Page 36

A megvalósult álom A Táncház Archívum ötletétől a Lajtha László Hagyományőrző Műhelyig Év elejétől a Hagyományok Háza Lajtha László Hagyományőrző Műhelyéhez (Közgyűjteményi Tárához) tartozik a Táncház Archívum. Vezetője, Halmos Béla az alábbiakban elmondja, hogy miért látta szükségét az archívum felállításának, mostanság mivel foglalkoznak, s építészmérnökként miben látja a magyar modellként számon tartott táncház jelentőségét a harmadik évezred kezdetén. A Táncház Archívum ötlete 1997-ben vetődött fel bennem, amikor a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársaként a táncházmozgalom kezdetének 25. évfordulóján nemzetközi konferenciát és kiállítást szerveztem az Almássy Téri Szabadidőközpontban. Kétféleképpen is nemzetközit, hiszen az eseményen az anyaországi és a határokon túli, illetve a tengeren túli magyarokon kívül dánok, amerikaiak és egyéb nemzetek képviselői is részt vettek. E rendezvényen a táncházmozgalmat, mint jelenséget komplex módon igyekeztünk feldolgozni, ide értve többek között a pedagógiát, a társművészeteket, a mozgalom pszichológiai oldalát, a politikával való kapcsolatát és a sajtó szerepét is. Ám kiderült, hogy ilyen részletességgel és megfelelő tudományos megalapozottsággal képtelenség volt vizsgálni a jelenséget, ugyanis ehhez nem létezik kellően gazdag összegyűjtött tárgyi és írásos anyag. Magángyűjteményekben előfordult ilyen tárgyú kollekció, de a táncházmozgalom nem volt dokufotó: Havran Zoltán mentálva. Pedig a táncházmozgalmat a világon mindenütt magyar modellként tartják is sikerült anyagokat szereznem, többek között számon, amelynek lényege, hogy egy rendkívül a Téka, a Muzsikás, a Méta együttes, illetve Kása magas színvonalú tudományos kutatás kapcso- Béla és Bartha Zoltán Ágoston – Ági bácsi – jólódik össze a közművelődéssel, mely az idők fo- voltából. Még Magyar Kálmántól is kaptunk lyamán átalakult egy módszertani gyakorlattá. A amerikai dokumentumokat. Sokan sajnos megjelenség kutatását az is nehezítette, hogy a moz- sértődtek, hogy nem tettük ki a fotójukat, pedig ez csak azért történt így, mert nem volt róluk galmat nemigen kísérte figyelemmel a sajtó. Az említett, „25 éves a táncház” című rendez- anyagunk. Mindez megerősítette bennem, hogy kell vény kapcsán érett meg bennem, hogy létre kellene hozni egy múzeumot. Ekkor kezdtem álmo- egy központ, múzeum, archívum, ahol renddozni egy táncház-intézetről, hiszen akkor még szerezhetnénk a tárgyi és írásos emlékeket. A úgy látszott, hogy a táncházmozgalom, amely kutatásszervezést is igen fontosnak tartottam, kulturális árucikk, a rendszerváltást úgy élte azaz, hogy megbízzunk szakembereket, kutatómeg, hogy megmaradtak az értékei. Úgy gon- kat, hogy írjanak a táncházról a legkülönfélébb doltam, hogy ha Gobbi Hilda megvalósította a – akár fiziológiai – szempontok szerint. Néhány Színészmúzeumot, a Kodály-féle Népzenekuta- tanulmányocska el is készült, de igazán szakszerű tó Csoport és más intézmények pedig a Magyar nem született. A táncházmozgalommal az volt a baj, hogy Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetévé egyesülhettek, akkor miért ne alapíthatnánk amikor kezdődött, nem léteztek intézményei. meg a Táncház Archívumot. Hiszen a táncház- Illetve dehogy volt baj, mert el kellett mennem mozgalom is jelentős eredményeket produkált, Ádám Istvánhoz tanulnom. Aztán amit Sebő akár a zene, a tánc, a gyűjtések, az ökológia, akár Ferivel és Héra Évával a Kassák Klubban szeregy új életforma kialakítása terén, amelyek do- veztünk, abban benne volt a csírája a Táncház kumentálhatók, s programadók lehetnek a mai Archívumnak, a Hagyományok Házának. A hagyomány átadásának minden eszközét meg lehezavaros világban. A kiállítás végül úgy jött létre, hogy volt egy tett találni a táncháztól a szalagtáron át a zenekollekcióm, amely úgy alakult ki, hogy a nejem, és a tánctanításig. A Kassák Klub végül elhalt, Gyenes Katalin, aki fellépett Sebő Ferivel és ve- mert ugyan a Népművelési Intézet és a Zenetulem, elkezdte gyűjteni a táncházzal kapcsolatos dományi Intézet szakmailag segítette – az előbbi újságcikkeket, fotókat, műsorprogramokat, s az- részéről elsősorban Vitányi Ivánnak, az utóbbi tán én is nekiláttam a gyűjtögetésnek. Nagyon intézményből pedig főként Martin Györgynek sok újságcikk persze nem volt. Később, amikor köszönhetően –, de nem ez volt a fő feladatuk, s elterjedt a VHS, a filmeket is eltettük. Másoktól elfogyott rá az anyagi keret.

36

folkMAGazin

1997. szeptemberében leírtam, hogy a Táncház Archívumnak mit kellene tenni. Mindenből az eredetit kell beszerezni, s ha ez nem megy, akkor másolatot. Hogyan kell szakszerűen archiválni? Miként kell a nyilvántartást vezetni, leltározni a tárgyakat, az adatszolgáltatást végezni? Mivel a Táncház Archívumot úgy képzeltem el, hogy kutatócentrumként is működik, a kutatómunkáról is szót ejtettem. Azt is hangsúlyoztam, hogy a táncházmozgalom a hazai nemzetiségek ügye is, és kitértem a környező országokban lévő, illetve a nyugat-európai és amerikai magyar táncházakra, s az idehaza működő, más országokból integrált – ír, görög stb. táncházakra. Felvázoltam, hogy mi mindent kellene gyűjteni feldolgozni, tárolni. A lelkesedés, álmodozás persze dicsérendő, de felmerült az alábbi probléma. Ha valaki a XIX. században látott hozzá egy gyűjtemény létrehozásához, az a tárgyakon és a fotókon kívül az öszszes dokumentációt – könyveket, leveleket, feljegyzéseket, nyomtatványokat – papíron találta meg. Ehhez képest ma mindezeken túl létezik még a hangszalag, a CD, a videó, a CD-ROM, a DVD. Ráadásul az ilyen anyagok rögzítésére szolgáló eszközök tömegtermékekké váltak, ma már mindenki dokumentál. Napjainkban így több ezerszer annyi anyag keletkezik, mint korábban. Amatőrök és kutatók által, s ez minden tudományágra jellemző. Eredetiben tehát fizikailag is lehetetlen mindent beszerezni, ráadásul itt jogi problémák is felmerülnek. S mint említettem, nemcsak budapesti táncházakról van szó, hanem Ausztráliától az Egyesült Államokig, a legkülönfélébb táncházas rendezvényekig. A Dűvő például már a 7. nyári tábort tartja Seattle-ben. Tetejében nem csupán zenére, énekre és táncra kell gondolni, de például viseletre, étkezésre, szociológiára is. Nem lehet, de nem is kell tehát minden dokumentumot megszerezni. Ki kell építeni egy hálózatot. Az irdatlan mértékű információrobbanás miatt nincs értelme, hogy egy központi archívum az összes, még a legjelentéktelenebb dokumentumot is tárolja. Az sem megy, hogy néhányad magammal én járjak ki terepre gyűjteni, s még a fényképeket is mi készítsük el. Újra kell gondolni, hogy miként is kellene végezni ezt a munkát. Az újragondolás persze nem elhatározás kérdése, mint ahogy az előző 25 esztendő sem az volt, hanem egy folyamat. E programmal persze nem úgy foglalkoztam, hogy ez a munkám, ebből élek, s annyi munkatársam van, amennyi szükséges. Abszolút nem tartozott a munkakörömbe, hogy múzeumot szervezzek. Építész vagyok és (nép)zenetudomá-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

Advertisement