Page 28

építeni, szükség van, inkább mint valaha a hagyomány minden porszemecskéjére. Hogy tudja, mi vagyok, honnan jöttem...” Misszió volt, amit vállaltak, sokszor fenyegetés közepette is! De azok a kedves vendégek, akik ma ide eljöttek a nádas-menti falvakból, ugyanezt a missziót vállalták! Név szerint hosszú volna említeni mindnyájukat, épp úgy, mint a kiváló zenészeket, akik nélkül a „csodának” nem lehettünk volna részesei. A mérai öreg Árus, a kedves, fáradhatatlan zenész, s Feri – a briliáns táncos, aki fiúnknak is tanított legényes pontokat. S mint a mesében, a legkisebb fiú, ifj. Tötszegi András Deák nagy elszántsággal, kitartással, megszállottsággal visszatanítja az apák, nagyapák táncát filmről, amit korábban rögzítettünk! Társakat talál kortársai között! A hajdani fiatal legények, lányok párjaikkal együtt hagyományőrző együttest alakítanak. Immáron 20 éve! Bejárják a világot! Virtuóz táncuk, pompás viseletük mindenütt nagy sikert hoz. Önmagának Székelyföldről hoz párt, aki mindenben hű társa! Mérai lesz éppúgy, mint azok, akik idegenből jöttek, de azonosultak a falu szokásaival, írott és íratlan törvényeivel! Énekel, táncol, viseletet varr, vagy csizmát, ha kell! Kiváló pedagógusként tudja, hogy a kultúra elvész, ha újra meg újra meg nem tanulják azt! Elkezdődött az iskolában is a néptánctanítás – ma már három korosztály nemcsak szórakozik saját kultúrájával, de színpadon is megállják a helyüket! A jó példa ragadós. A többi nádas-menti faluban is vannak hagyományőrzők és gyermekcsoportok. Ezért kerülhetett sor a nyáron gyermektánc-fesztiválra ezen az udvaron. Az emberek változnak. Életformájuk, környezetük, szokásaik, táncaik. Rohanó világunkban annál inkább kell megőrizni azokat az értékeket, amiket elődeink sok évszázadon át hoztak létre rengeteg megpróbáltatás árán! Annyi idegen, külföldi, Japántól Amerikáig jött el megcsodálni ezt a hagyományt. S szerte a világban ismerik e kis nép táncait, zenéjét. Fiatalok ezrei tanulják, ami itt a Kárpát-medencében született. Európa már a XIX. században felfigyelt Kalotaszeg kincsére. Táplálkozott belőle a magas művészet is! A XX. század végére „magyar modellként” emlegetik mindazt, ami táncházakban újrafogalmazódott, amit népzenei együtteseink, fiataljaink produkálnak! Európa 1989-es ajánlásában a hagyományos kultúra és a folklór védelmére határozatot hoz. Mi vagyunk a példa, ezt ismertetik. Budapesten hozzák létre az Európai Folklór Intézetet is! Legyünk hát büszkék! Jászberényi vendégeink büszkék jászságukra, egyedülálló „jásznemes” viseletükre, táncaikra. (Sajnos nem ebben táncolnak itt.) A sárváriak máig ápolják a Nádasdy grófok örökségét, amit műveltségben, hazaszeretetben a XVI. századtól ránk hagytak. S itt ez a ház, ami emléket állít az itt élt ősöknek, hogy soha ne felejtkezzünk meg róluk! Megszámlálhatatlan azoknak a tájházaknak a sora, amiket szülőföldjüket szerető települések létrehoztak. A Mérai Hagyományőrző Egyesület tagjai is a szülőföldet, s annak lakóit szeretik, tisztelik. Nekik kell megtölteni tartalommal e házat, s még olyan tárgyakkal, amik még gazdagabbá varázsolhatják. Hiszen a padlásokon, pajtákban, szekrényekben vannak még olyan darabok, amit már nem használnak, s idekerülhetnek. Hogy az unokák-utódok elmondhassák, ez „a mi családunk hagyatéka!”. Köszönet minden mérai fiatalnak-öregnek, akik áldozatos – sokszor kétkezi – munkájukkal lehetővé tették, hogy ma együtt ünnepelhetünk! S békesség azoknak, akik már nem lehetnek köztünk. Emlékük éljen emlékezetünkben! Wass Albert, Mezőség nagy írója az amerikai emigrációban ezt írta: „Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincs ennek a világnak helye, ami az enyém volna, azon az egyen kívül...” S ez a szülőföld, a haza! Borbély Jolán Elhangzott 2002. szeptember 22-én, a Mérai Tájház avatásán, amit a Mérai Hagyományőrző Néptáncegyüttes megalakulásának 20 éves fennállását köszöntő ünnepség követett. A jubileumi műsorban felléptek a csonkai, györgyfalvi, inaktelki, magyarlapádi, magyarvistai, mérai, szucsági, türei hagyományőrzők, a Jászság Népi Együttes (Jászberény) és a Sárvári Néptánckör.

28

Film a táncházakról V „Azon a nyomon szeretnénk tovább haladni, amelyen a Kopaszkutyával és a Roncsfilmmel elindultunk. A népszerű kultúrának egy progresszív ágáról van itt szó. Eredetileg Erdélyben, a falusi fiatalok szórakozóhelyét nevezték táncháznak. A fiúk, a lányok nemcsak nagyobb ünnepeken, lakodalmakon, hanem más alkalmakkor és hétvégéken is gyakran összegyűltek egy kis mulatozásra, s ilyenkor élő zenére táncoltak, énekeltek hajnalig. A táncház Székről és más erdélyi községekből vált ismertté, s ezekben a helységekben ma is él. A táncháznak megszületett a városi változata is, az itt folyó életről szól ez a film. Adott a piszkos, korrupt nagyváros, s ezen belül furcsa sejtek, különös közösségek léteznek, ahol fiatal emberek valami szokatlan dologgal foglalkoznak. Mint a pogány Róma katakombáiban az őskeresztények, ők már ismerik az igazságot. Nem fogyasztói, hanem használói a kultúrának. Ennek a filmnek a gerincét a zenés-táncos részek alkotják, kevés benne a dialógus, így nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. Egy új közegben ad ízelítőt a Kárpát-medence folklórkincséből. A táncház a mai magyar kultúrának az egyik legeredetibb és legérdekesebb hajtása, s a világ számos pontján, Japántól az Egyesült Államokig sokan rajonganak érte. A filmben a budapesti táncházi világ legnépszerűbb együttesei játszanak: a Tatros, a Söndörgő, a Kalamajka és Halmos Béla, valamint a világhírű Muzsikás együttes. A műfaj legkiválóbb énekesei jelennek meg, mint Sebestyén Márta és Berecz András, és olyan eredeti parasztés cigányzenészek, mint a gyimesi Zerkula János vagy a Szászcsávási Zenekar.” Szomjas György filmrendező

folkMAGazin

2003. február, XXXIV. Magyar Filmszemle Operatőr: Grunwalsky Ferenc Főszereplők: Simon Péter, Horváti Kata Zenei rendező: Kiss Ferenc

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement