{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 29

A 70 éves Erdélyi Tibor köszöntése E

ngedjék meg, Hölgyeim és Uraim, hogy a mai mûsorral összhangban az alkotótársak és tanítványok, a barátok, tisztelõk és rokon eszméket vallók nevében is köszönthessem az ünnepeltet, Erdélyi Tibort. Mindazok nevében köszöntöm tehát, akikrõl Illyés Gyula szavaival õ is elmondhatja: „Velük volt közös ideálom, hiedelmem, egem, hitem, velük égek közös pokolban, ha hitemet elveszítem...”

Erdélyi Tibor megõrizte a hitét. Errõl tanúskodik a körülmények hatalmával is szembeszálló életútja és napjainkban is töretlen alkotókedve. Ezzel a hittel jelenítette meg az Állami Népi Együttes táncosaként a hagyományból sarjadó mûvészi élményt, majd fogalmazta meg a Vadrózsák, a Tisza és Duna Együttesben koreográfiáit. Ebben a szellemben végezte közösséget teremtõ nevelõmunkáját, tánckultúránk külföldi népszerûsítését és faragóként is a hagyomány korszerûségét bizonyítva alkotta archaikus hangvételû szobrait, használati tárgyait. Munkásságában meghatározó szerepe volt annak az egészséges történelem-szemlélettel párosuló magyarság élménynek, mely a szülõföldben, a szatmári nép gondolkozásmódjában gyökerezik. Jó példa erre a Verbuválás címû koreográfiája, mely Kölcsey felfogásával összhangban utasítja el az idegen érdekeket szolgáló katona sanyarú sorsát, „ki hosszú útra indultában mögötte vigasztalan búcsút, elõtte idegen pusztaságot lát”. A Magyar sámánnal viszont a történelem mély kútjába tekintve idézi elénk távoli múltunk árnyait, és a hazáról szóló lírai vallomását fogalmazta meg a Ratkó József meghitt szavait megszólaltató zenére. Arany Jánossal szólva Erdélyi Tibor munkásságában is „...árnyékot napfény-tréfa ûz komolyt”. Ez érvényesült, amikor a Halálra táncoltatott lány drámája vagy a jellemeket ábrázoló Párok címû koreográfiái mellett megalkotta a lakodalom paródiáját, a verbunkot táncoló legények karikatúráját és kigúnyolta a kincstári optimizmust. Szemléletét gyarapító fogékonysággal vállalt részt abban a szellemi-mûvészeti áramlatban is, mely elmélyítette a tánchagyományról vallott korábbi felfogást, és elemi erejû élményvilágával új távlatot nyitott. E törekvés jegyében születtek a Kárpát-medencei magyarság és nemzetiségeink táncaira rácsodálkozó mûvei. Ennek, a hagyományt újraértelmezõ tevékenységnek a részeként foglalkozott tánckultúránk azon gazdag részével, amit a cigányság õrzött meg számunkra. Nem véletlen tehát, hogy éppen ebben a légkörben teljesedhetett ki a ma már csak emlékünkben élõ, Balogh Béla magával

ragadó mûvészete. A köszöntõnek szánt arcképvázlatból nem hiányozhat a faragó mûvész Erdélyi Tibor markáns vonása sem. Hiszen tánc és szobor, zene és megmûvelt nemes anyag egymásba fonódva szövik az élményt és gondolatot, jelenítik meg az élet nagy körforgását, az ebben sodródó ember vívódását, a meglelt szépséget és harmóniát. Mindezekkel igenlõ választ adott a nagy kérdésre, melyet a költõ, Sinka István tett fel.: „Ki látott olyan pásztorbotot, aki, míg a pásztor dalolt, gyökeret vert a földbe állott; a belsejébõl hangok jöttek s a fölhasadt bot kivirágzott...?”

Erdélyi Tiborral megtörtént ez a csoda, tehát boldog ember. Kívánom, hogy ezt a boldogságát megõrizze! Pesovár Ernõ (Elhangzott 2002. november 23-án, a Hagyományok Házában, Erdélyi Tibor szerzõi estjén)

folkMAGazin

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement