__MAIN_TEXT__

Page 56

„A test járja, a lélek vigad” – Csángó farsang a Fonóban – A farsang a vigasság ideje. A mai élet ugyan télennyáron vigadozik, de a hagyományos paraszti kultúrában a gazdasági és az egyházi ünnepek rendjében meghatározott ideje volt a mulatságoknak. Ősszel Szent András zárta a vigalmakat, ekkor kezdődött az advent, az elcsendesedés, a várakozás, a befelé fordulás időszaka, amikor a lélek fölkészült Jézus születésének fogadására. A karácsonyi ünnepkört január 6., Vízkereszt zárja, ez a kezdő napja a farsangnak, amely húshagyókeddel zárul, hamvazószerdán már kezdődik a nagyböjt. A farsang hossza változó, hiszen a húsvét időpontjától függ, visszaszámlálva a negyven napos böjtöt. Az idén hosszú időnk volt mulatozni, majdnem két hónapig tartott a farsang. Az időszak gazdag hagyományvilágából (disznóölések, lakodalmak, maszkos alakoskodások és dramatikus játékok, farsangi adománygyűjtés) leginkább a bálok, jelmezes fölvonulások maradtak fönn napjainkban. A Fonó Budai Zeneház, hagyományaihoz híven, színvonalas bálsorozattal lepte meg a közönséget. Januárban a Néptáncosok Bálja nyitotta a sort sokszínű programmal, a táncok között Berecz András meséivel, zenés beszélgetéssel Zerkula Jánossal. Ezt követte február elsején a Balkán Bál a Vujicsics és a Balkán Playboys együttessel. Majd február 8án rendezték meg a csángó, február 13-án pedig a klezmer farsangot a Klezmer R’s-szel és az odesszai zsidó és orosz kocsmadalokat játszó Vodku v glotku együttessel. Ahogy ebből a néhány programból is látjuk, a Fonó Budai Zeneház olyasmit tud, amit a politika nem mindig. A kultúra, különösen a tánc és a zene világában nincsenek országhatárok, államhatárok. Hol összefonódva, hol külön utakon békésen, egymást gazdagítva élnek egymás mellett a népek, nyelvek, s köztük nincsenek fölé- és alárendelő viszonyok. Ennek a békés kulturális együttélésnek szép példája a délszláv, csángó és zsidó farsang megrendezése. A Csángó Farsangi Bál – ahogy a csángó táncházakban vagy a tavaszi csángó fesztiválon már megszokhattuk – ismét tömegeket vonzott. Ha azt mondjuk, a zene nem ismeri a határokat, a szó eredeti jelentésében tehát határtalan, úgy a tánc kortalan. Ez az est is erről tanúskodott. Voltak apróságok és idősek egyaránt. A gyimesi és a moldvai csángó zene ezt a kortalanságot támogatja, hisz találunk szilajabb és pihenősebb léptű táncokat is. De nem tánccal indult rögtön az est. A programot a Fanfara Complexa, Bede Péter zenekara nyitotta, ők voltak a ráhangolók, hangulatteremtők. Ezt követte a Tatros harminc perces műsora a színházteremben. Az összeállítás nem a csendes fölütéstől haladt az egyre erőteljesebb megszólalásig, hanem a „Járd ki lábam, járd ki most, nem parancsol senki most!” hangos, pergő ritmusú sorai előkészítés nélküli hirtelenséggel emelték be a közönséget a moldvai zenék ihogatós, táncos világába, hogy aztán újra elcsendesedve, majd megint neki-nekibuzdulva vigyenek bennünket az ismerős dallamvilágban. Nem maradt ki a műsorból az egyik legrégibbnek tartott moldvai dallam, az Édes Gergelem sem. Kavalon szólalt meg, Petrás Mária szép éneke kísérte. Sokszor próbáltam megfejteni ennek a dallamnak a titkát, de nem sikerült.

56

Olyan lassan, döccenve indul, komótos mindvégig. Mint a kihűlt, vénecske szerelem, amikor az ember fogatlanul, mammogva idézgeti, hogy édes Gergelem „Jaj, micsa szép legény vót”. De olyan régen volt már, hogy odáig az emlékezet sem ér. Az ismerős dallamok között fölcsendült kevésbé ismert is, például a „Kövecses víz közepibe...” kezdetű. Egyetlen gondom volt, mint sok esetben máskor is, hogy nem mindig sikerült megértenem az ismeretlen népdal szövegét, pedig szeretném, és hasonlóképpen vagyok az ihogatásokkal is. De szívesen hallottam volna valamelyik együttestől néhány mondatos ismertetést a moldvai farsangról: van-e más szokásuk, mint a miénk, léteznek-e a farsangköszöntők, az adománygyűjtés, a vénlánycsúfolás stb. Mint ahogy fülem a mai rikácsoló, dallamtalan nyelvhasználatban szívesen hallja az ő beszédüket, amelynek dallama nem olyan fakó, jellegtelen, egyhangú, mint a miénk. Talán egyszer majd hallhatunk egy rövidke mesét is, hiszen a szó, zene, tánc együtt lépkednek a hagyományos paraszti kultúrában, s elárvult, pénzelvű világunkban lélekerősítő a mese szava. A Tatros együttes műsorát rögtön tánc követte, fölváltva zenéltek a táncházakból jól ismert zenekarok. A Szigony együttes gyimesi zenét játszott, sokunk kedvencét, aztán a Somos együttes fokozta a táncolók hangulatát. Kívül senki nem rekedt, akár táncolt, akár csak bámészkodott, mindenkit elkapott a jó hangulat, ami a kiváló muzsikának volt köszönhető, illetve a zenészeknek, hiszen a zene is mesterétől kapja a szárnyakat. Valahogy így kell, azt hiszem: a test járja, a lélek vigad, mert a zene és a tánc nem mindennapi dolog. Amikor hátat fordítunk a szürke hétköznapoknak, a zene és a tánc segítségével fölébe kerekedünk a szürkeségnek, lerázzuk a mindennapi göcsörtöket, mosolyogni kezdünk (tánc nem létezhet mosolytalan); lábunk lent toporog, cifráz, s észre sem vesszük, hogy fönt vagyunk. Nem egyedül, magunkba meredő magányban, hanem összekapaszkodva. Sorban, körben, láncban, ahogy a tánc kívánja. Összekapaszkodva testben és lélekben. A szó ehhez kevés, maga az élmény leírhatatlan. S hogy mi a titka? Beállunk egy körbe a zene és a tánc segítségével. Az ősök formázta tűz körüli körbe, elfelejtjük, hogy a fogyasztói világ engedelmes vásárló barmokká akar bennünket átformálni. De a kör nem enged: a kultúra világa. A zene és a tánc köre sem, mert itt más, mitikus köröket járunk, nem egyedül, nem járatlan utakon. A régiek útját, a hibátlan örök körét, a Mindenségét. Csáfordi Magdolna

Országos Nemzetiségi Fesztivál Ráckeve, 2003. április 26-27. Fellépők: bolgár, cigány, görög, horvát, német, román, szerb, szlovák nemzetiségi táncegyüttesek, hagyományőrző együttesek és zenekarok Házigazdák: Kéve Néptáncegyüttes, Bokréta Táncegyüttes Ráckeve Mindkét napon népművészeti kirakodóvásár, nemzetiségi ételek várják a közönséget. A színpadi produkciók mellett magyar táncház a Szalamás zenekar, valamint nemzetiségi táncház a résztvevő zenekarok közreműködésével.

20 éves a Kéve Néptáncegyüttes Jubileumi Gálaműsor: 2003. május 3. Helyszín: Ács Károly Művelődési Központ szabadtéri színpada Együttesvezető: Budai Gábor Tánckarvezető: Kakuk Pál Művészeti asszisztens: Budainé Bakos Mária Közreműködők: Kéve Néptáncegyüttes jelenlegi és volt tagjai Balla Zoltán és Balla Tímea Bokréta Táncegyüttes csoportjai Szalamás zenekar, Fix-Stimm zenekar, valamint meghívott zenészek. Az együttest köszönti Héra Éva, a Hagyományok Háza osztályvezetője. Az előadás megtekintése díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk! Bővebb információ: Budai Gábor igazgató Tel.: 24/518-650, 24/424-150 Fax: 24/518-651 E-mail: muvkozp@axelero.hu

A Marczibányi Téri Művelődési Központ programjából — KŐKETÁNC GYERMEKTÁNCHÁZ VASÁRNAPONKÉNT 10-12 ÓRÁIG — Tánc- és énektanulás Sándor Ildikó, Palya Bea, Halmos Kata és muzsikusok segítségével. — ÁPRILIS 8. 14.30; ÁPRILIS 26. 19.00 – KALÁKA KONCERT — — GUZSALYAS TÁNCHÁZ MINDEN SZERDÁN 20-01-IG — Moldvai és gyimesi csángó táncház ének- és tánctanítással, zenél a SOMOS a SZIGONY és a FANFARA COMPLEXA zenekar. — KÁRPÁTIA TEAHÁZ ÁPRILIS 5-ÉN 19 ÓRÁTÓL — A moldvai csángó muzsika tágabb zenei környezetének megismertetésére, több művészeti ág (fotó, kiállítás, bábjáték, mesemondás) bevonásával, havonta egy alkalommal. — ÁPRILIS 7. 19.00 – A CALCUTTA TRIÓ INDIAI ZENEKLUBJA — További információk: Hajdú Zsófia Csenge (438-1027, 70/335-6284)

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

Advertisement