerintem több, arányosabb, méltóbb helyet kellene biztosítani a televízióban és fotó: Gárdi Balázs az írott sajtóban is neki.

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

folkMAGazin 2003/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Egy nyilvános vita utózöngéi; K. Tóth László: Hogyan készült a Vagabond?; K. Tóth László: Merre tovább Fon...

Advertisement