Page 35

amerikai magyar táncegyüttes vezető, de lehet japán is, ha az Interneten bemegy, és megkeres egy széki, vagy nem széki táncot vagy dallamot, el tudja vinni, és fel tudja használni. Ezt szeretnénk elérni. Az egész műhely úgy jött létre nálunk, hogy Martin özvegye (Borbély Jolán – a szerk.) Martin György könyvtárát, ami egyedülálló, páratlan tánc, néptánc és népzenei szakkönyvtár Európában, azt ideadományozta, és annak építettünk egy szép könyvtárszobát. Ebből indult ki az egész. Ideadta a hangfelvételeit is. Itt van egy olyan dokumentációs bázis ettől kezdve, ahová be lehet jönni és lehet nézegetni a dán tánckönyveket is, és a románokat is, és a szerbeket is. Azért ez sem kis dolog. Martin özvegye évekig várt, hátha az Akadémia befogadja, de nem tudta befogadni, mert nem volt helye. Nem bántom az Akadémiát. Emiatt van az, hogy mi ezt létrehoztuk, hiányt éreztünk máshol. Dolgoztam a Néprajzi Múzeumtól az Akadémiáig mindenhol, ahol próbáltam ebben áttörést létrehozni, nem lehetett. Maximum megengedték, hogy pályázzak, és belefulladjak a pályázatból nyert gépekbe, mert utána a munkához már nem adtak embert, egyedül kellett mindent megcsinálni. Például a múzeumban CD-re írtuk a teljes fonográf-anyagot. KF: Itt érződik a laikus számára is, hogy egyfajta átfedés lehet mondjuk a Néprajzi Múzeum célkitűzései, vállalt kötelezettségei, a Zenetudományi Intézet eddigi tevékenysége, valamint a Hagyományok Háza munkái között. Van-e munkamegosztás, a munkamegosztásnak a koncepciója kialakult-é, és ha igen, akkor hogyan? PI: Lajostól elhangzott a kutatás, de nem folyik kutatás a Hagyományok Házában. Kizárólag archiválás, digitalizálás, pont azért, hogy a hozzáférést és közönségszolgálatot meg tudjuk maximálisan oldani. Kutatóhelyet tudatosan nem hoztunk létre, én sem kutatóként vagyok alkalmazva. Tudjuk, hogy a Néprajzi Múzeum egy történeti gyűjtemény. Fonográf-, gramofongyűjtemény. Egyetlen segédmuzeológus látja el ezt a feladatot, ahol még egy hangszergyűjtemény is van. Nem foglalkozunk hangszerekkel sem. Az Akadémia pedig egy kutatóintézet, s az akadémiai törvények nem kötelezik az intézetet, hogy közgyűjtemény legyen, hogy a gyűjteményt közművelődési célra szolgáltassa. Ez nem jelenti azt, hogy neki nem szabad, de nyilván, ha nincs rá tér, ha nincs rá ember, akkor kell egy határt szabnia, hiszen ha odamenne naponta húsz-harminc táncházas átjátszásokat kérni, az bizony a kutatók munkáját alaposan megnehezítené. Fügedi János (néptánckutató; MTA Zenetudományi Intézet): Visszatérve a korábbi kérdésre, kell-e intézményes támogatása ennek a műfajnak? Persze hogy kell, mert anélkül nem megy. Viszont belülről talán nem is érzitek, vagy nem látjátok, nem biztos, hogy ilyen formában kellene működnötök. Létrehoznak egy intézményt központi elképzeléssel, központi intézményt; kicsit szovjet típusúnak tűnik ez kívülről, és hogyha összehasonlítom azokkal a régről megmaradt struktúrákkal, például a művészképzés főiskoláival, ezek mind monopol helyzetű intézmények. A vezetésnek érdeke, hogy ez a monopolhelyzet meg is maradjon, ne legyen konkurenciája. Ez pedig bemerevítheti ezeknek az intézményeknek a szemléletét és a struktúráját is. Ez óhatatlanul is elvezethet a kliens-rendszerhez, ahhoz, hogy ha kívülről valaki ötlettel jön, akkor azt kipöckölik. Így feltehetőleg néhány év múlva a saját fejlődésének a gátja lesz. Nem központi támogatás, hanem tématámogatás kellene, vagy személyiség-, egyéniségtámogatás. Kutató egyéniség támogatás, vagy szolgáltató egyéniség támogatás. LL: Úgy gondolom, hogy István abszolút tisztességesen válaszolt nekem a kérdésre, és azt fogalmazta meg, hogy igenis szolgáltatni akar. Tehát egyetért velem abban, hogy van egy olyan funkciónk most már, hogy ha ki akarunk lépni ebből a szűk körből, akkor szolgáltassunk színvonalasat és jót. Én ezt várom el a jövőben Hagyományok Házától.

ELÕHANG A XVI. ORSZÁGOS SZÓLÓTÁNCFESZTIVÁLHOZ 2003. január 10–12., azaz péntektõl vasárnapig: ez a XVI. Országos Szólótáncfesztivál ideje, amely a hagyományos helyszínen, a Körös-parti Ifjúsági Házban kerül megrendezésre. Ilyenkor dübörög a palló, és zeng a zene a földszinttõl az emeletekig. Megtelik a ház izgõ-mozgó fiatalokkal, s a tánc eluralja a terepet, ott van minden szegletben – és így megy ez már, kérem, egy híján harminc éve. A csabai szólótáncfesztivál lassacskán korban megelõzi a versenyzõit, bár erre még kissé várni kell, mert hál’ Istennek akadnak még táncoslábú „öregrókák” (és rókánék, bocs!), mint amilyen a fesztiválnál négy évvel idõsebb, székesfehérvári Hahn Kakas István vagy a Maródi Attila –Kiss Anita páros Miskolcról, akik nem hagyják magukat, újra és újra elõjönnek, és elfoglalják a színpadot. Makacsságukhoz adjon az Isten jó egészséget és hosszú életet, amire állítólag a legjobb patikaszer a magyar „népi tánc”!

Szerencsénkre, az idén is számos versenyzõ került az országos mezõnybe, akik mind reménykedve lépnek majd a szigorú szemû ítészek elé. Az öt fõbõl álló tudortestület minden bizonnyal megint salamoni döntést hoz, s lesznek, akik nyernek, s olyanok is, akik nem; a salamoni döntések már csak ilyenek. Magunk mögött hagytuk már azokat a versenyeket, amikor még a kötelezett tudnivalókat és a szabadon választott versenyprogramokat mély szakadék választotta el, mintha nem is ugyanaz a táncos adta volna elõ. Az is igaz, olykor mi sem a megfelelõ táncokat jelöltük ki, de a szándékunk az volt, hogy a kevésbé ismert anyagokra is felhívjuk a figyelmet. De utóbb a fiatalabb táncos generáció már a kötelezõ tananyagot is perfekt módon és élményszerûen tudta felmondani. Reméljük, ez most is így lesz, és meggyõzõen fognak versenyezni a legények a „Györgyfalvi legényes” és „Rábaközi dus”, illetve a párok a „Feketelaki szökõs és sûrû” és a „Tyukodi lassú és friss” nevû kötelezõ táncanyaggal. Hogy így lesz-e, vagy sem, az majd a pénteki próbán kiderül, amely amolyan elõversenyzés-féle, s amelyre szeretettel várunk minden érdeklõdõt, csakúgy grátisz. A Megyei Mûvelõdési Központ már begyakorlott és a hagyományokhoz ragaszkodó rendezõgárdája – copyright by Dombi Ildikó – most meglehetõs probléma elõtt áll: hová lett a fagy és a hó? Én sem tegnapelõtt láttam meg a napvilágot, de ilyen tavaszi télre nem emlékszem. Ezen a decemberi napon, mikor e sorokat írom, ugyan még nyílik az ibolya az ablakom alatt, de azért még január 12-én elõállhat, hogy aznap lesz a tél. Ha esik, ha fúj, szombat reggel a szakmai fõrendezõ, Mlinár Pál szájából elhangzik majd a megszokott mondat: „Remélem, sikerült felébrednetek, akkor belevágunk, és kezdõdjön a verseny!” Ezúttal is sikeres versenyzést kívánunk mindnyájatoknak, a zsürinek igazságos ítéleteket – noha tudjuk: meghalt Mátyás király! – a barátoknak lelkes szurkolást, a gálaest nézõinek élménydús, felejthetetlen elõadást. Tudniillik errõl szól már egy híján harminc esztendeje az országos szólótáncfesztivál. BORN MIKLÓS

folkMAGazin

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement