{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 19

„Mintha én mondanám...” Beszélgetés Herczku Ágnes „Arany és kék szavakkal” c. szólólemezéről – Beszélgetésünk apropója a most elkészült szólólemezed, amelynek címe „Arany és kék szavakkal”. Kérlek, mondd el röviden, milyen út vezetett idáig! – Kicsi gyerekkorom óta táncosnõ szerettem volna lenni. Pörgõs szoknyában forogtam nagymamámnál, néztem magamat a politúros szekrényben, mint egy tükörben. A tánc aztán sokáig kísért, sõt, fõszerepet játszott az életemben. Táncoltam a sárospataki Bodrog néptáncegyüttesben, miskolci egyetemi hallgatóként táncházakba jártam, foglalkoztam dzsesszbalettel, majd a Moderntánc-pedagógus Képzõ Intézetben tanultam különbözõ tánctechnikákat. Persze, ha valahol énekelni kellett, egy-kettõre elhangzott: „majd Ági...”. Az igazi zenei élmények azonban kamasz koromban értek. Ott volt mindenekelõtt Sebestyén Márta a Muzsikással, vagy a Hobóval közösen készített Kivándorlás címû lemez. Sokáig csak feldolgozott népzenével találkoztam, míg egyszer valakitõl megkaptam ajándékba a teljes Lajtha-féle széki gyûjtést. Az én kamasz-lázadásom az volt, hogy bezárkóztam péntek este a bátyáim szobájába, és vasárnap estig le se került rólam a fejhallgató. – Hogyan kezdtél énekelni? – A Moderntánc-pedagógus Képzõben karácsonykor mindenki úgy válthatta ki az ajándékát, ha elõadott valamit. Egy lány elkezdte énekelni „Én az éjjel nem aludtam egy órát…”, én pedig beszálltam mellé. Akkor mondta Török Joli, hogy érdemes volna az énekléssel foglalkoznom. Föl is ajánlotta, hogy összehoz Szvorák Katival, de erre a találkozásra másfél évet kellett várnom. Török Joli segítségével kerültem a Honvéd együtteshez is – természetesen táncosnak. Ez 1997-ben volt. Itt megismertem a Hegedõs együttest, a közös bulikon énekeltem velük eleinte. Aztán mikor Agócs Gergõ megbetegedett, a Sok szép napot éjszakával lemezre helyette énekeltem föl a székit. – Mi volt az a fordulópont, amikortól úgy gondoltad, te már elsõsorban énekes vagy, nem pedig táncos? Török Joli bíztató szavai vagy inkább az elsõ lemezfelvétel? – Egyik sem. Ezután még sokáig elsõsorban táncosként tartottam magamat számon, pedig egymás után jöttek a lemezfelvételek, a felkérések. 1999-ben a Honvéd dupla albumán (Thousand Years, Hungarian Folk Music Orchestra) énekeltem, és még ebben az évben különdíjat nyertem a Bartók Rádió népzenei versenyén. Pedig ott én voltam a kakukktojás: egy szál magamban álltam ott, a többiek mind Szvorák Kati, Bodza Klári, Fábián Évi tanítványaként. Kirándulásokat tettem a világzenében: a Naplegenda lemez ezek közül való. Színházi elõadások betétdalait is énekeltem. Talán azóta fordult meg a helyzet, mióta az Állami Népi Együtteshez kerültem idén nyáron, hiszen ide nem táncolni, hanem énekelni hívtak. – Hogyan választottad ki azokat a dalokat, amelyek ezen a lemezen elhangzanak? Kerested õket? Mások ajánlották? Személyes élmények indítottak az eléneklésükre? – Bár kevés ilyen élményem van, a személyes találkozások meghatározóak. Amikor nemcsak felvételrõl hallom a dalt, hanem magam elõtt látom azt az asszonyt, aki énekelte – az arcát, a mozdulatait, a helyet, ahol él –, bennem is másként szólal meg. Maneszes Láli Józsefné Tóth Maris énekelt nekem sokat. – A felvételeket meghallgatva az a benyomásom, nemcsak a lemez címe miatt, hogy nagyon fontosak számodra a dalok szövegei. – A szövegeket legnagyobb részt én választom. Azokat a dalokat énekelem el, amelyekrõl úgy érzem, olyanok, mintha én mondanám õket. Szép versek, akárcsak a címadó Dsida költemény. A kalotaszegi Erdei Erzsi nénitõl hallottam egy ismert dalt, más szöveggel (Gyere, kis madárka, vidd el a levelet!). Épp az az elemi õszinteség és tisztaság ragadott meg, amely e sorokban megfogalmazódik. Ennek a szerelmi vallomásnak ereje a

leplezetlenségében van. A lemezen a többi számot a szöveg kezdõsorával jelöljük, de ez a dal a Dsida vers címét kapta. Így lett ebbõl szerelmes lemez – az eredeti tervtõl eltérõen, amely szerint egy nõi életutat kellett volna bejárni. Most ez áll közelebb hozzám. Nem nyílok meg könnyen, de ezek a dalok mind a saját megélt érzéseimrõl szólnak. A széki összeállítás olyan, mint egy film: állsz a falu közepén, közeledik feléd a nászmenet. Egy pillanatra belelátsz a menyaszszony lelkébe: a hangos vígasság közepén felhangzik a Nincsen a világon és Az árváké. Majd a menet tovább vonul. Benne van, ami kívül látszik és a belsõ történések, a titkok. A dallamokat nagy merítésbõl választottuk ki Kelemen Lászlóval, többszöri válogatással. Egy részükrõl határozott elképzeléseink voltak, mások kísérletezgetés révén álltak össze, mint például az ördöngösfüzesi, ahol a szokásostól eltérõen a szám végére került a keserves. – Kikkel dolgozol együtt ezen a lemezen? – Természetesen a Fonó zenekarral. Ugyan csak egyetlen olyan felvétel van – a felvidéki –, amelyen mindannyian együtt zenélnek, de a legtöbb számban Gombai Tamás a vezetõ prímás. Játszik még az Ökrös zenekar is. Velük dolgoztam már egy alkalommal, az Elindultam szép hazámból lemezen. Ezt egy amerikai turné is követte. Most újra együtt muzsikálunk. Sõt, a két zenekar nem külön-külön muzsikál, hanem minden számban más és más, közös felállásban. Rajtuk kívül Dsupin Pali, Balogh Kálmán és Fábri Géza közremûködik még. Gézát a lemez kapcsán ismertem meg, nagy meglepetés volt a számomra. – Hová érkeztél ezzel a szóló lemezzel? Vagy inkább merre indulsz tovább? – Ez a lemez számomra sokkal inkább állásfoglalás, mint valamit lezáró vagy éppen elindító határkõ. Megválaszolja, mi vagyok, mi szeretnék lenni. Nem világzenét, nem is feldolgozásokat énekelek, hanem eredeti népzenét. Persze ezután is szeretnék kísérletezni más mûfajban. Most úgy érzem, a Dsida versnek kellett volna még elhangozni a lemezen. Furcsának tûnhet, mert népzenei lemezeken nem szoktak versek szerepelni. Az Arany és kék szavakkal azonban ugyanazt mondja, mint az elhangzó dalok: mindet a sajátomnak érzem. (FONÓ RECORDS FA-208-2) Sándor Ildikó

folkMAGazin

19

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement