__MAIN_TEXT__

Page 40

A NÉPZENEI-TÁNCHÁZAS TURIZMUSRÓL Szemelvények Benkő András szakdolgozatából A népzenei-táncházas turizmus kialakulása, térnyerése és fejlődésének jövőbeli lehetőségei Magyarországon – e címet adta szakdolgozatának Benkő András népzenész, állandó szerzőnk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvónőképző Főiskolai Karának nappali tagozatos hallgatójaként (művelődésszervező szakon) nemrég készített – és jelesre értékelt – szakdolgozatában. S bár a Héttorony Fesztivál keretében megrendezett beszélgetéseknél e munka korábban született, Benkő András gondolatai szervesen kapcsolódnak az ott felvetett kérdésekhez. A dolgozatból ugyan csak töredékeket teszünk közzé, ám a csonkítatlan összefoglaló egyértelművé teszi a szerző mondandójának lényegét. Témaválasztásomban jelentős szerepet játszott, hogy a főiskola előtt idegenforgalmi középiskolát végeztem, s ezért „szakmailag” nagyon kötődöm a turizmushoz. A tanulmányaimmal párhuzamosan megismerkedtem a népzenével, hét évig kobozt, majd további hét évig fúvós népi hangszereket tanultam. E kettősségnek köszönhetően érdeklődni kezdtem a két terület kapcsolata iránt. Régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy a turizmus és a népzene között összefüggés van. Véleményem szerint ez a téma több tízezer embert érint mind a fővárosban, mind az elmaradott vidéki falvakban. Dolgozatom célja, hogy igazoljam a kapcsolat létezését, és felhívjam a figyelmet az általam alkotott új fogalom – „népzenei-táncházas turizmus” – fontosságára, valamint a benne rejlő lehetőségekre. Magyarországról minden turistának (mind a mai napig) a pusztapiroschka vagy a gulyás-pálinka és a cigányzene jut eszébe. Egy átlagos külföldinek az elmúlt évtizedekben igen kevés a lehetősége volt, hogy megismerje az eredeti magyar népzenét. Manapság sem igazán megoldott ez a probléma. A hazánkba látogató turista gyakran nem is tudja, hogy Magyarországon még létezik népzene, ami a fejlett nyugati országokban már eltűnt. Élő néphagyományunk különösen értékes tehát, szinte egyedülálló Európában, méltán nevezhető kuriózumnak. Az országról kialakult kép már húsz évvel ezelőtt is elavultnak számított, mégsem történt azóta semmi változás. „A hazánkba szervezetten érkező turisták zöme egy képet, egy impressziót kap a magyar folklórról. Felmerül azonban a kérdés, hogy a közel 20 éve azonos műsor megfelel-e? Kétségtelen annak a szükségessége, hogy népművészetünk a turisták szórakoztatását is kell, hogy szolgálja, de akkor az feleljen is meg a tiszta, ízléses folklór-követelményeknek. Fel kellene használnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket néprajzkutatóink feltártak és gyűjtöttek. Olyan népzene- és néptánckultúrával rendelkezünk, amelyet meg kell ismertetnünk a hazánkba érkező turistákkal.” (Idegenforgalmi Közlemények 1984/3.) A népzene iránti hatalmas érdeklődésnek köszönhetően gomba módra szaporodnak az amatőr népzenei együttesek. A fejlődés mértéke az 1984-es és a legfrissebb (2001-2002-es) adatok összehasonlításával vizsgálható. A Téka és a Sebő együttes által megjelentetett tájékoztató füzetek révén pontos információkkal rendelkezünk az egykori zenekarokról és táncházaikról. 1984-ben összesen hét együttesnek volt állandó táncháza Budapesten: keddenként a Muzsikásnak az Fővárosi Művelődési Házban, csütörtökön a Sebő Együttesnek a Kassák Klubban, pénteken a Tékának az Almássy téren, a bolgár, macedón, görög zenét játszó Zsarátnoknak a Lágymányosi Közösségi Házban, szombaton a Kalamajkának a Molnár utcában, Jánosiéknak a MOM-ban, a Kamarásnak a Józsefvárosi Művelődési Házban. Ezzel szemben 2001/2002-ben közel 50-60 állandó táncház működik az ország területén, ennek közel 75 százaléka Budapesten. A kínálat óriási: az indiai zenei klubtól az ír-kelta, balkán, délszláv, cigány, görög, skót, klezmer, német és magyar táncházakig. A népzenei együttesek, rendezvények és klubok elterjedése megerősíti azt a tényt, miszerint fizetőképes kereslet van rájuk. A népzenei programok számának növekedésével egyre több ember kerül kapcsolatba és ismerkedik meg a népzenével. Megnőtt az igény arra is, hogy nyáron összejöjjenek valahol vidéken vagy külföldön, a

40

munkahelyüktől és lakóhelyüktől távol, hogy együtt zenéljenek, kikapcsolódjanak, szórakozzanak. A tapasztalatok szerint egyre több a magyar népzene után érdeklődő külföldi turista. Ezek az emberek pénzt és fáradságot nem kímélve felkeresik a nyári táborokat, majd élményekkel feltöltődve és sok friss ismeretséggel gazdagabban térnek vissza hazájukba. A kapcsolatoknak köszönhetően többen ismét felkeresik hazánkat. A nyári népzenei táborok mindig igen jelentős szerepet játszottak az ifjúsági turizmusban. A táncházmozgalom fejlődésének kezdetén (1975) már számos népzenei-nomád tábor közül választhattak az érdeklődők. Közülük csak az ismertebbeket említeném. Az első táborokat még a Kassák Klub és a Sebő együttes szervezte, majd hamarosan a Téka együttes is rendezett nyári népzenei és kézműves táborokat. E táborokról rövid beszámolókat olvashatunk a zenekarok, egyéb szakmai szervezetek, valamint a művelődési házak által kiadott népzenei vagy táncházas tájékoztató füzetekben. A korabeli fényképek (mind a mai napig) visszaadják azt a csodálatos hangulatot, amely a népzenei és népművészeti táborokat jellemezte. A „hivatalos” korabeli szakirodalom ezekről az eseményekről (véleményem szerint) nem túl gyakran számolt be. 1997-ben megközelítően 25, 2001 nyarán pedig már kereken 40 nyári népzenei tábor közül választhatott a belföldi és a külföldi érdeklődő. A szakértők szerint a népművészettel foglalkozó folkMAGazinban sem a teljes kínálat jelent meg, csupán a legjelentősebb és legnagyobb érdeklődésre számító táborok listája. Nagyobb rendezvények alkalmával számtalan szórólap buzdít mindenkit a részvételre. A számok ismeretében és a dinamikusan növekvő tendencia figyelembevételével kijelenthető, hogy egyre többen érdeklődnek a magyar népi kultúra és az ehhez kapcsolódó nyári táborok iránt. Akik nem ismerik a népművészetben és a népzenében rejlő értékeket, gyakran kétségbe vonják e táborok jelentőségét. A tapasztalatok azonban másról tanúskodnak. Az emberek többségét ugyanis örömmel tölti el az a tudat, hogy kiszakadva a sivár hétköznapokból, egy csendes kis félreeső faluban, barátaival együtt zenéljen, énekeljen, szórakozzon. Fontos vonzerőt jelent az is, hogy megismerheti az eredeti népzenét, hasonló gondolkodású emberekkel teremthet kapcsolatot, köthet barátságot. A programok alkalmával kipróbálhat érdekes hangszereket, s megtapasztalhatja azt a baráti hangulatú légkört, ami ezeket a táborokat jellemzi. Véleményem szerint a népzenéért lelkesedő fiatalság fizetőképes keresletnek tekinthető, ezért közvetett módon általuk is növekszik hazánk idegenforgalomból származó bevétele. A népzenei turizmus miatt nem kell a természetes környezetet megbolygatni, szennyezni. Törekedni kell arra, hogy jó minőségben, széles társadalmi réteget tudjon megcélozni, hisz ez mindannyiunk érdeke. ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatom célja az volt, hogy bebizonyítsam a turizmus és a népzene közötti kapcsolat létezését, felhívjam a figyelmet az általam alkotott új fogalom, a „népzenei-táncházas turizmus” fontosságára, valamint a benne rejlő lehetőségekre. Három fejezetre tagoltam munkámat, melyben először bemutattam az idegenforgalmat és a kulturális turizmust, majd a népzene jelentőségét és annak idegenforgalmi kötődéseit, végül a két terület kapcsolatát, azaz a népzenei-táncházas turizmust. A szakirodalom hiányát gyakran személyes tapasztalatokkal pótoltam. Amikor lehetőség nyílt, összehasonlítottam a témával kapcsolatos számadatokat, hogy konkrét tényekkel támasszam alá a népzenei-táncházas turizmus életképességét, versenyképességét, valamint jövedelmezőségét. Részletesen bemutattam a népzenei-táncházas turisztikai ág kialakulásának első jeleit. Felhívtam a figyelmet arra, hogy már az első táncházak is tökéletesen megfeleltek a turizmus elvárásainak. Kiemeltem főbb jellemzőit és részleteztem a rekreáció legkülönfélébb megnyilvánulásait is. Rámutattam, hogy a jó közösségi szellem összetartóvá, nyitottá és érdeklődővé teszi a résztvevőket, akikre nem jellemző a rasszista, agresszív, durva és kirekesztő viselkedés. Megfogalmaztam, hogy a magyar népzene, kuriózuma folytán, jelentős szerepet kaphatna a nemzetközi turizmusban is, hiszen egyedi-

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement