__MAIN_TEXT__

Page 45

Egy vendég szemével

Éjfél után A Szentendre Táncegyüttes évadzáró műsora

Tudósítás a IV. Temesvári Táncháztalálkozóról Aki „alkalmival” (azaz autóstoppal) érkezik Kiszombor felől Temesvárra, az egyórányi sétára számíthat, míg leér a magyar-román határig a XII. századi katolikus templomáról és Szent István-szobráról ismert magyar községből. Onnan viszont szinte biztos lehet, hogy Temesvárig viszi a hazatérő román rendszámú kocsik valamelyike. Így történt ezen cikk írójával is, akit a román sofőr mosolyogva invitált kocsijába, és tört magyarsággal érdeklődött úti célja iránt. A négynyelvű Temesvár környékén megszokott dolog, hogy szerbek, németek, románok, magyarok példa értékűen segítik egymást, hiszen nyelvi és kulturális hovatartozásuktól függetlenül ez mindnyájuk hosszú távú érdeke. December 7-én a temesvári Tanulók Házában, a XII. TMD Fesztivál keretében gyűltek össze a néptánckedvelő fiatalok. Az Illyés Közalapítvány támogatása lehetővé tette, hogy a rendezvényre – amelynek szervezői a Temesvári Magyar Diákszövetség és a Guzsalyas Néptánccsoport tagjai voltak – távolabbról is meghívhassanak magyar csoportokat. A gálaműsorban több száz néző tapsolt a fellépő temesvári és környékbeli együtteseknek, és gyönyörködött a kolozsvári egyetemisták néptáncaiban, akiket Moldován H. István és zenekara kísért. A Bokréta tagjai – akiknek a temesvári Bartók Líceum ad otthont – dél-alföldi és rábaközi táncaikat gyermekjáték-keretbe ötvözve mutatták be. A végvári Csűrdöngölő székely, dél-alföldi és szatmári táncait nagy taps fogadta. Végvárt egy másik csoport, a Muskátli is képviselte, ők a távoli Sárköz és Rábaköz táncaiból adtak ízelítőt. Mindkét csoportnak érdemes lenne a jelenlegi zenei kíséretet felcserélni valamilyen CD-minőségű dél-alföldi, illetve rábaközi felvételre. Az újszentesi Tulipán széki és dél-alföldi, a kolozsvári Ördögtérgye vajdaszentiványi és magyarózdi táncait ugyancsak nagy taps fogadta. Az utóbbi volt az egyik legrutinosabb résztvevő csoport. Jelzi ezt, hogy a táncosok arcán folyamatosan megfigyelhettük a tánc kiváltotta örömteli mosolyt. Arra is kiterjedt a figyelmük, hogy zenekarukat a fellépés után megtapsolják. Külön dicséret illeti az esti táncházban a tanítást vállaló „ördögtérgyés” fiúkat és Pap Emesét, akitől megtudtuk, hogy előző nap még a nagyváradi Csángó Napokon vett részt, ahol Kallós Zoltán, a pusztinai táncosok és a marosvásárhelyi Öves zenekar társaságában hódolhatott kedvenc szenvedélyének, a néptáncnak. A Kisebbségek Napja alkalmából megrendezett táncháztalálkozón más nemzetiségek táncosai is felléptek. Az ő koreográfiáik általában lényegesen hosszabbak, mint a magyar néptáncban megszokott néhány perces produkciók. A szerbeket most a temesvári Mladost képviselte, akik dinamikus táncaikat remek ritmusú zenére járták el. A cigányságot képviselő temesvári táncosok „városi” viseletben és román könnyűzenére olyan hastáncot mutattak be, hogy a törökök is megirigyelhetnék. Repertoárjuk bővítése céljából érdemes lenne felvenniük a kapcsolatot az autentikus cigánytáncokat járó Gernyeszegi Hagyományőrző Csoporttal. Az est a hideg idő ellenére forró hangulatú táncházzal zárult, amely előtt a rendezők a fellépőket saját készítésű hidegtálakkal látták vendégül.

December 22-én teltház előtt ünnepelhetett a nemrég 15 éves szentendrei néptáncegyüttes. Az adventi ünnepkör karácsony előtti vasárnapján Fitos Dezső és Kocsis Enikő koreográfiáit állították színpadra nagy sikerrel. A színpadra lépő gyereksereget és a főleg értelmiségi fiatalokból álló felnőtt együttest 400 néző vastapsa köszöntötte. A gyermekcsoport vidám zalai táncokkal, incselkedéssel indította a műsort, majd rábaközi és györgyfalvi (kalotaszegi) táncjelenetek következtek. A pásztorok és a már gyengén halló „Öreg” félrehallásaira épített vidám betlehemes csillagmítoszi mondanivalót rejtett azok számára, akik még értik a népi jelképek nyelvét. A rábaközi táncrend emellett jól szemléltette az átmenetet a városi ember számára időnként nyersnek, monotonnak tűnő „paraszti” és a rövid, ám kötött sorrend alapján eljárt polgári táncok között. A kalocsai leánykörtánc szintén nagy sikert aratott. Reméljük, hogy a támogatóknak köszönhetően legközelebb már eredeti papucsban járhatják el a karikázót az együttes leánytagjai, így produkciójuk még hitelesebbé válhat. A pacalkai (erdélyi) román eszközös tánc és a méhkeréki román párostánc pedig arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Kárpát-medencében élő nemzetiségek táncai egyformán értékesek és szépek. A második részben a közönség nemcsak falvakra, hanem táncos egyéniségekre lebontva ismerhette meg Kalotaszeg táncait. A hivatásos táncosokból álló Ordasok együttes már mutatott rá példát, hogy megfelelő felkészüléssel ez a szakmai bravúr sikeresen megvalósítható. Ezúttal a szentendreiek bizonyították, hogy „amatőrök” is képesek erre. A fóliasátor mögött eljárt csárdás az erdélyi esküvők hangulatát juttatta eszünkbe. Az egyedül világító izzólámpa fénye a 60-as éveket idézte. A legényes és a verbunk ideje alatt a padoknál poharazgató lányok és legények valódi bort és pálinkát kóstolgattak, így az eredeti esküvői hangulatot az első sorban ülők is megérezhették. Az italból a kiváló zenészeknek – Halmos Attilának, Doór Róbertnek, Németh Dénesnek, Bobár Zoltánnak, Mester Lászlónak – is jutott. Nem csoda, hogy a fellépést követő táncházban, a Dalmát pincében remek hangulatot teremtettek. A műsor azonban itt még nem ér véget: A haţegana (hátszegi román tánc), egy hajnali nóta, egy legényes és egy gyorscsárdás következett még, majd a legaktívabb táncosok és közreműködők átvehették megérdemelt jutalmaikat: a „Szentendre Néptáncegyüttesért” díjat és az ajándékokat. Az előadás szünetében Kása Béla fotóit és a kalotaszegi adatközlőket (énekeseket, táncosokat, zenészeket) bemutató kiállítást tekinthettük meg. Ez utóbbinak külön értéke, hogy az együttes tagjai saját pénzükből valósították meg. Köszönjük nekik, és reméljük, jövőre hasonlóan színvonalas műsorral örvendeztetik meg a szentendrei közönséget!

Pipacsok a téli Budapesten Székelykeresztúri néptáncosok a Budai Vigadóban A műsort nyitó Együttélés című produkció a soknemzetiségű Erdélyt idézte a színpadra. A tánckompozíciót az erdélyi és a magyarországi közönség is láthatta már, ám a mondanivalót, a magyarság fennmaradásához utat mutató refrént nem lehet elégszer felidézni: „Hej, de babám domborodjék, hogy a magyar szaporodjék!” A másik táncjáték, az Örökség a Kis Pipacsok tagjai számára is lehetőséget teremtett, hogy bizonyítsák: a elmúlt nyár végén megérdemelten képviselték Szardínia szigetén az erdélyieket. Táncaik révén hiteles ízelítőt kaphattunk az udvarhelyszéki, marossárpataki, inaktelki, Küküllő-menti, gernyeszegi, valamint a mezőségi román táncanyagból. Az iskolás korú, de máris a felnőtt tánctudású fiatalok fő feladatukat, az örökség átvételét kiválóan elvégezték.

A Pipacsok Néptáncegyüttes nemrég ünnepelte 15. születésnapját. Táncosai a Hagyományok Háza és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásának köszönhetően december 19-én a Magyar Állami Népi Együttes otthonában is bemutathatták két táncjátékukat. A néhai magyarországi zenekar, az Albert Einstein Bizottság zenéjére előadott hastáncos mozgáskompozíció érzékelhetővé tette a közönség számára, hogy a fiatalabb Pipacsok-nemzedék is érzi azt a hangulatot, amit apáik néhány évtizeddel ezelőtt. El kell ismerni, hogy ez a nagyvilági tánc a lányoknak ment jobban – a fiúk inkább a pontozó és a verbunk során jeleskedtek, no meg a páros táncok során láthattuk igyekezetüket, hogy a csapásolások után megfelelően visszavezessék elbizonytalanodó párjaikat a koreográfia megkövetelte helyre. Ebből is lát-

folkMAGazin

szik, hogy mennyi baj származhat, ha egy fiatal fiú elengedi egy pillanatra a lány kezét... A „Milarepa verzió” zenéjét sugárzó, eleinte recsegő rádió a záró műsorszámban különleges szerepet kapott: „átalakult” Dobai Illéssé az alsósófalvi Farsangtemetés során. A vidám befejezés bizonyította, hogy a Kis Pipacsok fiatal táncosai tudják: a kirándulás a modern táncok világába (a Bizottság zenéjére) csak kitérő volt, az ő fő feladatuk az autentikus erdélyi táncanyag megőrzése és a hagyományok ápolása. A zenészek – Molnár Szabolcs, Kóré Géza és Mózes, Köllő Gergely, Szász Lőrinc – és a koreográfus László Csaba karácsonyi ajándékát a nagyrészt szakmaértőkből álló budapesti közönség nagy tapssal fogadta. (A három tudósítás Záhonyi András munkája)

45

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

Advertisement