{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 47

Téli áldás Széken Hosszú téli estéken akaratomon kívül is többet időzöm könyveim míves szellemű társaságában. Segítségükkel elmélkedem, utazom szárazföldön vagy vízen, valahonnan valahová valamiért. És nem utolsósorban emlékezem többek között arra is, hogy miként védekeztünk az anyanyelvünk „gerinccsigolyáit örökösen kínzó meszesedés ellen”. Bármennyire hihetetlennek tűnik, az olvasás varázsa megkaparinthatja az embert még egy faluban is, ahol a tanítón, a papon és a jegyzőn kívül senki nem rendelkezik saját könyvgyűjteménnyel. A mi házunk sem erről volt híres, egy-két kalendáriumon kívül nem sok lapozgatnivaló akadt. A könyvek hiánya mégsem az emberek kultúra iránti közömbösségéről tanúskodott. Mihelyt a nehéz, őszi betakarítási munkák a földeken befejeződtek, a tél is beköszöntött. Ilyenkor a falusi ember is több időt szentelhetett a „szellemi magvetésre”. Emlékezetembe villan, ahogyan az esti harangszó után jöttek hozzánk a szomszédok „fonóba”, hónuk alatt a hímzőkerettel, guzsallyal. Mikorra a maguk és a falu gondját megvitatták, és már az ujjuk között sem pörgött villámgyorsan az orsónyél, valamelyik férfi kabátzsebéből előkerült a könyv. Míg szertartásosan kiszabadítottak a vászontakaróból, addig anyám még egyet törölt a tiszta asztalon. Módot és teljes biztonságot teremtettek a felolvasáshoz. Velük együtt hallgattam és könnyeztem meg a János vitézt, az Egri csillagokat és több csokorra való balladát, majd a végén a hosszan tartó „kiértékeléseket”, hogy ők miként cselekedtek volna a főhős helyében... Többször láthattam, hogy igen féltett kincsük a könyv. Az apró gyerekek elől valósággal rejtegették, hogy megőrizhessek nekik, hiszen tudták: egy kicsit a könyv is alakítja a mindenkori termés sorsát... Nekik köszönhetően elég korán „rákaptam” az olvasásra, és megtanultam a könyvet értékelni.

Egyik este csoda történt. Vitus szomszédunk szép kivitelezésű, vaskos könyvet tett az asztalra. Félszemmel odapillantok, olvasom: Toldi. Írta: Arany János. Nagy izgalommal vártam, hogy kezdje olvasni, de ő mindegyre csak a zsebeit tapogatja. – Otthon maradt a szemüvegem, Sári! – sajnálkozik feleségének. Szótlanul vette tudomásul mindenki, és sehogyan sem értette Vitus szomszéd felelőtlenségét. Már-már kezdtek szedelődzködni „fonósaink”, mikor Vitus bácsi közbekiáltott. – Mit szólnátok, ha János olvasna fel? – Na, halljuk, mit tanult az iskolában! – adták beleegyezésüket a többiek. Helyet szorítottak nekem is az asztalon a lámpa alatt, aztán többször is megkérdezték, hogy jól ülök-e, nincs-e igen távol tőlem a könyv, és majd szóljak csak bátran, ha elfáradtam. Éreztem a sok figyelő szem tüzét piruló arcomon, miközben elkezdtem az első ének felolvasását. A langyosodó szelek rendre kiverték a tél fogát. Tavaszodott, mire mi is befejeztük és a magunk módján megbeszéltük a híres Toldi históriáját... Az utolsó estére már annyira hozzám nőtt a szép könyv, hogy csak fájó szívvel tudtam volna tőle megválni. Folyton az járt az eszemben, miként tudnám megszerezni. Vajon eladják-e? De hogyan is kérhetném megvételre, hiszen pénzem sincs. Hiába szólt minden a könyv megszerzése ellen, vágyam erősebbnek bizonyult. – Vitus bácsi, szeretném, ha a Toldit nekem adná egy fél liter szilvapálinkáért... – Nocsak, honnan van neked pálinkád? – Hát... a szüleim, gondolom, adnának – válaszoltam halkan. – Ha ők is így gondolják, hát legyen – kacsintott mosolygó szüleim felé. Néhány nap után – tántorogva a kacagástól – elmondták nekem, hogy ment volna ez magától is, hiszen a könyvet eredetileg is nekem szánták. A pálinka meg éppen kapóra jött, legalább áldomást ihattak „felolvasóvá” avatásomra... Soós János

folkMAGazin

47

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement