Page 43

Etűdszerkesztés a néptáncoktatásban A következőkben az etűd néptáncoktatásban betöltött szerepéről és fogalmáról olvashat a kedves olvasó. A rövid eszmefuttatás során a következő kérdésekre szeretnénk választ kapni: Mit nevez a néptáncoktatás etűdnek? Mi a szerepe az oktatás folyamatában?

Az etűd fogalma A Magyar Értelmező Kéziszótár így definiálja az etűd fogalmát: „meghatározott játéktechnikai feladat megoldására készült darab”. A címszó alatt az etűdöt, mint zenei fogalmat ismerhetjük meg. Más, közismertebb meghatározás szerint: „hangszerre írt, technikai készséget fejlesztő darab”. Utóbbi megfogalmazás legfontosabb szókapcsolata a technikai készség. Kiemelten szerephez jut minden pedagógiai munkában, hiszen a tananyag minél jobb elsajátításához a megfelelő technikai előképzettség nélkülözhetetlen. E nélkül elképzelhetetlen a bemutatásra, megtanításra szánt anyag sikeres elsajátítása. Az alaptechnikáknak automatikusan kell működniük, ezért azokat a növendékeknek készség szintjén kell ismerniük. A zene mellett a tánc – mint a művészet fontos ága, és mint művészeti neveléssel foglalkozó pedagógia – szintén alkalmazza az etűdöt. Tovább szűkítve a kört: a néptáncoktatás terén is megvan a pontos helye és szerepe. A következőkben szeretném ismertetni a Magyar Táncművészeti Főiskola Táncpedagógus Karán, a néptánc szakon elhangzottakat az etűd fogalmával és alkalmazásával kapcsolatban. A néptánc-módszertan órák keretén belül megtartott etűdszerkesztési tanulmányok során Szilágyi Zsolt a zenei definíció alapján – azt jó kiindulási alapnak tartva – az etűdöt „mozgásra írt, technikai készséget fejlesztő darab”-ként definiálta. Fontosnak tartja, hogy az etűd ne legyen unalmas. A funkciója pedig a gyakoroltatás, anyagtanítás és nem a színpadi előadás. Nagy István meghatározása szerint az etűd „olyan rövid, részenként ismételve bővíthető, szerkesztett mozgásfolyamat, amely a tánc tanulásában, tanításában a mozdulatok, mozdulattársulások begyakorlását, illetve összegzését szolgálja”. Ebben a meghatározásban megjelenő konkrét pedagógiai munka (mozdulatok, mozdulattársulások begyakorlása, összegzése) tudatossága (szerkesztett mozgásfolyamat) egyértelművé teszi az etűd fontosságát a néptáncoktatás folyamatában. Az etűd helye a néptáncoktatásban A néptáncoktatás célja a magyar paraszti hagyományban kialakult táncok életben tartása. A több generáción átívelő fennmaradáshoz jól szervezett és széles körű oktatásra van szükség. Tudatos pedagógiai munkában az oktatás folyamata a következő fő szakaszokból áll: a táncok minél jobb megismerése (analizálás); a szükséges alaptechnikák (mozdulatok, mozdulattársulások) megtanítása; és végül ezek felhasználásával a tánc újbóli felépítése (szintetizálás). Az eredeti táncanyagot oktatás szempontjából két meghatározó összetevőre bonthatjuk. Az egyik maga a mozgás (mozdulatok, mozdulattársulások összessége), a másik a jellemző moz-

gásanyagot egésszé szervező szabályok. Csak ez utóbbi segítségével jöhet létre az adott anyagra jellemző egyedi táncalkotás. A jellemző mozgásanyag és a szabályok az azokat alkalmazó egyéniségével együtt hozzák létre magát a táncot. Ez a folyamat az improvizáció. Az analizálás szakasza a pedagógus tanórán kívüli elfoglaltsága, így itt nem találkozunk az etűddel. Az elemzés során azonban fel kell tárni azokat a törvényszerűségeket, amelyek határain belül a tánc újraalkotása megtörténhet. A tánchagyomány életben tartásának egyetlen módja ugyanis az újraalkotás, nem pedig a másolás. Ezért az eredeti táncanyag részletes vizsgálatának a mozdulatok szintjétől a tánc egész felépítéséig meg kell történnie. Az oktatás akkor éri el végső célját, ha a növendékek képesek – természetesen az adott tánctípus törvényszerűségeit betartva – azt egyéni újraalkotás útján elsajátítani (rögtönözve használni). A cél eléréséhez azonban a megfelelő technikai felkészültséget (készség szintű ismereteket) kell kialakítani. Itt lépnek be a pedagógiai munkába az etűdök, amelyek az oktatás második és harmadik szakaszában nélkülözhetetlenek. A két szakasz tartalmához igazodva az etűdöknek két csoportja alakult ki. Az etűdök fajtái Az alaptechnikák megtanításának szakaszában a jellemző mozdulatok, mozdulattársulások készség szintű elsajátításához gyakorló etűdök használatosak. Az analizálás során feltárt mozdulati sajátosságokat a mozgás három alaptényezője köré csoportosítjuk. A mozdulatok térbeli megjelenését plasztikai alaptényezőnek nevezzük. Az egyén mozdulatai két alapvető térben zajlanak. Az egyik, amelyben a mozgásokat a tér többi pontjához viszonyítjuk. Ezt konstans térnek tekintjük. A másik a mozdulatot végző egyénhez képest számítja az elmozdulások mértékét és irányát, ennek neve saját tér. A gyakorló etűdünk plasztikai vonásaiban az eredeti táncanyag megtanítása során használt szinteket (mozdulatok, mozdulattársulások, motívumok, motívumsorok tanulása) e két síkon kell terveznünk. A mozdulatok időbeli kiterjedését a ritmikai alaptényező határozza meg. A táncok elemzésekor feltárt jellemző ritmusképletek elsajátításában is segítenek a gyakorló etűdök. A jellemző ritmikát megjeleníthetjük a kéz, a láb vagy mindkettő segítségével egyszerre, esetleg más testrészek vagy tárgyak bevonásával. A különböző megjelenítési síkokon a jellemző ritmika kiszélesítésétől (egyszeres és kétszeres augmentáció) haladhatunk a táncban megjelenő sajátos formája felé. A mozdulatok erőbeliségét a dinamikai alaptényező fejezi ki. Megkülönböztetjük a látható és a hallható tartományokat. Az előbbiben a mozdulatok erőbeliségét a látó, míg a másodikban a halló érzékszervünkkel fogjuk fel. E két síkon felépített folyamat a különböző testrész-szólamokon keresztül haladva juthat el a jellemző dinamikai formához. Mindhárom alaptényezőre épített gyakorló etűdöknél hasonló elveket követünk: a külön-

folkMAGazin

„Szentes” Varga Ferenc (MTA ZTI Fotótára)

böző síkokon és szinteken keresztül haladunk az eredeti táncanyagban megtalálható jellemző formák felé. A síkok plasztikai vonatkozásban a saját és a konstans tér, ritmikai vonatkozásban a ritmus létrehozásának módjai (taps, dobogás, ezek kombinációja stb.), dinamikai téren pedig a látható és a hallható tartomány. A szintek plasztikai téren a mozdulatok, mozdulattársulások, motívumok tanításai, ritmika tekintetében a jellemző ritmika kiszélesítésének mértékei, dinamikában pedig a testrész-szólamok és kombinációik. A gyakorló etűdökben megjelenő síkok és szintek összeállításakor figyelemmel kell lennünk a tanulók előképzettségére, korára, nemére, a megtanítani kívánt formák sajátosságaira. A folyamatok készítésekor célszerű a minél egyszerűbb formáktól haladni a bonyolultabbak felé. Így eleinte a három alaptényezőt ne kombináljuk egy etűdön belül, használjunk tisztán plasztikai, ritmikai vagy dinamikai gyakorló etűdöt. Egy etűdön belül is kövessük a fokozatosság elvét. Lehetőleg ne lépjünk egyszerre bonyolultabb sík és szint felé. Először térjünk át egy síkon belüli nehezebb szintre, majd ezt a szintet megtartva ugorjunk a másik síkra. Vagy azonos szintet megtartva lépjünk át másik síkra, majd innen haladjunk az egyre nehezebb szintek felé. Természetesen a cél eléréséhez az adott körülmények alakító hatásai miatt más szintek és síkok is elképzelhetőek. Így az itt vázolt gyakorló etűdöket a pedagógus belátása szerint bővítheti vagy szűkítheti. A gyakorló etűdök fokozatos egybemosása során eljutunk az összefoglaló etűdökig. Itt már nem az alaptechnika elsajátítása a cél, hanem ezek egyre összetettebb, bonyolultabb alkalmazása. Ezzel el is érkeztünk a tánctanítás harmadik szakaszába, ahol az alapok szintézisével hozzuk létre a táncfolyamatokat. Ebben a szakaszban az összefoglaló, összegző etűdöt alkalmazzuk, amely fontos állomás az eredeti táncokból építkező improvizatív folyamatok létrehozásában. Kovács Henrik

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

Advertisement