Page 19

Kárpátia Moldvahon I. – Vásár Ars poetica Az ismétlés és imitálás – bár kétségtelen, ez a tanulás első fázisa – önmagában nem szolgál épülésünkre, csak ha folyamatos és tudatos mély megértéssel, összegzéssel, szakmai tudással és igénnyel párosul. Ezt célozza az a műhelymunka, amit városi kamarazenekarként a Kárpátia végez. Ha felismerjük és foglalkozunk belső zeneiségünkkel, akkor az nyitottá válik, így könnyen ráhangolódhatunk olyan zenei történésekre is, amelyektől nagy tér- vagy időbeli távolság választ el. De hogy mi az, amivel ténylegesen kölcsönhatásba kerülünk, egy erősebb vonzás irányítja. Ilyen vonzás a tradíció, a lelki alkat és a zenei igény. A népzene minduntalan újjászületésében, újrafogalmazásában nagy szerepe van a népek együttélésének. Megértéséhez jó példa Moldva, melynek sokszínűségéről így ír Dimitrie Cantemir moldvai fejedelem és történetíró az 1700-as évek közepén „Alig hihető, hogy egy nagyságára nézve Moldvával egyenlő tartományban annyiféle és egymástól különböző nép élne, mint Moldvában. A moldvaiak mellett (...) még élnek: görögök, albánok, szerbek, bolgárok, lengyelek, kozákok, oroszok, magyarok, németek, örmények, zsidók és sokgyermekes cigányok.” Távoli, de mégis ismerős, tarka valóság lehetett ez. Olyan világ, ahol senki nem kapta fel a fejét, ha az országban előforduló tucatnyi nyelv másikán szólalt meg valaki. Olyan világ, ahol az együtt élő népek kavargó sokasága egymástól való tanulást is jelentett. E sok nép, kik vallásukban és szokásaikban oly nagy különbözőségekkel, de amellett – az egy földön való élés áldásos eredményeként – sok rokonsággal is bírnak, egy helyen találkozhatnak mindig, ez pedig maga a vásár. Hívjuk segítségül képzeletünket: Jászvásári piactér, 1782. Körülöttünk örökké hullámzó, színes kavalkád. Ha a padon ülve szemléljük, rohanó, nyugtalan, ha pedig az úton járva, szemlélődő, mozdulatlan. Görög kereskedővel alkudozik a lányát kiházasító máramarosi gazda. Egy bolgár csavargó kedvenc nótáját húzatja a közeli fogadóban. Nemrég eltemetett férje emléke kíséri a bukovinai asszonyt. Fiatal csángó házaspár próbál túladni csöppnyi felesleges terményén. Hegedűszóra táncoltatja medvéjét az öreg cigány, felesége az ekhósszekérnél szerelmet jósol. Mint láttuk, belső zeneiségünk – mely a természetes intelligencia részeként született adottság – fejleszthető, érzékenyebbé tehető és erre rengeteg út létezik. Ez a mi utunk. Kárpátia

Új CD Gázsától és barátaitól A „Budapesttől Kommandóig” cím kicsit megtévesztő, beugratós. Aki nem járt ezen az eldugott erdélyi településen, az most nem érti, „hogy kerül a csizma az asztalra?” Mármint a magyar fővárosnak mi köze lehet egy harci alakulathoz?! Nos, Kommandó az erdélyi Háromszékben, Sepsiszentgyörgytől 50 km-re található kis falu, fönn a hegy tetején, körülbelül 1000 méter magasan, a Keleti- és Déli-Kárpátok csücskénél. Deák Gyula, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes igazgatója immár ötödik alkalommal rendezi meg ott azt a néptánc-tábort, ahol szászcsávási és örkői cigánytáncokat lehet tanulni. Ez utóbbinak a zenéjét pedig jómagam szolgáltatom a kezdetek óta, hol a Gázsa zenekarral, hol pedig régi zenész barátaimmal. Az öt évvel ezelőtt megjelent szólólemezem után ezen a CD-n – egy szám kivételével – a Gázsa zenekar mutatkozik meg több zenészbarát társaságában. Az egy kivétel a Budapest Táncegyüttes zenekaraként működő formáció – amit szintén Gázsa zenekarként szoktak emlegetni, lévén, hogy ott is én vagyok a vezető prímás, idestova tíz esztendeje. Az évek során többször változott a zenekar öszszetétele. Legutóbb éppen Felvidékről csatlakozott hozzánk egy prímás, ő „hozta” azt a kürti anyagot, amivel indul ez a „zeneutazás” a kommandói tábor felé. A második állomás egy rövid kiruccanás a magyarországi románokhoz, akiknek a zenéjét erdélyi létemre jobban szeretem, mint az otthoniakét! Kalotaszeg mellett csak úgy elmenni nem lehet, különösen egy népzenésznek nem. Meghívott zenészbarátaimmal együtt azt kívánjuk bemutatni, hogy azonos dallamokat hogyan szólaltattak meg különféle falusi hegedűsök ezen a vidéken. A következő füzesi ritka fogásolás azért kapta az „Emlék” nevet, mert azt már annak idején a Bodzafa együttessel bakelitlemezre játszottuk, de ki hallgat ma már ilyet... Aztán rögtön egy másik mezőségi falu jön sorra, ahol megboldogult legénykoromban sokat muzsikáltunk bálokat, lakodalmakat. Ez meg ennek állít emléket.

Zenei párbeszéd, a cifrák „szószátyárkodása”, „kánonkodás” – ezek mind a cimbalom-hegedű „párbajt” fedik, ami zenei közjátékok hada egy magyarói verbunk körül. A parasztzenészek ezen a Maros menti vidéken előszeretettel használják a dallamok utáni, szűnni nem akaró „cifrázást”, innen az ötlet. És megérkeztünk az örkői zenéhez. Első hallásra nekem az volt a véleményem, hogy összeeszkábált, több vidékről összeszedett zenéről van szó. Az egyik dallam tipikusan kalotaszegi, a másikat addig csak Mezőségen hallottam játszani, de főleg a Küküllőmenti muzsikára emlékeztet. Amikor Rémuszt és társait megláttam táncolni a kommandói táborban, többé nem hasonlítgattam az örkői zenét semmihez; olyan virtuozitást és dinamizmust tapasztaltam, amit csak ilyen zenére és pontosan ezekre lehet így eltáncolni. Ezért választottam záró számnak az örkői cigányzenét, így, megelevenített formájában, hogy megpróbáljam éreztetni, érzékeltetni azt a hangulatot, amit jómagam is átéltem ottlétemkor. Végezetül pedig szeretném megköszönni az öszszes közreműködőnek az önzetlen segítségét, amivel az itt hallható zenéket gazdagították, nélkülük elképzeléseimet nem tudtam volna valóra váltani. P. I. Gázsa

1. „Budapest” – Kürti népzene 2. Ketten – Méhkeréki táncdallamok 3. Kalotaszegi prímások 4. Otthoni emlék I. – Ördöngösfüzesi ritka fogásolás 5. Otthoni emlék II. – Visai énekek és egy szökős 6. Perpetuum mobile – Magyarói verbunk 7. Kommandó – Örkői cigánydallamok és táncok Zenei összeállítások: Árendás Péter (5.) • Kelemen László (3) Németh Dénes (1) • Papp István Gázsa (2, 4, 6, 7) Szerkesztette: Papp István Gázsa GÁZSA ZENEKAR Papp István Gázsa – hegedű (1-7); hegedűkontra (2) Árendás Péter – 3 és 4 húros brácsa (1, 3-7) Liber Endre – brácsa (4, 5) Liber Róbert – bőgő (2-7) Közreműködnek: Demeter Erika – ének, csujogatás (7) • Hajdú Kinga – ének (5, 7) Panek Kati – ének (4) • Balogh Kálmán – cimbalom (1, 6) • Bartók József – bőgő (1) Bobár Zoltán „Boby” – harmonika (7) • Gombai Tamás – hegedű (3, 4) Makó Péter – klarinét (1) • Major Levente – hegedű (3, 5, 7); ének (7) Németh Dénes – hegedű (1) • Orza Călin – ének, tánc, csujogatás (7) Salamon Beáta – hegedű (3) • Szász József – ének, csujogatás (7) Szász Lőrinc – ének, csujogatás (7)

folkMAGazin

19

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

folkMAGazin 2003/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Kritikai megjegyzések egy kritika kapcsán; Gulyás Anna - Molnár Zoltán: Húsvét Andalúziában; Lukács László...

Advertisement