Page 27

T- M Borbély Jolán köszöntője TISZTELT ÜNNEPLŐ KÖZÖNSÉG, KEDVES MINDNYÁJAN! „Mert azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok..., mert össze kellene szednünk nagy fáradsággal az ország minden részéről a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk... És ehhez hit is kellene, és nagy fanatizmus is, és rettenetesen sok munka.” Sokaknak ismerősek ezek a mondatok! Kós Károly írta ezeket a sorokat 1911-ben „Régi Kalotaszeg” c. írásában. Én tudom és hiszem, hogy mindannyian, akik a Mérai Hagyományőrzők Egyesülete „meghívására idejöttünk” az apák dolgát folytatjuk ugyanúgy, ahogy mindazok tették, akik „nagy fanatizmussal, rettenetesen sok munkával” létrehozták ezt a tájházat! S hogy én állok most itt Méra lakói és kedves vendégei előtt, arra is választ ad Kós Károly. Mert Erdélyben és az anyaországban voltak fiatalok, akik a széjjelszórt köveket nagy fáradsággal, fanatikus hittel szedték össze egy világégés után. Ilyen volt Kallós Zoltán, a ma már Kossuth-díjas, Corvin lánccal kitüntetett népzenekutató, akit bár vagyonától és szabadságától is megfosztottak olykor, mégis arra vállalkozott, hogy a kincset, amit Erdély magyarsága megőrzött, ne hagyja veszni. Ő Mezőségen volt otthon, kiterjedt rokonsága csaknem az egész tájat behálózza, ott kezdte gyűjtőmunkáját kisdiákkorában. Magyarvistán tanító, ott is egy másfajta hagyománnyal találkozik, ami mellett szintén nem megy el! Kiadványokban megjelent gyűjtései tanúsítják mindezt. De testi-lelki jó barátai Mérán is voltak: Tötszegi András és Károly Deák, és Varga József Hangya családjaikkal, rokonságukkal együtt.

S így közel 40 éve ide is elhozta azokat a fiatal kutatókat az anyaországból, akiket Molnár István kolozsvári származású, európai hírű táncművész néptáncra tanított, s arra is felhívta a figyelmüket, hogy Kalotaszegen kiváló táncos egyéniségek élnek, akiknek tudása régi rétege néptánc-kultúránknak, s méltó arra, hogy modern technikai eszközökkel rögzítődjön, megőrződjön az utókor számára, hogy a magyar nemzeti és európai kultúra része legyen. Andrásfalvy Bertalan, Martin György, Pesovár Ferenc – ők az úttörők, akiket Kallós Zoltán Mérába hoz elsőként. Az erkölcsi hátteret Muharay Elemér adja, aki Budapesten a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályán létrehozza a tánckutató részleget, ahol helyet kapnak az említett fiatalok, s megkezdik a módszeres gyűjtőmunkát. Így az általa patronált, segített „hagyományőrző” falusi paraszt csoportok is feltöltődhettek a frissen gyűjtött néptánc, népzene és szokás-anyaggal. Martin György és Pesovár Ferenc 1983-ig – halálukig – évente többször jöttek Mérába, hogy e biztos háttérből, amit a baráti családok biztosítottak, egész Nádas-mentét bejárják. De Martin György háromtagú, családi gyűjtőbrigádjával – Borbély Jolánnal és Éri Péterrel – ettől az időtől fogva minden évben külön is eljött Mérába. Így a karácsonyt, szilvesztert, húsvétot szinte minden évben itt töltöttük. Részt vettünk a templomi istentiszteleteken, ünnepségeken éppúgy, mint a Kántáláson vagy a táncban, keresztelőn, esküvőn és temetésen testvérbarátainkkal, hiszen ennek éreztük és érezzük ma is egymást. Ők hárman: Tötszegi András és Károly, Hangya Józsi jártak Kodály Zoltánnál, hangfelvételt is készítettek róluk, aki azzal köszönt el tőlük: „Tartsák meg nagyságukat!” Ekkor már Muharay Elemér halála és 1956 után voltunk. S maga Kodály Zoltán biztosított lehetőséget a néptánc, és a hangszeres népzenekutatásra! S ők hárman megtartották nagyságukat! Ismerték a nagymester szavait, ami így szólt: „Mikor egy ledöntött nemzet újjá akarja magát

Pávai István felvétele

folkMAGazin

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement